Forrás: Új Világtudat | 2017.04.30.

Dél-Kínában drámai és gyönyörű tájak vannak folyókkal, hegyekkel, erdőkkel és magas sziklás tájakkal. A régióban olyan függő koporsók is találhatók, amelyek a Jangce folyó mentén helyezkednek el. A szakértők szerint ez egy 3000 évvel ezelőttről származó hagyomány volt. Elképesztő módon ezek a koporsók a legkeskenyebb sziklákon vannak felfüggesztve, van, amelyik 130 méteres magasságban van a talajhoz képest. A tudósok évtizedek óta próbálták összegyűjteni a nyomokat, hogy meg lehessen határozni, hogy miért gyakorolták ezt a temetési szertartást, és hogyan tudták elhelyezni a koporsókat ilyen nehezen elérhető helyeken.

Kik hozták létre a sziklafalakon a temetőket?

A legrégebbi bizonyíték arra, hogy Kínában sziklákra függesztették a koporsókat, Fucsien tartományban került elő ősi feljegyzésekből, melyek több, mint 3000 évre nyúlnak vissza. Ez a temetkezési gyakorlat aztán innen kiindulva terjedt el Kína más déli területein, elsősorban Hupej, Szecsuán és Jünnan tartományokban. A szakértők azt gyanítják, hogy a kisebbségi Bo emberek készítették a koporsókat, mert kultúrájuk a koporsókkal egy időben jelent meg. Ezt követően ez a gyakorlat és az emberek is mind eltűntek a Ming-dinasztia vége felé. Vannak arra utaló jelek, hogy Ming lemészárolta őket. Azonban, hogy pontosan honnan érkeztek a Bo emberek és mi történt velük, még ma is kutatják.

Miért kedvelték a sziklatemetőket?

Különböző elméletek születtek arról, hogy a Bo emberek miért döntöttek úgy, hogy a halottaikat a fő lakóterületeiktől távol helyezik el, magasan a sziklafalakon a víz felé nézve. Mindegyik teória az ősi emberek szellemi hitével kapcsolatos.

Gyermeki kötelesség

A családi vagy gyermeki kötelesség az ázsiai kultúrák szerves része. Sok bizonyítéka van az ősök tiszteletének, amely évezredekre nyúlik vissza. A történelem során sok kínai ember úgy döntött, hogy elhunyt szeretteiket a család közelében tartják, hogy könnyen ápolhassák a maradványokat és tiszteletet adhassanak. Ily módon ők a szellemükről is gondoskodtak. A megelégedett és boldog szellem kevésbé volt hajlandó visszatérni, hogy kísértse az élőket. A Bo emberek azonban mások voltak.

Halott szeretteiket nehezen elérhető helyekre helyezték. Egyes tudósok elmélete szerint minél magasabb az elhelyezés, annál nagyobb tiszteletet és kötelességtudatot jelent, és ez a halottak nagy örömére szolgált. Ha az élők nagy örömöt okoznak őseik szellemének, akkor a szellemek áldást hoznak az életükbe.

Közelebb a mennyországhoz

Az ősi időkben sokan úgy hitték, hogy isteni szellemek élnek a természetben, mint például a sziklákon, hegyeken és a vízben. A hegycsúcsok és a magas kiemelkedések kedvező helyek voltak, és úgy gondolták, hogy ezáltal közelebb kerülnek a mennyhez, állítja Guo Jing a Yunnan tartományi Múzeum munkatársa. Úgy véli, hogy a Bo emberek számára a sziklák lépcsőként szolgáltak a mennybe, míg a koporsók hídként szolgáltak a túlvilághoz.

A holttest jobb megőrzése

Egy másik elmélet azt sugallja, hogy a Bo emberek valószínűleg gyakorlati okok miatt választották sírhelyként a sziklahajlatokat, melyek szintén a túlvilági életben való hitükön alapultak. Az elhunyt szeretteik testét a lehető legnagyobb mértékben kellett megőrizni külső zavaró tényezők nélkül és a legminimálisabb bomlással.

Ez a gyakorlat biztosította a szellem halhatatlanságát a következő életében. Ezért volt fontos elhelyezni a halottakat azoktól az állatoktól és emberektől távol, akik károsíthatták vagy elrabolhatták a koporsót. A függő koporsók és szikla sírok légiesek, szárazak és árnyékosak voltak, és ezek a körülmények lelassították a bomlás sebességét. Ezzel szemben a nedvességgel és az organizmusokkal teli földön való temetkezés sokkal gyorsabb bomláshoz vezet.

A koporsók készítése
 

A lógó koporsók elkészítése és felfüggesztése nagy gondosságot igényelt, ami sok nehézséggel és kockázattal járt. Ezért az ilyen típusú temetkezések az elit és a gazdagok számára lehettek fenntartva. Lin Xiang professzor a Szecsuáni Egyetemen 1979-ben helyreállított egy koporsót, amely egy szikláról származott a Daning folyó közeléből. A koporsó körülbelül 2,1 méter hosszú volt.

Vizsgálatai azt mutatták, hogy a fa nagyon különleges volt, az úgynevezett Nanmu. Ez a fa akár 40 méter magasra nőhetett, és anyagában nagyon sűrű volt, ami ellenállt a bomlásnak. A készítők félbevágták a fát és kivájták a belső részeit. A törzs egyik oldalát használták fel a holttest elhelyezésére, a másikból pedig a koporsó fedele készült.

A koporsók elhelyezése a sziklákon

A koporsókat a sziklákon háromféle módon helyezték el: a függőleges kőzetfalakon fa gerendákon, természetes barlangokban vagy résekben, valamint a fal menti sziklás szegélyeken. A koporsókat 10 vagy akár 120 méteres magasságba is elhelyezhették a talajhoz képest. A koporsó és a holttest együttes súlya meghaladhatta a 100 kilogrammot is. Vagyis a koporsók ilyen nehéz helyekre és magasságokba történő feljuttatása évtizedekig vita tárgyát képezte a szakértők között. Három fő elmélet létezik.

Föld rámpák

Az egyik elmélet szerint a Bo emberek rámpákat építettek földből, amelyek gyalogutakként szolgáltak a meredek sziklákhoz. A koporsókat ezeken juttatták fel nagy magasságokba. Sok szakértő azonban nem veszi számításba ezt a gondolatot, mert a rámpák építéséhez szükséges munka mennyisége nem volt összhangban a kis vidéki népességgel.

Állványzat

Mások azt sugallják, hogy a függő koporsókat készítő emberek a sziklák oldalán elhelyezett állványokat használták segédeszközként, erre a gyakorlatra azonban nincs bizonyíték.

Kötelek

A megtalált kötélnyomok azonban bizonyítékot szolgáltatnak annak alátámasztására, hogy azokat széles körben használták a koporsók sziklákra való feljuttatásához. A kutatók néhány barlangban találtak is néhány kötelet, melyeket korábban még nem tártak fel.

Számos esetben úgy tűnik, hogy a Bo emberek a sziklák tetejéről eresztették le a koporsókat a kijelölt helyekre, de más tudósok úgy vélik, hogy néha felemelték őket a talajszintről.

Egy eltűnt kultúra

Több spirituális illetve gyakorlati oka lehetett a koporsók sziklákra történő felfüggesztésének. Úgy tűnik, hogy ez a kultúra gyorsan jelent meg és ugyanolyan hirtelen el is tűnt mintegy 400 évvel ezelőtt. Azóta számos könnyen hozzáférhető függő koporsót kifosztottak. A síremlékek eltűntek és a temetkezési helyeket megzavarták. De sok közülük még mindig érintetlen, barlangokban és résekben vannak elrejtve, és a pletykák szerint nagy mennyiségű kincset tartalmaznak. Szerencsére azok számára, akik a koporsókban fekszenek ezek a helyek túl nehezen elérhetők vagy veszélyesek, ezért békében nyugszanak. Talán örülnek, hogy családjuk megadta nekik a legkedvezőbb és legkevésbé elérhető helyeket.