Forrás: Új világtudat |  2020.10.25.

A víz elengedhetetlen az alapvető emberi túléléshez. De veszélyes is lehet; a szennyezett víz olyan halálos betegségeket terjeszthet, amelyek egész közösségeket képesek felszámolni. A biztonságos, tiszta víz az emberiség számára az egyik legjobb esélyt jelenti a boldogulásra.

Számos ősi civilizáció, köztük a görögök, az egyiptomiak és a rómaiak, szűrték a vizüket. Az időszámításunk előtt 2000-re visszanyúló szanszkrit írások szintén említik a vízkezelési módszereket. A régészek felfedezték, hogy a dél-amerikai maják is ezt tették, és vízszűrési rendszerük hihetetlenül hatékony volt.

Az egykori maja város, Tikal egyik tározójában, amelynek romjai a mai Guatemala egyik esőerdejében omladoznak, a régészek zeolitot és kvarcot találtak, olyan ásványi anyagokat, amelyek nem találhatók meg a környéken, és amelyek hatékonyan segítenek eltávolítani a szennyeződéseket, például a mikrobákat, nehézfémeket és nitrogénvegyületeket a vízből.

Olyan hatékonyak, hogy manapság mindkettőt használják a vízszűrő rendszerekben.

"Az érdekes az, hogy ez a rendszer ma is hatékony lenne, és a maják több mint 2000 évvel ezelőtt fedezték fel," - mondta Kenneth Barnett Tankersley antropológus, a Cincinnati Egyetem munkatársa. (1)

Különösen a zeolit érdekes. Ez egy szilíciumból és alumíniumból álló természetes ásványi anyag, amely megosztott oxigénatomokon keresztül nyitott kristályrácsot alkot. Kiváló abszorpciós és ioncserélő tulajdonságokkal rendelkezik, ami nagyon hatékony a víz szűrésében.

Habár az ókori görögök és rómaiak pozzolánként - a cement összetevőjeként - használták a vízi szerkezetekben, például hidakban és vízvezetékekben, a régészek úgy gondolták, hogy a zeolitot csak a 20. század elején alkalmazták vízszűrésre.

"A tikali Corriental víztározó látszólagos zeolitszűrő rendszere a legrégebbi ismert példa a víztisztításra a nyugati féltekén," - írták a szerzők, és "a zeolit legrégebbi ismert felhasználása ivóvíz tisztítására a világon."

A tiszta víz birtoklásának képessége a majáknak nagyon fontos volt, különösen Tikal számára. A város egyetlen vízforrását 10 víztározó jelentette. Tekintettel a nagy népességre és a rendkívül változó éghajlatra, amely szezonális, aszályos időszakokon ment keresztül, ivóvizük hajlamos volt a mikrobák és a cinnabarit (cinóber) vagy higany-szulfid okozta elszennyeződésre, amely a maják által gyakran használt világospiros festékanyag volt.

Ezért ésszerű, hogy rendelkeztek valamilyen eszközzel a víz tisztántartására. Ezért Tankersley és csapata elment nyomozni. Tanulmányozták az ősi város három legnagyobb tározóját, valamint egy helyi víznyelőt az ásványianyag összetétel kontrolljaként.

A felfedezés a Corriental víztározóban történt, amely Tikal lakói számára fontos ivóvízforrás, és az egyik legnagyobb ivóvíztározó volt, amelyet a maják több mint ezer évig használtak. A tározó alján lévő üledék közé keverve a csapat megtalálta, amit keresett: zeolitot és durva kvarchomokot.

A zeolit csak a Corriental tározóban található, és semmiképpen sem történhetett meg, hogy ott volt, amikor a tározót kiásták.

Valójában a csapat úgy véli, hogy az ásványt Tikaltól északkeletre, mintegy 30 kilométerre bányászták ki. Ott a vulkanikus kőzet egy olyan víztározót alkot, amelyről ismert, hogy kivételesen tiszta vizet termel. Nicholas Dunning, a Cincinnati Egyetem geográfusa ismerte a környéket, miután korábban ott végzett terepmunkát.

"Ez egy kvarcszemcsékből és zeolitból álló, viharvert vulkáni tufa volt. A vizet megfelelő sebességgel termelte," - mondta Dunning. "A munkások itt töltötték újra a kulacsaikat. Helyileg híres volt arról, hogy milyen tiszta és édes a víz."

A csapat összehasonlította a Corriental kvarcot és zeolitot a víztározóból vett anyaggal, és megállapította, hogy a kettő nagyon hasonlít egymára. Radiokarbon módszerrel is meghatározták az üledék életkorát, és 2185, illetve 965 évvel ezelőtti kor közöttre datálták.

Lehetetlen pontosan tudni, hogyan működött a szűrőrendszer, de a bizonyítékokat összerakva a csapat úgy véli, hogy elég jó képük van róla.

"A szűrőrendszert valószínűleg szárazon rakott kőfalak mögött tartották, a zeolitok és a makrokristályos homokméretű kvarckristályt szövött nád- vagy pálmarost szőnyeg, vagy más porózus anyagok segítségével helyezték el a tározó előtt," - írták tanulmányukban a kutatók. (2)

És úgy tűnik, hogy ez bevált. Higanylerakódásokat, valószínűleg cinnabarit szennyeződések miatt, korábban már találtak több más tikali tározóban. A Corriental tározóban azonban ennek nyoma sem volt.

"Az ősi maják trópusi környezetben éltek, és újítóknak kellett lenniük. Ez figyelemre méltó újítás," - mondta Tankersley.

"Sokan úgy tekintenek az őslakos amerikaiakra a nyugati féltekén, hogy nem ugyanazokkal a műszaki vagy technológiai készségekkel rendelkeztek, mint a görögök, a rómaiak, az indiaiak vagy a kínaiak. De ami a vízgazdálkodást illeti, a maják egy évezreddel előbbre jártak."

(1) - https://www.uc.edu/news/articles/2020/10/
(2) - https://www.nature.com/articles/s41598-0