Forrás: 24.hu | D. Kovács Ildikó | 2019.01.13.

George Birnbaum, Arthur Finkelstein üzlettársa először beszél arról, hogyan dolgozták ki a Soros Györgyöt támadó kampányt a Fidesz számára és hogyan lett a magyar származású milliárdosból a világ bármely országában felhasználható bűnbak.

Egy, már korábban elindult propagandahadjárat kicsúcsosodásának lehettünk szemtanúi 2017 júliusában, amikor országszerte megjelentek a hirdetőtáblákon az Orbán-kormány legújabb nemzeti konzultációját reklámozó óriásplakátok. A plakáton Soros György feje volt látható, mellette pedig a szöveg: „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!”, amellyel arra utaltak, hogy az üzletember éppen Magyarországot készül megtámadni.

A magyar származású amerikai milliárdos ellen folytatott támadássorozat azóta is tart, de a kampány megszületésének hátteréről eddig nem sokat lehetett tudni. Most azonban a több svájci napilap hétvégi mellékleteként szolgáló Magazin nevű lapnak az egyik ötletgazda, George Birnbaum elmondta, hogyan alkották meg Arthur Finkelsteinnel közösen a tökéletes ellenségképet a Fidesz számára.

George Birnbaum

A Finkelstein-módszer

Az 1970-ben Los Angelesben, holokauszt-túlélő apától született George Eli Birnbaum a 90-es évek közepén találkozott Washingtonban az akkor már jól ismert republikánus kampányguruval, Arthur Finkelsteinnel. Egyike lett „Finkelstein kölykeinek” (Finkelstein’s Kids), vagyis azoknak, akik személyesen a mestertől tanulhatták el a hatékony politikai kampányok megszervezésének tudományát. (A 2017-ben elhunyt Finkelstein pályaképéről 2013-ban jelent meg átfogó cikk a Magyar Narancsban.)

Az eredetileg a pénzügyi világban dolgozó Finkelstein hangsúlyosan közvélemény-kutatások eredményei alapján dolgozta ki az általa vezérelt kampányokat:

Minden, amit Arthur tett, a számokra alapozva tette. De a számokból senki más nem tudta kiolvasni azt, amit Arthur igen.

Nem csak a megkérdezettek életkorát, lakhelyét, politikai nézetét olvasta ki a számokból, hanem fontos mintákat is észrevett. Azt például már korán felismerte, hogy az emberek leginkább olyan dolgoktól félnek, mint a drogok, a bűnözés, vagy (a sajátjuktól eltérő) bőrszín. Finkelstein úgy gondolta, hogy a legjobb eredményt a választók egymás ellen fordításával tudja elérni, méghozzá a félelem segítségével.

Olyan témákat kell felhozni, amelyektől félnek az emberek, és ezt úgy tálalni, hogy úgy tűnjön, hogy a veszély a baloldalról jön

– írta Finkelstein Richard Nixon amerikai elnöknek 1972-ben.

Richard M. Nixon Fotó:Wally McNamee/CORBIS/Corbis/ Getty Images)

A kampányszakértő azt is felismerte, hogy milyen erős hatása lehet a negatív kampánynak, vagyis annak, amikor a jelölt ahelyett, hogy a saját programját népszerűsítené, folyamatosan az ellenfelet támadja. Finkelstein úgy vélte, hogy

minden választás már a szavazás előtt eldől, a legtöbb ember ugyanis már a kezdetektől fogva tudja, hogy kire fog szavazni és nagyon nehéz őket eltántorítani a döntésüktől. Ezért inkább demotiválni kell a választókat.

Ezt hívják a szavazók elnyomásának (voter supression) és a modern jobboldali populisták előszeretettel használják ezt a módszert, elemei jól felismerhetők az elmúlt évtizedek kampányaiban Magyarországtól az Egyesült Államokig.

A fentiek kombinációjából alakított ki aztán Finkelstein a negatív kampány egy hatásos módszerét, az úgynevezett elutasító szavazást (rejectionist voting), amelynek során

kijelölnek a kampányban egy ellenséget, akit folyamatosan támadni lehet, és akire minden, a választók által rossznak vélt dolgot ki lehet vetíteni, hogy aztán elveszítse a választói bizalmát.

Finkelstein azzal számolt, hogy az ellenfél megpróbál majd ezekre a támadásokra reagálni, amivel viszont csak azt éri el, hogy a választók fejében a személye összekapcsolódik az ellene felhozott vádakkal. Az a legjobb, ha ezek a vádak minél meglepőbbek és sokkolóbbak, hiszen ez esetben sokkal inkább lehet arra számítani, hogy a média felkapja azokat és elkezdi terjeszteni.

Az Amerikában kitalált módszert Finkelstein aztán kivitte a nemzetközi politikai piacra is: 1996-ban Izraelben hatalomra juttatta Benjámin Netanjahút, 2006-ban pedig Finkelstein és Birnbaum egy közös cégen keresztül megcélozta Kelet-Európát. Így segítettek Romániában Calin Popescu-Tariceanunak, Bulgáriában Szergej Sztaniscsevnek, 2008-ban pedig, régi barátján, Netanjahún keresztül megtalálták Orbán Viktort is.

Orbán Viktor és Benjamin Netanyahu találkozója 2018-ban Fotó: Debbie Hill / AFP

A tökéletes ellenség

Az együttműködés annyira jól indult Orbán akkor ellenzékben levő pártjával, hogy még abban az évben sikerült a Fidesz számára kedvező eredményt elérniük a szociális népszavazáson és ráállítaniuk Orbánékat a 2010-es választási győzelemhez vezető útra.

Birnbaum a svájci lapnak úgy nyilatkozott: hivatalosan a Fidesz-közeli Századvég Alapítvány kötött velük egyéves szerződést.

„Még azelőtt lesöpörtük a szocialistákat az asztalról, hogy elkezdődött volna a választás” – mondta és még tíz év után is nehezen hiszi el, hogy mennyire könnyű dolguk volt. A következő kampányhoz viszont kellett egy újabb célpont. Kapóra jött, hogy a pénzügyi válságot követően külföldi hitelekre volt szüksége az országnak, amelyekhez a feltételeket a Világbank, az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap diktálta. Az új ellenség a „finánctőke” lett, meg „a külföldi bürokraták” és a terv tökéletesen bevált.

A 2010-es és 2014-es Fidesz-győzelmek után viszont az ellenzék nagyobb pártjait, az MSZP-t és a Jobbikot már nem volt értelme főellenségként beállítani, a finánctőke is le lett győzve, másfelé kellett tehát keresgélni.

Arthur mindig azt mondta, hogy a szövetségesek annak idején nem a nácik ellen harcoltak, hanem Hitler ellen, az amerikaiak pedig nem az Al-Kaida, hanem Oszáma bin Láden ellen

– idézi mentorát Birnbaum. Így tehát meg kellett találni azt a személyt, aki ellen uszítani lehet a választókat. A végeredmény két összetevőből alakult ki.

Az egyik elem Orbánnak az a rögeszméje volt, hogy létre kell hozni egy alternatív, az eddigieknél drámaibb történelmi narratívát Magyarország számára,

ebben pedig segítségére volt Schmidt Mária. A Terror Háza főigazgatója a Hitlerrel lepaktáló Magyarországot rendre ártatlan áldozatként állítja be, amelyet ellenségek vettek körül és amely bátran megvédte az identitását. Schmidt szerint a magyar nemzet állandó ostrom alatt áll, hol az oszmánok, hol a nácik, hol pedig a kommunisták által, és Magyarország feladata az, hogy visszaszorítsa a külső befolyást és megvédje a kereszténységet.

Schmidt Mária Fotó: Mohai Balázs / MTI

A másik elem Birnbaum elmondása szerint „a Magyarországot megtámadó finánctőke” motívumának továbbfejlesztése volt:

kellett egy személy, aki nem csak irányítja a veszélyes külföldi nagytőkét, de meg is testesíti azt – ő lett Soros György, a Magyarországot támadó, és közben a háttérhatalmat irányító tökéletes ellenség.

A Magazinnak egy forrás azt mondta, hogy telefonos közvélemény-kutatással mérték fel, hogy Soros eléggé ismert-e ahhoz a választók körében, hogy rá lehessen építeni egy negatív kampányt. Birnbaum ezt nem erősítette meg, azt viszont elmondta, hogy Orbán Viktor feltétlenül megbízott Finkelsteinben, ezért nem volt nehéz meggyőzni arról, hogy Soros legyen az új ellenség. A Magazin megkereste a miniszterelnök szóvivőjét, de ő nem kívánta kommentálni az értesülést.

Egy korábbi fideszes közvélemény-kutató azonban megjegyezte a lapnak:

Orbán politikája számára nem volt fontosabb Finkelsteinnél, és Finkelsteinnek sem volt soha jobb tanítványa, mint Orbán.

Soros valóban tökéletes ellenségnek bizonyult. Egyrészt rá lehet aggatni a liberális címként, másrészt megtestesíti azt, amit a konzervatívok annyira utálnak sikeres baloldaliakban: egy pénzügyi spekuláns, aki közben gyengébb kapitalizmust szeretne. Harmadrészt nem politizál, így nincsenek politikai eszközei a visszavágásra és még csak nem is él az országban.

Birnbaum láthatóan ma is büszke a találmányukra:

Annyira nyilvánvaló volt. Ez volt az összes termékünk közül a legegyszerűbb. Csak be kellett csomagolni és piacra dobni.

A kampány

A Soros elleni hadjárat 2013. augusztus 14-én kezdődött, amikor a kormánypárti Heti Válaszban megjelent egy cikk, amely az állítólag Soros György által irányított civil szervezetek ellen irányult. Ekkor született meg az a a kormány és a kormánypárti sajtó által terjesztett összeesküvés-elmélet is, amely szerint Soros Magyarországot támadja. Ezután az állam nekiment az Ökotárs Alapítványnak, számítógépeket foglaltak le, ideiglenesen befagyasztották a svájci- magyar civil alapok kifizetéseit, és hiába nem találtak végül semmit, létrejött „a veszélyes NGO-k” rémképe, amely azóta is kitart.

A propaganda folytatását elősegítette 2015-ös migrációs krízis és egy esszé, amelyben Soros György azt vetítette előre, hogy a közeljövőben évente egymillió menekült érkezik majd az Európai Unióba. Ezt nevezte el később a kormánypropaganda Soros-tervnek és így lett Soros Györgyből a főellenség, aki a Fidesz szerint menekültekkel akarja elárasztani Európát és Magyarországot.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

2015 végén a két ellenségkép egyesült: minden olyan civil szervezet, amely Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványtól pénzt kap, azt maga Soros irányítja, az ott dolgozók pedig külföldről fizetett „katonák”. Innen már csak egy lépés volt, hogy Vlagyimir Putyint lemásolva (aki Szentpéterváron bezáratott egy Soros által is finanszírozott egyetemet) a kormány nekimenjen a CEU-nak. Aztán jött a plakátos gyűlöletkampány és célba értek: Soros népszerűsége csökkent, és ő lett a gonosz megtestesítője.

A milliárdos pedig, hiába támadták őt, a finkelsteini módszernek megfelelően nem tehetett semmit.

Minél inkább visszautasította volna a támadásokat, annál inkább alátámasztotta volna azt az állítást, hogy beleavatkozik a politikába

– magyarázza Birnbaum. Pedig Sorosnak esze ágában nem volt beszállni a magyar politikába.

Hivatalosan a Fidesz sosem ismerte el, hogy az amerikai kampányszakértők segítették volna a munkájukat. Orbán Viktor sajtófőnöke 2015-ben azt mondta, hogy sem a Fidesz, sem a kormány nem fizet Finkelsteinéknek, csak beszélgetnek. Ezzel együtt ugyanabban az évben Finkelstein és a miniszterelnök tanácsadója, Habony Árpád közös céget alapított Londonban, amelyet az amerikai halála után Habony vett át.

A magyar modell

A Finkelstein-Birnbaum páros annyira jól működő terméket állított elő, hogy még exportálniuk is sikerült. Kolumbiától, Izraelen és Kenyán keresztül Ausztráliáig számos országban bukkantak fel Soros-ellenes hangok. 2017-ben Olaszországban Soros által fizetett menekülthajókról szóló kitalált történetek kezdtek terjedni, 2018-ban pedig Donald Trump amerikai elnök is arról beszélt, hogy Soros által fizetett migránskaravánok tartanak az amerikai határ felé.

Birnbaum a svájci lap újságírójával, Hannes Grasseggerrel folytatott beszélgetése során tagadta, hogy köze lenne a Magyarországon kívül folyó Soros-ellenes kampányokhoz. De, jegyzi meg az újságíró, erre nincs is szükség. Finkelsteinnel ketten

olyan erős és hatékony ellenségképet gyártottak, amely globális, szabadon hozzáférhető és remekül adaptálható.

Felvetődött az a kérdés is, hogy a Soros ellenes támadásoknak van-e zsidóellenes felhangja – többek szerint erről volt szó. A két zsidó, Birnbaum és Finkelstein által felépített ellenségkép kísértetiesen hasonlít az egyik legrégibb antiszemita trópusra, a gonosz, kapzsi, világuralomra törő zsidóéra – hívja fel a figyelmet a Magazin cikke. A vallását gyakorló Birnbaumot azonban még a feltételezés is felháborítja, hogy köze lenne egy antiszemita kampányhoz:

Amikor kitaláltuk a kampányt, egyetlen másodpercre se jutott eszünkbe, hogy Soros zsidó.

Sőt, azt mondja, hogy nem is tudta ezt a milliárdosról. Hozzátette azt is, hogy sohasem dolgozna antiszemitákkal és előzetesen még körbe is kérdezett, hogy Orbán hogyan áll a zsidókhoz és nem hallott semmi gyanúsat.

Ha valaki zsidó, akkor már nem is támadhatom meg?

– kérdezi a kampánytanácsadó.

Grassegger azonban figyelmeztet: Soros neve mind Birnbaum, mind Finkelstein előtt ismert volt évtizedek óta. Finkelstein ráadásul az 1980-as években egy kampány során már hasznosította az egyik jelölt választóinak antiszemita attitűdjét, ahogy attól se zárkózott el, hogy homoszexuálisként egy olyan politikus, Jesse Helms tanácsadója legyen, aki ellenezte a melegek egyenjogúságát.

A cikk utal arra is, hogy Egyesült Államokban is megszaporodtak az utóbbi időben az antiszemita támadások, Birnbaum azonban egyáltalán nem érzi magát felelősnek ezek miatt:

A mi kampányunk senkit nem tett antiszemitává, aki azelőtt nem volt az. Legfeljebb mutattunk nekik egy új áldozatot, más nem történt. Semmit sem csinálnék másképp.

Fotó:Chip Somodevilla/Getty Images/AFP