A rendszerváltás egyik legnagyobb csalása az olajozás, aminek ön részese és egyben áldozata is volt. Jó ideje azonban csend van az olajügyek körül. Mi történt időközben Önnel?

Magányos harcosként vívom ezt a harcot. Nem voltak sem mecénások, sem támogatók mögöttem, de volt egy igazi barát, aki osztozott a sorsomban. Sajnos Pallag László, az egykori parlamenti olajbizottság elnöke már nincs az élők sorában. Ennek a tisztességes embernek a harca példaértékű volt a számomra, tudva, hogy mekkora kártérítési követelést akasztottak a nyakába a perei miatt, és azt, hogy az igaza sohasem derülhet ki, hiszen titkosítva vannak azok a bizonyítékok, amelyek alapján a polgári bíróság akár az ő javára is dönthetett volna. Ezek a bizonyítékok azok által az emberek és érdekközösségek által lettek titkosítva, akik az elsőszámú bűnösök az olajügyekben. De kérdem én: 1998 óta hány belügyminiszterünk volt? A mindenkori belügyminiszter volt a titokgazda, a legkülönbözőbb pártokból. Érdekes módon egyiknek se fűződött hozzá érdeke, hogy feloldja a titkosítást.

Jól tudom, hogy Ön az egyedüli élő tanúja az olajügyeknek?

Nem egyedül vagyok. Élnek még azok a kollégák, akik az 1995-ös macskási telepen az olajszőkítést felderítő rajtaütésen alám voltak rendelve. Más kérdés, hogy az akkori csoportomból minden emberemet kimeszelték a rendőrségről, amit mindenki méltósággal viselt. De a meccs még nincsen lejátszva.

Öt rendőr áldozata volt csak Békés megyében az olajügyeknek. Kuzma alezredestől Dénes Gáboron keresztül, Szobek János, Kovács László és…

…Szabó András, akinek a halála felettébb érdekes, hiszen kulcsfigura az egész ügyben. Két helyen nem lehet öngyilkos senki, de neki a történelemben egyedüliként mégis sikerült, legalábbis a rendőrségi felderítés szerint.

Velük szemben Önt „csak” eltávolították a testülettől.

Talán én voltam az egyetlen ebben az országban, akit élő, egyenes adásban rúgtak ki a rendőrségtől. Ez az RTL Klubban az első megszólalásomkor volt, Bárdos András volt a műsorvezetője az esti műsornak, amiben szerepeltem. Nagy tisztelettel beszélt hozzám, hivatali titulusomban szólított végig az adás során, egészen az adás végéig, amikor a szerkesztő egy A/4-es lapot dugott az orra alá. Egy sor volt rajta, és miután elolvasta, így szólt hozzám Bárdos András: Karancsi úr, tudja, hogy maga már nem rendőr? Nem a titulusomon szólított, hanem a vezetéknevemen. Mondom, tessék? Mondta, hogy most jött az MTI-től a hír, miszerint az ORFK vezetője azonnali hatállyal megszüntette a szolgálati viszonyomat. Megnéztem, hogy hol áll a kamera, és a plecsnimet jelvénnyel, igazolvánnyal együtt felmutattam, mondván, én nem vagyok rendőr? Nagyon nagy lehetett a baj, nagyon belenyúlhattam a darázsfészekbe, ha ilyen fontos volt engem 22 óra 20 perckor személyesen a dandártábornok úr által a testülettől elhatárolni. De beletört a bicskájuk. Megnyertem a munkaügyi pereket.

Mennyi időbe telt, amíg a munkaügyi perei lezajlottak?

Egy évbe. Rehabilitáltak, és a másodfokú bíróság semmissé tette ezt az alantas eljárást.

Egy év után visszahelyezték az állományba, Ön azonban nem maradt.

Nem ment az olyan egyszerűen. Magam közöltem a másodfokú bíróságon, hogy a felperesi keresetem harmadik pontja a munkaviszonyomra irányul, de időközben megváltoztak a körülmények, és ez már nem az a rendőrség, ahol én korábban szolgáltam, így nem kívánok visszatérni.

Azóta hogyan alakult az élete?

Rokkantnyugdíjas lettem, havi 38 ezer forintból éltem. De senki se gondolja, hogy pszichésen omlottam össze. Az olajügyek folyamodványaként még 1997-ben, a kirúgásom előtti évben egy brutális támadás ért, rám küldtek három vascsöves verőembert, akik meg akartak ölni. Érdekes módon alakult az ügy, mert nem én lettem az áldozat, itt is én lettem az első számú gyanúsított, aki „megtámadott” három vascsöves embert, akik csak úgy sétáltak a korzón. Életveszélyes sérüléseket szenvedtem, de ezt is túléltem. Egy év lábadozás után visszatértem a szolgálatba. Tettem ezt annak ellenére, hogy tudtam, akkorra az ügy szálai már a városomba, a munkahelyemre is elértek. Akkorra azokat a használható embereimet, akik velem voltak azon az ominózus rajtaütésen, illetve akik mellettem álltak, eltávolították. Ennek ellenére újra felvettem a kesztyűt, és egy év kihagyás után visszamentem, és egy 55 rendbeli betöréses lopássorozatot derítettem fel.

Ha újrakezdhetné, mindent ugyanígy csinálna, vagy engedne a nyomásnak és hallgatna, mondván: ne szólj szám, nem fáj fejem?

A válasz egyértelmű: semmin nem változtatnék. Sohasem ösztönből cselekedtem, hanem tudatosan és megfontoltan. Engem nem kell sztárolni, nem kell közszereplőként kezelni, mert nem vagyok az, csak tettem a dolgom, azt, amire rendőrként felesküdtem. Nem vagyok se több, se jobb, mint amilyennek egy rendőrnek lennie kell. Sajnos ez a rendőrség nem az, amire én felesküdtem. Ma megmondják a központi direktívát, hogy mit kell behozni a cégnek. Úgy tudom, ez az összeg 33 milliárd forintra rúg, ennyit kell beszedni a rendőrségnek bírságban. Ilyen a világon sehol nincs, szinte költségvetési cég lett a rendőrség.

Felvették a kapcsolatot Horváth Andrással, aki az áfacsalások kapcsán kezdett hasonló küzdelembe, mint Ön. Miről beszéltek?

A napokban keresett meg, Vágó Gáborral jött, aki előzőleg lépett ki az LMP-ből. Beszélgettünk. Andrásnak nem kell tanácsokat adni, mert rendkívül nagy koponya, a szakmájában tudósnak számít. Nem féltem őt, mert akkora médiafigyelem övezi, hogy nagyon dilettáns húzás lenne, ha valaki hozzá merne nyúlni. Nekem vannak kapcsolataim Pesten, itt-ott, amott, akik azért ránéznek az Andrásra barátilag. De kérdezem én, nem az államnak kellene őt védeni, ahelyett, hogy vegzálják?

(Hajdú Sándor)