Forrás: hvg.hu | 2021.02.06.

A koronavírusjárvány és az oltások körül kialakult zajban ritka az olyan alkalom, amikor ismert (és elismert) virológusok mondanak szakmai véleményt a témában. A kutatók által működtetett Kovidők tájékoztató csatornának péntek este mégis sikerült leültetnie négy szakértőt, akik a többi közt arról beszéltek, melyik oltóanyag-típust tartják megfelelőnek, milyen mellékhatásokra lehet számítani és mit gondolnak az engedélyeztetési folyamatokról.

A több mint egy órás beszélgetés alatt egy dologban mindenki egyetértett: bármilyen vakcina sokkal jobb a betegségnél, ezért, ha van rá módunk, mindenképpen oltassuk be magunkat. Duda Ernő, a Szegedi Tudományegyetem professzora például kiemelte, minél többet tudunk a vírusról és a Covid-19 betegségről, valamint szövődményeiről, annál határozottabb ez a meggyőződése.

A beszélgetés másik résztvevője, Kemenesi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpontjának munkatársa is azt emelte ki, hogy a koronavírussal kapcsolatban még rengeteg az ismeretlen tényező, így azt sem tudjuk, milyen hosszútávú hatásokkal kell számolnunk a jövőben, valahol például már poszt-Covid klinikák is körvonalazódnak.

Rusvai Miklós, Állatorvostudományi Egyetem nyugalmazott virológusa arra figyelmeztetett, hogy a vakcinák már több mint 200 éves múltra tekintenek vissza. Mint mondta: az, hogy a Föld népessége ennyire megnőtt, elsősorban az oltásoknak köszönhető. Tóth Sándor kutató virológus pedig a koronavírusról még azt is hozzátette, hogy egyes adatok szerint akár a fertőzöttek 85 százalékának is alakulhat ki szövődménye, melyek közül előfordulhat olyan súlyos is, ami a mindennapi életet is megnehezíti. A megszólalók itt említették a gyermekkori többszervi gyulladást is, mellyel már több mint 40 gyermeket kezeltek a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetben.

Na de akkor melyik vakcina a jó?

Kevésbé értettek egyet abban, melyik oltóanyaggyártó technológiát tartják a leghatékonyabbnak. A koronavírus elleni vakcinák közül eddig Magyarországon ötöt engedélyeztek, ezek között van mRNS alapú (Moderna, Pfizer/BioNTech), vektorvakcina (Oxfordi Egyetem, Szputnyik V) és elölt víruson alapuló (a kínai Sinopharm) is. Az, hogy különböző technológiákról pontosan mit kell tudni, korábban éppen Kemenesi Gábor foglalta össze a Magyar Tudományos Akadémia koronavírus-hírlevelében, amit ezen a linken lehet elolvasni.

Duda Ernő ideálisnak azokat az oltóanyagokat tartja, melyek minél kevesebbet tartalmaznak a vírusból. Ide sorolja a hírvivő RNS-re épülő vakcinákat, melyek néhány óra alatt nyomtalanul eltűnnek a szervezetből, és jónak tartja az adenovírust tartalmazó vektorvakcinákat is, melyekben csak a vírus fehérjének egy darabja van, ebben az esetben ugyanis az immunrendszer csak arra összpontosít. Ha egy oltóanyag az egész vírust tartalmazza, szerinte akkor van a legnagyobb esélye, hogy valamilyen hosszú távú mellékhatása lehet, ami akár csak hónapok vagy évek után jelenik meg. (Más kérdés, hogy mekkora is pontosan ez az esély.)

Árnyalta a fenti képet Kemenesi Gábor, aki hangsúlyozta, hogy az inaktív vakcinálnál nem egy élő vírust, hanem annak a vázát juttatják a szervezetbe. Viszont ugyanúgy feldolgozza a szervezet és még mindig sokkal jobb, mint ha elszabadul bennünk a fertőzés.

Duda Ernőhöz hasonlóan az mRNS vakcinák mellett tette le a voksát Rusvai Miklós is, második helyre ő az inaktivált vírust tartalmazó oltóanyagokat tette. A vektorvakcinákkal – különösen, melyek humán adenovírusba viszik be a koronavírus génjét (ilyen a Szputnyik V – a szerk.) – az a problémája, hogy az európai lakosság egy részének vérében ellenanyagok vannak a vektorvírussal szemben, ami adott esetben csökkentheti a hatást, mert az nem tud bejutni a sejtekbe. Ha már vektor, akkor előnyösebbnek tartja a csimpánz adenovírust tartalmazót, ilyen az AstraZeneca oltóanyaga.

© AFP / BEN STANSALL

Tóth Sándor a teljes elölt vakcinát tette az első helyre, mert egyrészt nem élnek, jobban felkészíti az immunrendszert, és az esetleges mutációk ellen is jobban véd. Második helyre az mRNS-t, harmadikra a csimpánz adenovírus vakcinát helyezte. Kiemelte, hogy az orosz Szputnyiknál is azért alkalmaznak két különböző vektort (egyiket az első, másikat a második dózisnál), mert nagyon csekély az esélye, hogy a szervezet mindkettővel találkozott már korábban.

Nagy hátránya viszont mindkét adenovírusnak, hogy ha egy szökevény mutáns jelenik meg és új vakcinát kell előállítani, nemcsak a DNS-t kell átírni, hanem másik vektort is kell választani, mert azzal szemben már kialakult az immunválasz, amivel korábban már oltottak – tette hozzá a professzor.

A különböző – vállaltan szubjektív – vélemények után kisebb vita alakult ki, Duda Ernő szerint például bár nagyon kicsi az esélye, az inaktivált vírus igenis tud később nem kívánt reakciót kiváltani a szervezetben. Ezért „ha rendelkezésre állnak olyan vakcinák, amiben nincs benne, akkor lehetőleg olyat válasszunk”. Azt is hozzátette, hogy a kínai vakcinával a harmadik világ országainak lakosságát oltják, ahol az autoimmun betegségekre való hajlam nagyságrendekkel kisebb, mint Európában és az átlagéletkor is feleakkora, mint Magyarországon, így az ottani tapasztalatokból nem lehet megfelelő következtetést levonni az európai kontinensre nézve.

Kemenesi Gábor maga nem szívesen állít fel sorrendet, mert úgy véli, a jelen járványhelyzetben mindegyik oltóanyagnak megvan a maga helye. Ráadásul a legtöbb vakcinánk inaktivált, aminek a kockázata ugyan tudományosan nem tagadható, de elenyészően minimális – hangsúlyozta. Azt ő is kiemelte, hogy jobban védenek azok a vakcinák, melyek nagyobb antitest mennyiséget termelnek. Az inaktivált vírust tartalmazó oltóanyagok védelmére kelt Rusvai Miklós is, aki emlékeztetett, hogy ilyen az influenzaoltás is, amivel évente széles körben oltanak Magyarországon.

Keleti filozófia, nyugati felfogás

A mellékhatások esetében a virológusok már sokkal inkább egyetértettek, ezek többsége nem is mellékhatás, hanem a szervezet természetes immunválasza. Tóth Sándor szerint az ötfajta ismert mellékhatás-csoport közül csak egy kötődik valóban a vakcina anyagához, a többi minőségi kérdés (szállítás, előállítás), immunreakció, az oltás beadásával kapcsolatos (például fáj a szúrás helye), vagy pszichés. A Pfizernél pedig 100 ezer beoltottból egynél alakulhat ki anafilaxiás sokk, amire fel lehet készülni és így jól kezelhető a helyszínen.

Bonyolultabb volt kicsit az a kérdés, hogy milyen engedélyezési folyamatokat tartanak megfelelőnek. A magyar kormány például külön rendeletet alkotott, amivel az OGYÉI vizsgálata nélkül is engedélyezhette a Sinopharm vakcinát, a beszélgetésben résztvevők viszont többször is hangsúlyozták, hogy ezt a kérdést szakmai szempontból kell értékelni.

„A vakcinák és a gyógyszerkészítmények engedélyezése tudományos kérdéskör, ezért az engedélyezést is a tudomány szilárd objektivitásával kell szemlélni, bármit is olvassunk vagy lássunk a tévében” – emelte ki Kemenesi Gábor.

Duda Ernő emlékeztetett, hogy a járvány nagyon élesen megmutatta, mennyire más a keleti és nyugati hozzáállás.

„Számunkra természetes, hogy az egészségügyieket és a veszélyeztetteket oltják először, míg Kínában a munkásokat, mert ők működtetik a gazdaságot. A keleti hozzáállás az, hogy amíg Nyugaton a kipróbálással vacakolnak, azalatt emberek milliói halnak meg. Tehát ha ők meg vannak arról győződve, hogy kevesebben fognak meghalni a vakcinától, mint ahányan meghalnának betegségtől, akkor oltani kell. És később majd meglátják a klinikai tapasztalatokat, és az alapján változtatnak” – mondta.

Szerinte biztos, hogy a járvány után el fognak gondolkozni nyugaton is azon, hogy vajon úgy végezzék-e a klinikai kísérleteket, mint eddig.

Tóth Sándor is úgy látja, hogy a nyugati kultúrában egy kicsit papírfetisizmus van, amire azt hozta fel példának, hogy ha valakinek elkéri a rendőr a jogosítványát, akkor nem azt nézi, tud-e vezetni, csak hogy van-e róla papírja. Mint mondta, a kínai vakcina eddig Szerbián kívül 10 országban kapott sürgősségi engedélyt, ezeknek mind megvan a saját állampolgáraikat védő befogadási mechanizmusa.

Miért nem tudjuk ezt értékelni és esetleg beszámítani, miért csak egyfajta mechanizmust fetisizálunk és a többit hanyagoljuk – tette fel a kérdést.

A kutató egy dologra viszont mindenkit figyelmeztetett: az egészségügyet nem szabad összekeverni a politikával, amikor egy járványról beszélünk, az utóbbit el kell felejteni.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni: