Sajnos nem nyertem a trafiktenderen semmit. Igaz, nem is pályáztam, úgy pedig egészen nehéz nyerni. Sőt, szinte lehetetlen, pályázat nélkül talán még maga Lázár János, a dohányzás elleni küzdelem hazai élharcosa sem tudna segíteni. Miközben persze a Fidesz azért egészen sok embernek képes volt segíteni abban, hogy a következő húsz évre legyen egy kis trafikkoncessziója. A pályázatot mindenki írja meg magának. Minden másra ott a Fidesz.

Ez a trafikozás egészen megkapó pofátlanság. Azt nem tudhatjuk, pontosan hogyan történt, azt viszont látjuk, hogy mi történt. Valaki kitalálta, hogy sokkal kellemesebb és kényelmesebb lenne az élete, ha valami monopóliumból kiszakíthatna magának egy szép szeletet. Hiszen a monopólium jó, mármint a monopolistának; nagy kísértésbe esnék, ha megkínálnának, hogy legyen enyém a Nemzeti Cukorbolt vagy a Nemzeti Rétes- és Finomliszt Bolt, vagy szinte bármi, amit sokan sokat fogyasztanak, napi szinten.

Az első lépesben tehát azt kellett elérni, hogy a kétharmados Fidesznek szimpatikus legyen az ötlet. Ez nem volt lehetetlen feladat, a párt - láthatóan pocakosodó - erős emberei sportrajongók, és megvetik az olyan gyalázatos függéseket, mint amilyen például a dohányzás. Épülnek a stadionok, naponta tornaórára mennek a gyerekek, és visszaszorul a dohányzás, például azért, mert nehezebb megvenni a cigarettát. És közben még azt is mondhatják, hogy ez a fiatalkorúak érdekében történik. A második lépésben a rendszert kellett kitalálni, aztán pályáztatni, majd pályázni és győzni.

Aztán csodálkozni, hogy ebből botrány lett. Nyilván számítottak egy kis hőbörgésre, amiben a vesztesek (azok, akik nem nyertek a pályázaton, és azok, akiknek a bizniszéből kiesik a dohányáru) lesznek a hangadók: erre válaszul be voltak tárazva a baloldalról, a multikról és a dohánylobbiról szóló panelek. De az okozhatott némi meglepetést, hogy gyakorlatilag mindenki elmondta, mennyire aljadék módon osztogatták a koncessziókat. Lehet egy-egy embert lehazugozni, megpróbálni bűvészkedni, hogy nem volt se lista, se taggyűlés, se semmi, egyszerűen úgy hozta az élet, hogy pont azok nyertek, akik egyébként is a Fidesz körüli orbitális pályán keringenek.

Csakhogy ezt nyilván senki sem hiszi el. A trafiktörvény többet árthat a Fidesznek, mint bármi, amit korábban műveltek. Ki emlékszik a magánnyugdíjpénztárak államosítására? Jé, tényleg, de régen volt az. Kit érdekel, hogy Fekete György lett a kultúrpápa? Minket nem, nem vagyunk kultúremberek. Kit érdekel a földosztás? A helyben élő veszteseket igen, de őket csak a rettenetes Ángyán képviseli, mi pedig el sem tudjuk képzelni, mekkora terület az ezer hektár, és milyen sokat hoz. Kit érdekel a fejlesztési pénzek sorsa? Azt sem értjük, miről van szó. De a trafik más: ez pont akkora egzisztencia, hogy felfoghassuk a mértékét. Mindenki megérti, hogy ez a lojalitás jutalma, egy olyan kegy, amelyben a kiváltságosak, a kiválasztottak részesülhetnek. És mindenki ismerhet legalább egy olyan családot, amelyik most nagyon megszívta, meg olyan fideszest, akinek most majd nagyon jól megy. Mielőtt bárki azt mondaná, hogy így megy ez, a szerencse pedig forgandó: azt a Fidesz találta ki, hogy a dohány legyen Nagy Nemzeti Monopólium, nem pedig holmi évszázados hagyomány.

Itt áll a Fidesz bambán, egy nagyobb gőzölgő trágyadomb mellett. És láthatóan fogalmuk sincs arról, hogyan kezdjenek az eltakarításához. Pláne, hogy nemcsak a nyertesek kezdték azonnal vegzálni a vesztes trafikosokat, de még Lázár János sem bírt magával, és üstöllést emelni javasolta a jutalék mértékét.

Igen, mindez ennyire primitív volt.

És ez nem kisiklás - mármint a problémák végtelenül egyszerű megoldása -, hanem tendencia. Éppen ma döntött úgy a parlament kormánypárti többsége, hogy a közpénzek felhasználásáról ezentúl csak a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal és az Állami Számvevőszék kaphat pontos adatokat. Sok mindent gondolhattunk eddig is a közpénzek kreatív felhasználásáról, de azt csak a legoptimistábbak hihették, hogy a nyilvánosság megakadályozza azt, amit egyszerűen lopásnak nevezhetnénk. Lehet, hogy kicsit bonyolította vagy kicsit kellemetlen volt, de nem akadályozta meg. Úgy tűnik, már ez is sok, elfáradtak az állandó odafigyelésbe: a választásokig hátralévő időben szeretnék zavartalanul elhordani azt, ami épp a kezük ügyébe kerül.

Legyen az föld, közpénz vagy trafik. Nem válogatósak.