A Kádár-korban élni maga volt a boldogság. A magyar társadalom nagyobbik hányada gondolkodik így még ma is, a közvélemény-kutatások ebben egymást erősítik. Például az a felmérés, amelyből az derült ki, hogy tízből hat felnőtt szerint a második világháború és a rendszerváltás közötti időszak volt a legboldogabb a magyarok életében. Arányuk a 2001-es 53 százalékról 2008-ra 62 százalékra nőtt.

Kádár Jánostól kénytelenek tanulni a mai politikusok is, ugyanis az elvárások még mindig ugyanazok. A rendszerváltás után egymást követő magyar kormányok intézkedései alapján pedig elég egyértelmű, hogy a politikusok tisztában vannak ezzel a helyzettel.

A néhai Közvéleménykutató Intézet (MKI) eddig nem nyilvános, 1989-ben készült felméréseiben kerestük a választ arra, hogy mit szerettek az emberek igazán a Kádár-rendszerben. Azért éppen ebből az évből, mert a rendszerváltás kellős közepén már kevés okuk volt a magyaroknak arra, hogy eltitkolják a véleményüket a kérdezősködő szociológusok elől, viszont bőven volt okuk számvetést készíteni az utolsókat rúgó szocialista berendezkedésről. Megnéztük azt is, hogy milyen intézkedésekkel táplálták az előző kormányok a Kádár-korban kialakult elvárásokat, és hogyan próbált ezeknek megfelelni Orbán Viktor - egyébként korszakváltást hirdető - második kormánya is.

1. A magyar politikus legyen puritán, mint Kádár János

1989 júliusában, Kádár János halála után a válaszadók jóval több mint fele, 50-60 százaléka ítélte inkább hasznosnak Kádár politikáját. Ráadásul nemcsak alacsonyabb státuszú és iskolázatlanabb rétegek támogatták, hanem a felsőfokú végzettségűek és a vezető beosztásban dolgozó értelmiségiek is. A megkérdezettek húsz százaléka volt azok közé sorolható, akik egyértelműen szerették Kádárt, szerintük "személyében a magyar nép egyik nagy jótevőjét" és a "magyar politikai élet egyik legnagyobb személyiségét" vesztette el. Egy másik 1989-es kutatásból az derült ki, hogy Kádár személyiségéből főként puritánságát és közvetlenségét tartották pozitívnak az emberek. "Én szeretem Kádárt" - fejezte ki az egyik válaszoló a szimpátiáját, és 87 százalékuk azt mondta, mindig is pozitív véleménnyel volt róla.

A politikus ne legyen túl gazdag, az autója, a háza, a ruhája ne legyen túl menő - Rogán Antal közismert Louis Vuitton táskája ma is kirívó luxuscikknek számít, legalábbis kivételes abból a szempontból, hogy a Fidesz frakcióvezetője nem csinál titkot belőle, hogy van ilyenje. A politikusok többsége azonban visszafogottságot mutat magáról a külvilág felé. Ha egy politikus túl nagy házat épít, látványosan drága autóval jár, túl jó helyre utazik nyaralni, akkor ezzel szerepelni fog a bulvárlapokban. Papíron a parlamenti képviselői illetmények sem magasak, évről évre nyilvánosságra hozott vagyonbevallásuk szinte semmi kézzelfoghatót nem tartalmaz, többen pedig nyilvánvalóan nagyobb lábon élnek, mint ami ebből kiderül, mégis titkolják, nehogy magyarázkodniuk kelljen miatta. A politikusok ma is szívesen vegyülnek el a hétköznapi emberekkel, hogy demonstrálják, ők is közülük valók: Gyurcsány Ferenc emlékezetes akciója volt, amikor beköltözött az Avas lakótelepre, de Orbán Viktor is vevő az ilyesmire. Legutóbb egy vidéki trafikoshoz állított be, a trafikbotrány miatt kissé balszerencsés módon.

2. A lényeg, hogy sok minden legyen ingyen

Mi volt a legjobb az előző rendszerben? - A rendszerváltás közepette erre is rákérdezett az MKI. 1989 szeptemberében végzett kutatásukból az derült ki, hogy "a létező szocializmus piaci jellegű és pluralista irányú megreformálásának igénye mellett a szocializmus eredményének könyvelik el az emberek az ingyenes, mindenki számára biztosított oktatást (61 százalék egyetért), az ingyenes orvosi ellátást (58 százalék egyetért), valamint az államilag garantált nyugdíjat (55 százalék egyetért), s ezeket a többség vélhetőleg meg is akarja tartani".

A rendszerváltás utáni magyar kormányok sokáig nem is nagyon mertek hozzányúlni a szorosra húzott szociális hálóhoz. A Bokros-csomagot ugyan vállalta a Horn-kormány, de ennek jelentős szerepe lehetett a következő választás elvesztésében, azaz nagy politikai áldozattal járt. Az első Orbán-kormány ezzel szemben még bővítette is a lehetőségeket, mindenkinek ingyenessé tette az első diploma megszerzését. Az állami nyugdíj ma is garantált - csak a magán-nyugdíjpénztári rendszert számolta fel majdnem teljesen a kormány -, több korábbi kampányban is egymásra licitálva ígértek tizenharmadik, tizennegyedik havi nyugdíjat a pártok. A felsőoktatási tandíjat és az egészségügy vizitdíjjal való részben fizetőssé tételét sikeresen állította meg a Fidesz a 2008-as népszavazási kampányával.

3. Mindig legyen egy kicsit jobb

A Kádár-rendszer addig volt igazán sikeres, amíg az életszínvonal folyamatos emelkedésének a látszatát fenn tudta tartani. "Az emberek igen magasra értékelték a hatvanas-hetvenes éveket életszínvonal szempontjából" - foglalta össze az MKI A fordulat éve című 1989-es felmérésében. 1989-ben még a Kádár Jánossal szemben szkeptikusabbak is a politikus javára írták a "gazdasági reform bevezetését", de még a kifejezetten reformpártiak is pozitívnak tekintették a "konszolidáló politikáját", valamint "a '68-as reformot". Az 1968-ban bevezetett új gazdasági mechanizmus alapozta meg ugyanis a szerény egyéni gyarapodást azzal, hogy szabadabb viszonyokat teremtett a jövedelmekben és az árakban. A tömegek életszínvonalának emelése a rendszer egyik legfontosabb célja volt. Ezt a nyolcvanas években már nem lehetett tartani, akkor nőtt is a rendszerből kiábrándultak aránya.

Lakossági igényszint, az MKI 1987-es felmérése
Egy mai családban az alábbiak luxusnak vagy természetesnek számítanak?

Az első Orbán-kormány "három szoba, három gyerek, négy kerék" jelszava tanúskodik arról, hogy az életszínvonal emelésének mindenekfelettiségét pontosan felmérték a politikusok a Bokros-csomag után is. Medgyessy Péter egyik legfontosabb választási ígérete volt a száznapos program - a nyugdíjasok egyszeri juttatást kaptak, a közalkalmazottak 50 százalékos béremelést, az egész osztogatás nettó 150 milliárdba került -, vagy Gyurcsány Ferenc 2005-ös száz lépés programja. Bajnai Gordon volt az egyetlen kormányfő, akinek a választók felé közvetített leghangsúlyosabb üzenete az volt, hogy "fájni fog". A második Orbán-kormány a kampánya során mindvégig tagadta, hogy megszorításokra készülne, sőt arra a tételre épített, hogy az életszínvonal csökkentése nélkül is lehetséges a válságból való kilábalás. A kormány 2010 óta több kiigazítást is végrehajtott, de ezeket vagy külső kényszerre fogta, vagy egyszerűen letagadta.

4. Inkább nyugalom és pénz legyen, mint szabadság

Jólét vagy szabadság? Jólét (forrás: Fortepan)

A biztonságérzet az egyik legfontosabb erénye volt az előző rendszernek, még akkor is, ha utóbb kiderült, hogy hamis volt. "A történelmi közgondolkodásban is tetten érhető az utóbbi harminc év legfőbb játékszabálya, az, hogy a társadalom a mérsékelt gazdagodási lehetőségek és a korábbi tömeges zaklatásoktól mentes, békés élet fejében lemondott szabadságjogainak gyakorlásáról" - ez egyértelműen kiderült A fordulat éve című MKI-kutatás eredményeiből. A többség "az állampolgári szabadságot szem előtt tartva lényegesen kevésbé ítélte a Kádár-korszak fénykorát kiemelkedőnek. A kádári kompromisszum ezek szerint húsz évig volt sikeres" - foglalták össze a felmérés készítői az eredményt.

A fordulat éve című MKI-kutatás 1989 decemberéből
Mit szeretne? Az a párt, amelyikre ön szívesen szavazna, melyik célt tekintse a legfontosabbnak? Sorrendben:

A jelenlegi kormány számos olyan lépést tett, amely egyes demokratikus intézmények függetlenségét csorbítja, átértelmezte a törvényalkotást, és szinte teljesen kiiktatta a rendszerből a társadalmi egyeztetést. Nemzetközi bírálatokat váltott ki a negyedik alkotmánymódosítás, a jegybank függetlenségének csorbítására vonatkozó kormányzati törekvések és a bírálói szerint a sajtószabadságot korlátozni hivatott új médiatörvény. Mégsem csökkent rohamosan a kormány népszerűsége, a következő választásra pedig a rezsicsökkentés jelszavával melegít a kormány.

Öröklődik a Kádár-nosztalgia

Rainer M. János történész szerint 1989 vége felé már nem valószínű, hogy a közvélemény-kutatási eredményeket komolyan befolyásolhatták volna a retorzióktól való félelmek. Rainer M. szerint a Kádár-rendszer iránti nosztalgia egyértelmű oka, hogy a kádári kompromisszum nagy és tartós hatást gyakorolt a társadalomra. A múlt század első felében a magyarok életét a kiszámíthatatlanság jellemezte, ez változott meg az ötvenes-hatvanas évek fordulóján. Kádár Jánosnak nagy szerepe volt abban az 1956 utáni felismerésben, hogy az előző kaotikus évtizedek után az életszínvonal és a fogyasztási javak bővülése vált nagyon fontossá a magyaroknak, és a rendszer tett is róla, hogy ez a hatvanas-hetvenes években kézzelfogható valósággá váljon.

Kádár jótevősége a történész szerint nem csak az anyagi jólét biztosításával függhet össze az emberek fejében. Hozzátartozik az azokban az évtizedekben tapasztalt biztonság érzete, a gondoskodás, a "nem hagynak sorsára senkit" érzése. A nyolcvanas években ez megváltozott, a rendszerváltás alatt friss élmény volt, hogy az emberek elveszthetik a munkájukat, a javaikat, és lecsúszhatnak. Néhány évvel később pedig, amikor már a rendszerváltás izgalma - például az olyan új tapasztalatok, hogy Nagy Imréről nyíltan lehet beszélni - lecsengett, még inkább felértékelődhetett az anyagi biztonság - mondta a történész. Az életszínvonal valószínűleg még fontosabb a magyaroknak, mint a volt keleti blokk többi államában. Másutt sokkal inkább a mindennapi élmények közé tartozott a szabadság korlátozásra, de mivel ez nálunk annyira nem volt konfliktusos terület, nem is értékelődött fel annyira - mondta.

Nehéz kilépni az árnyékából

Rainer M. szerint úgy tűnik, a Kádár-kor iránti nosztalgia tartós, és még öröklődik is. "A hallgatóim, akik már a rendszerváltás után születtek, képesek rendkívül nosztalgikus módon ábrázolni a múlt rendszert, pedig csak a szüleiktől, nagyszüleiktől hallhattak róla" - fogalmazott. Romantikus emlékként merülnek fel például az egykori falusi téeszek, ahol mindenkinek volt munkája, de sokat jelentett az "átláthatóság, az élet egyszerű, átlátható szerkezetekbe való rendezése". "A szabadság hiánya a hétköznapi emlékképekben többnyire nehezen elmagyarázható. Mert úgy emlékeznek, hogy mindenki járhatott és járt is templomba" - mondott egy példát.

A történész szerint mindez biztosan ma is mozgatja a politikai életet. Egyrészt, mert a politikus is ebben a társadalomban nő fel, másrészt a társadalom részéről az az elvárás, hogy "mondjanak jókat és biztatókat nekünk felülről", fennmaradt. A politikusoknak pedig ennek kell megfelelniük, azt kell mondaniuk, hogy "jobb lesz, de rögtön".