Forrás: Új világtudat |  2020.09.27.

A krómacélt, amelyet általában rozsdamentes acélnak neveznek, egy nemrégiben kifejleszett gyártási újításnak tartják, ám az új bizonyítékok arra utalnak, hogy az ókori perzsák mintegy ezer évvel ezelőtt rábukkantak ennek az ötvözetnek a korai változatára, ami meglepetést okozott a régészeknek.

Az ókori perzsák krómacélból készült ötvözeteket kovácsoltak már a 11. században, derül ki a Journal of Archaeological Science című folyóiratban ezen a héten közzétett új kutatásból. Ezt az acélt valószínűleg kardok, tőrök, páncélok és egyéb tárgyak előállítására használták, de ezek a fémek foszfort is tartalmaztak, ami törékennyé tette őket. (1)

"Ez a Chahakban gyártott tégelyacél körülbelül 1% és 2% közötti krómot és 2% foszfort tartalmaz," - mondta Rahil Alipour, az új tanulmány vezető szerzője és a University College London régésze.

A régészek és a történészek egészen idáig teljesen biztosak voltak abban, hogy a krómacélt (nem tévesztendő össze a krómmal - ez valami más) csak nemrégiben találták fel. És valóban, a mai rozsdamentes acélt a 20. században fejlesztették ki, és sokkal több krómot tartalmaz, mint az ókori perzsák által gyártott acél. Alipour szerint az ősi perzsa krómacél "nem lett volna rozsdamentes".

Ez azt jelenti, hogy az új tanulmány "a legkorábbi bizonyítékot jelenti a krómásvány, a legvalószínűbb kromit következetes és szándékos hozzáadására a tégelyacélhoz, ami alacsony krómtartalmú acél szándékos előállítását eredményezi," - írták a kutatók a tanulmányban.

A középkori perzsa kéziratok fordítása Chahakba, egy Irán déli részén található régészeti lelőhelyre vezette a kutatókat. Chahak korábban az acélgyártás fontos központja volt, és Iránban ez az egyetlen régészeti lelőhely, amely bizonyítja a tégelyacélgyártást, amelyben a hosszú csöves tégelyekhez vasat adtak más ásványi anyagokkal és szerves anyagokkal együtt, amelyeket ezután lezártak és kemencében melegítettek. Lehűlés után az öntecset az olvasztótégely széttörésével távolították el. Ez a technika létfontosságú volt sok kultúra, köztük a vikingek között.

"A tégelyacél általában nagyon jó minőségű acél," - mondta Alipour. "Nem tartalmaz szennyeződéseket, és ideális fegyverek, páncélok és egyéb eszközök gyártásához."

A tanulmányban használt kulcsfontosságú kéziratot Abu-Rayhan Biruni perzsa polihisztor írta, amely a időszámításunk szerinti 10. vagy 11. századra nyúlik vissza. Az "al-Jamahir fi Marifah al-Jawahir" (lefordítva "Összeállítás a drágakövek megismerésére") címmel a kézirat útmutatást kínált a tégelyacél kovácsolására, de tartalmazott egy ruskhtaj (azaz "az égetett") nevű rejtélyes keveréket, amit a kutatók kromit homokként értelmeztek és utólag azonosítottak.

A chahaki ásatások során a régi tégelyes salakban (a fém szétválasztása után megmaradt hulladékanyag) maradványszenet fedeztek fel. A szén radiokarbon kormeghatározása alapján az i.sz. 10. és 12. század közöttre datálták. A salakminták elemzéséhez pásztázó elektronmikroszkópot használtak, feltárva az érc ásványi kromit nyomait. Végül a salakban található acélrészecskék elemzése arra utal, hogy a chahaki tégelyacél 1-2 tömegszázalék krómot tartalmaz.

"A Chahakban gyártott króm tégelyacél az egyetlen a maga nemében, amelyről ismert, hogy krómot tartalmaz, egy olyan elemet, amelyet a modern acél gyártása szempontjából fontosnak tartunk, például szerszámacél és rozsdamentes acél esetében," - magyarázta Alipour. "A chahaki króm tégelyacél tulajdonságaiban hasonló lett volna a modern szerszámacélhoz," és a "króm tartalma növelte volna a szerszámok készítéséhez szükséges szilárdságot és edzhetőséget."

Számos perzsa tégelyacél tárgy található a világ múzeumaiban, mondta, és már tudjuk, hogy a tégelyacélt éles fegyverek, páncélok, tekintélyes tárgyak és egyéb eszközök készítéséhez használták. Chahakra a történelmi kéziratok is hivatkoznak, ahol tégelypengék és kardok készültek, de a beszámolók "megemlítik azt is, hogy a pengéket nagyon magas áron adták el, de törékenyek voltak, ezért elvesztették értéküket".

Az elemzés során szintén kimutatott foszfort a fém olvadáspontjának csökkentése érdekében adták hozzá, de ezzel a szívóssága is csökkent, amely ezt követően a fémet törékennyé tette.

Ettől függetlenül a felfedezés rámutat az acélgyártás sajátos perzsa hagyományára, amely önmagában is nagyon fontos. A szerzők legjobb tudása szerint a chahaki acélban található specifikus krómtartalom felhasználható annak megkülönböztetésére más műtárgyaktól.

"A tudósok által tanulmányozott korábbi bizonyítékok Indiában, Srí Lankán, Türkmenisztánban és Üzbegisztánban található tégelyacélgyártó központokhoz tartoznak," - mondta Alipour.

"Ezek egyikében sem mutatható ki króm. Tehát a krómot, mint a chahaki tégelyacélgyártás elengedhetetlen összetevőjét, eddig egyetlen más ismert tégelyacél iparban sem ismerték. Ez nagyon fontos, mivel most már kereshejük ezt az elemet a tégelyacél tárgyakban, és visszavezethetjük őket a gyártási központjukra vagy módszerükre."

Ennek érdekében a kutatók abban reménykednek, hogy múzeumi szakértőkkel együttműködve megoszthatják eredményeiket, és segíthetnek az egyedi krómacél jellemzőkkel rendelkező tárgyak datálásában és azonosításában. (2)

(1) - https://www.sciencedirect.com/science/article/
(2) - https://gizmodo.com/1-000-year-old-precursor