Teljesen elvágják a gyerekeiktől azokat a kínai ujgur szülőket, akik külföldre utaztak dolgozni, tanulni, vagy emigrációba kényszerültek. A gyerekeket a kínai állam által fenntartott „árvaházakban” helyezik el. A szülők hányattatásairól az Amnesty International jogvédő szervezet adott ki jelentést.
A jogvédők olyan ujgur szülőkkel is beszéltek, akiknek mindössze 5 éves a gyereke. Ő Kínában maradt, miközben a szülők külföldre menekültek, és félnek visszatérni, nehogy „átnevelő táborokba” küldjék őket.
A muzulmán vallású ujgurok mellett a kínai hatóságok a tartományban élő más muszlimokat, például helyi kazahokat is fogva tartanak a 2014-ben meghirdetett „Népi Terror Elleni Háború” részeként. A kínai hatóságok a tartományban ekkortól növelték meg a rendőri jelenlétet és az emberek megfigyelését, azzal érvelve, hogy így lépnek fel a „vallási szélsőségességgel” szemben.
„Kína kegyetlen és tömeges kampánya lehetetlen helyzetbe hozza a szétszakított családokat: a gyerekek nem távozhatnak, viszont ha szüleik haza akarnak térni, hogy felneveljék őket, akkor üldözhetik és önkényesen fogságba vethetik őket” – mondta Alkan Akad, az Amnesty International Kína-kutatója.
Külföldre menekültek a szülők, elvették a nagyszülőknél hagyott gyerekeiket
A szervezet hat, jelenleg Ausztráliában, Kanadában, Olaszországban, Hollandiában és Törökországban élő ujgur családdal beszélt. Ők még 2017., tehát az előtt távoztak Kínából, hogy felpörgött volna az ujgurok és más muszlimok letartóztatásával járó kampány. Azt mondták: álmukban sem gondolták, hogy a gyerekeik nem csatlakozhatnak hozzájuk.
2017. óta a kínai hatóságok becslések szerint több mint egymillió embert vettek önkényesen őrizetbe Hszincsiangban, és küldték őket eufemisztikus elnevezésű átnevelő táborokba.
Az ujgurokat, kazahokat és másokat „átnevelés oktatáson keresztül” és „szakképzés” címén zártak központokba. Jogvédők, aktivisták és családtagok szerint kegyetlenül bánnak velük. Többek között kínozták, politikai indoktrinációnak és erőszakos kulturális asszimilációnak vetették alá őket, és nemi erőszakról is érkeztek jelentések.
„Az ujgurok gyakran vonakodnak attól, hogy az ellenük és családjaik ellen elkövetett emberjog-sértésekről beszéljenek. Attól tartanak, hogy a kínai hatóságok bosszút állnak az országban maradt rokonaikon. Ennek ellenére az Amnestynek nyilatkozó családok úgy döntöttek, hogy a nyilvánosság előtt felvállalják, ami velük történt. Ezt abban a reményben tették, hogy hamarosan sikerül majd magukhoz venni a gyerekeiket” – mondta Alkan Akad.
Veszélyes útra indultak a gyerekek, hogy eljussanak Olaszországba
Mihriban Kader és Ablikim Memtinin 2016-ban menekült el Hszincsiangból Olaszországba, miután zaklatni kezdték őket a rendőrök, és arra akarták kényszeríteni őket, hogy adják le az útlevelüket.
Négy gyerekük ideiglenesen a nagyszülőknél maradt. Nem sokkal később azonban a nagymamát egy táborba vitték, míg a nagyapát kihallgatta a rendőrség.
„A rokonaink nem mertek vigyázni a gyerekekre, azután, ami a szüleinkkel történt” – mondta Mihriban az Amnesty Internationalnek. „Féltek, hogy őket is táborba küldik.”
A három, fiatalabb gyerek úgynevezett „árva táborba” került. Egy sor ilyen telepet hoztak létre Hszincsiangban, ahol nemcsak elhelyezik, de indoktrinálják is az olyan gyerekeket, akiknek a szüleiket más táborokban vagy börtönben tartanak fogva. A család legidősebb gyerekét közben bentlakásos iskolába küldték és megfigyelés alatt tartják.
Az Olaszországban élő Mihriban és Ablikim nem tudott kapcsolatba lépni a gyerekeivel, de 2019-ben engedélyt kaptak az olasz kormánytól, hogy magukhoz vegyék őket.
A négy – 12 és 16 év közötti – gyerek egyedül indult útnak Kína nyugati részéről a keleti parton fekvő Sanghajban található olasz konzulátusra. El is jutottak az épületig, de nem engedték be őket, azzal a magyarázattal, hogy a családegyesítési vízumot a pekingi olasz nagykövetség adhatja csak ki. Oda azonban a Covid-19 miatti korlátozások miatt nem lehetett továbbutazni. A gyerekek több helyi utazási irodában kerestek segítséget, de végül a rendőrök 2020. június 24-én elfogták őket, és így visszakerültek az árvák táborába és a bentlakásos iskolába.
„A gyerekeim most a kínai kormány kezében vannak, és nem tudom, hogy láthatom-e még őket az életben. Ami a legjobban fáj, az az, hogy a gyerekeim számára ez olyan, mintha nem is léteznének a szüleik, mintha meghaltunk volna és ők árvák lettek” – mondta Mihriban.
Két másik szülő, Omer és Meryem Faruh 2016-ban Törökországba menekült, miután a rendőrség el akarta venni az útlevelüket. Öt- és hatéves gyerekeiket a nagyszülőknél hagyták, mert nekik még nem volt útlevelük. Omer és Meryem később megtudta, hogy a szüleiket gyűjtőtáborba vitték, és azóta nem hallottak a gyerekeikről.
„1594 napja nem hallottuk a lányaink hangját. A feleségemmel együtt csak éjszaka sírunk. Megpróbáljuk a többi, itt lévő gyerekünk elől elrejteni a bánatunkat” – mondta Omer, a férj az Amnestynek.
Fontos lenne a jogvédők bejutása
Mint Alkan Akad, az Amnesty kutatója megjegyzi: „A hszincsiangi családok szétszakítása rávilágít a kínai politika embertelenségére, arra ahogy ’a terror elleni harc’ nevében kontrollálni és indoktrinálni akarják az ujgurokat és más ott élő muszlimokat.”
„Kínának fel kell hagynia azokkal az intézkedésekkel, amelyek korlátozzák hogy a muszlim kisebbségekhez tartozók szabadon utazhassanak külföldre és térjenek haza. Be kell zárnia az „átnevelő táborokat”, azonnal, mindenféle feltétel nélkül szabadon kell engednie a foglyokat” – tette hozzá.
Az Amnesty International emellett felszólította a kínai kormányt: tegye lehetővé, hogy a jogvédő szervezetek szakértői, független kutatók és újságírók mindenféle korlátozás nélkül bejuthassanak Hszincsiangba, hogy ott a régióban folyó eseményekről kutatásokat folytassanak.
A szervezet közben a világ más kormányait arra szólítja fel: tegyenek meg mindent, hogy a náluk élő, Hszincsiangból származó ujgurok, kazahok és más kisebbségek tagjai segítséget kapjanak ahhoz, hogy kapcsolatba tudjanak lépni otthonhagyott gyerekeikkel, és magukhoz tudják venni őket.
