Forrás: Portfolio.hu | Szabó S. László | 2019.09.14.

„Állítsuk meg a korrupciót a gyökerénél Európában a források felfüggesztésével azokban az országokban, ahol a határidő lejárta után sem hatékony az igazságszolgáltatás” – ezzel a címmel hagyta jóvá az Európai Bizottság a szeptember 5-i ülésén az Európai Polgári kezdeményezés indítását.

Ennek célja, hogy az újonnan csatlakozott államokban egy tízéves határidő után automatikusan állítsák le az uniós források kifizetését, ha az igazságszolgáltatási rendszert monitorozó mechanizmust még akkor is érvényben kell tartani (vagyis az igazságszolgáltatás, amelynek feladata többek között az uniós forrásokkal való visszaélések szankcionálása, nem elég hatékonyan látja el feladatát).

Közben a Portfolio már beszámolt arról, hogy Iván Gábor, az Európai Unió Tanácsának igazgatója előre jelezte a Közgazdász-vándorgyűlésen, hogy az uniós források folyósítását jogállami kritériumokhoz köthetik.

A fentiekkel egyidejűleg folyik az Európai Ügyészi Hivatal felállítása (amelyhez Magyarország nem csatlakozott), hogy a tagállami vádhatóságoknál szorgosabban és hatékonyabban emeljen vádat az Európai Unió érdekeit sértő bűncselekményekben (mint például az uniós források területén tapasztalható korrupció, de a cigarettacsempészet és ÁFA-csalás is). A Bizottság pedig benyújtott egy rendelettervezetet az uniós források jogállami kritériumokhoz kötéséről.

Ujhelyi István EP-képviselő polgármesterekkel és polgármesterjelöltekkel pedig azt akarja elérni Brüsszelben, hogy az önkormányzatok közvetlenül, a magyar állam közvetítése nélkül kaphassanak európai pénzeket.

Egy európai polgári kezdeményezés pedig folyamatban van, amely nem kimondottan a források elosztásának centralizálására irányul, hanem a jobb, előzetes ellenőrzésre.

Mindenki próbál valamit, a probléma ugyanis közismert: sok országban visszaélnek az ország hatóságaival közösen elosztott alapokkal, különösen kohéziós területen, de sok a csalás a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásoknál is.

Ezeket a visszaéléseket pedig nem mindig érdeke a hatóságoknak feltárni, illetve szankcionálni. Ennek az is lehet az oka, hogy ez többletmunkával jár, így a bűnüldöző szervek és vádhatóságok a könnyebb, látványosabb ügyek feltárását részesítik előnyben. Igaz ugyan az is, hogy a szabálytalanságok vagy visszaélések miatt visszafizetendő támogatásokat az adott ország újra felhasználhatja más projektekre, csökkenti ellenérdekeltségüket a hibák feltárásában, de nem segít a bűnügyi következmények érvényesítésében.

Ugyanakkor a pénzek elosztását többek között azért bízzák a tagállamokra, mert lehetetlen egy akkora apparátust fenntartani az Európai Bizottság központjában, amely minden ehhez kapcsolódó feladatot el tudna látni. Költségvetést se biztosítanának a tagállamok ehhez (folyamatos a nyomás az adminisztrációs költségek csökkentésére, növekvő feladatok mellett öt százalékkal még csökkentették is a létszámot), de az ezzel járó hatáskörcsökkenést se fogadnák el amellett, hogy amennyiben a tagállamok irányító hatóságai és ellenőrzési mechanizmusai jól működnek, a helyi döntések, adminisztráció és ellenőrzés hatékonyabb.

Mindezek miatt két út kínálkozik:

1. Az egyik szerint előzetesen (ahogy a Bizottság jogszabály-javaslata vagy az elsőnek említett új európai polgári kezdeményezés célozza) fel kell mérni a tagállamokban, hogy mennyire lehet arra számítani, hogy a visszaélések szankcionálásra kerülnek, és amennyiben ez nem biztosított, eleve csökkenteni kell vagy teljesen meg kell vonni az uniós pénzeket.
2. A másik, hogy nem teljes egészében kell centralizálni, hanem szelektíven: ahol kockázat észlelhető (erre vannak szakmai megoldások, a gyanújelek, úgynevezett „red flag”-ek figyelése), ott életbe kell léptetni megelőző mechanizmusokat. Ujhelyi István ötlete tehát akkor működhet, ha egyrészt az EU elfogadja, hogy a kockázat fennáll, másrészt csak olyan mértékű erőforrást igényel, amely rendelkezésre áll.

A stopfraud.eu kezdeményezés politikailag kevésbé érzékeny, mert nem központosítást, csak előzetes ellenőrzést javasol, és a kockázatok megállapítását a döntéshozókra bízza. Mindkettő előnye viszont, hogy nem csökkenti a rendelkezésre álló forrásokat, másrészt csak olyan mértékű erőforrást igényel, amely rendelkezésre áll, illetve könnyen biztosítható.

A szerző, Szabó S. László, mérnök-közgazdász, pénzügyi intézményeknél és vállalatoknál adózási és pénzügyi-számviteli területen dolgozott vezető beosztásokban. Részt vett világbanki projektekben, majd az EU-költségvetés végrehajtásának ellenőrzésével és kiértékelésével és adatvédelemmel foglalkozott.

Címlapkép forrása: Geert Vanden Wijngaert/Bloomberg via Getty Images