A Facebook-oldalára feltöltött három és fél perces videóban magyarázta kedd délután Kósa Lajos, hogyan keveredett bele 2012-ben a magyar közélet egyik legmeghökkentőbb, magyar politikust mindenesetre mindenképp az eddigi legmagasabb összeggel, 4 milliárd euróval egy lapon emlegető ügyletébe.
Bár a miniszter a videóban és délutáni sajtótájékoztatóján is azt mondta, hogy egy bizonyos csengeri szélhámosnő áll a háttérben, arra a feltehetően sok olvasónkat is feszítő kérdésre nem adott választ, hogy egy olyan dörzsölt politikust, mint ő – Kósa Lajos elmúlt húsz évnyi megnyilvánulásai alapján efelől ugye senkinek nincs kétsége -, hogyan húzhatott csőbe valaki egy már az összegét nézve is hihetetlennek hangzó állítólagos örökség ígéretével.
A volt debreceni fideszes polgármestert – a nő állítása szerint ugyanis e minőségében kereste meg – telefonon értük utol pár rövid kérdésre:
Hvg.hu: Miniszter úr, már elnézést, de hogy nem látott át a szitán, hogyan tudott aláírni egy ilyen okiratot egy ilyen első hallásra is hihetetlen összegről? Nem volt gyanús az összeg, és a helyzet, hogy pénzügyi szakértők helyett önt kéri meg valaki egy ekkora vagyon elhelyezésére?
Kósa Lajos: Nem, mert a hölgy hihetővé tette. Csomó papírt: hagyatéki leltárt, bankszámlakivonatot, német nyelvű közjegyzői dokumentumokat mutatott, hogy tényleg örökölt.
De ezek valósnak tűntek?
Most mit mondjak, annak tűntek, de németül voltak.
De miért nem mondta neki, hogy ön csak egy polgármester, vegyen, ha akar, személyesen államkötvényt vagy keressen az óriási vagyon szakszerű elhelyezéséhez egy pénzügyi tanácsadócéget?
Megpróbáltam meggyőzni, de hajthatatlan volt. Azt mondta, a korábbi brókerbotrányok óta nem a bízik a bankokban, sem a vagyonkezelőkben, de az államban sem, azok után, ahogy a magánnyugdíj-pénztári pénzeket kezelte – 2012-őt írtunk - és pont ezért keresett meg engem, mert bennem megbízott. Én pedig egy ilyen kérésre, amiben úgy láttam, hogy ráadásul még az állam is jól jár, hiszen épp azon dolgoztunk, hogy állampapírokat adjunk el és elhajtsuk az IMF-et, azt gondoltam, miért mondjak nemet.
Ha hajlandó is volt segíteni neki, miért írtak erről közjegyzői okiratot, anélkül is segíthetett volna, hogy a nevére veszi ezt a brutális összeget.
Mert a találkozásunkkor ehhez ragaszkodott. Ma már tudom, ahhoz kellett neki, hogy később rám hivatkozhasson.
További cikkeinket a kedden kipattant ügyről itt olvashatják.
