„Egy átvilágítás részeként meg kell nézni, financiálisan mi történik az Akadémián, jól, hogyan használják fel a rendelkezésre álló forrásokat, miféle munka folyik, folyik-e munka egyáltalán a különböző osztályokon, intézetekben, milyen teljesítmény van, és ezek az eredmények hogyan segítik a magyar emberek életét” – mondta el Lánczi András filozófus a Magyar Nemzetnek adott interjújában.
A Szuverenitásvédelmi Hivatalt vezető Lánczi Tamás édesapja úgy véli, hogy az akadémiával kapcsolatban Schmidt Mária bár élesen, de precízen fogalmazott, amikor az intézményt sztálinistának nevezte.
Ezt többek között azzal indokolta, hogy amikor 1945 után a kommunisták rátelepedtek az MTA-ra is, az általuk kialakított viszonyok nem változtak meg, sőt, azok rehabilitációja sem történt meg, akiket ekkor politikai okokból eltávolítottak az akadémiáról. Példaként Lánczi Kerényi Károly esetét említette.
Ezért is volna fontos szerinte az akadémia átvilágítása, mert az a rendszerváltáskor elmaradt. Sőt, utána még a CEU segítségével a baloldal és a liberálisok is elfoglalták az MTA-t (ezek szerint a rendszerváltáskor érintetlenül hagyott kommunistáktól) és mindezek következtében az akadémiáról „nehezen képzelhető el, hogy rövid időn belül valóban nemzeti érdeket szolgáljon (kutatási témák kiválasztása, nagydoktori eljárások) és egyértelműen nemzeti intézményként funkcionáljon” – mondta.
Természetesen a kutatási hálózat leválasztása az akadémiáról Lánczi szerint kifejezetten használt a kutatóknak, hiszen nagyobb lett a függetlenségük és több forráshoz is jutottak. Ugyanakkor vannak, akik ezt vitatják, mint az kiderült az Akadémiai Dolgozók Fórumának, a Stádium 28 Körnek és az Oktatói Hálózatnak a hétvégén tartott közös konferenciáját követő nyilatkozatából is.
„Ez Putyin módszere” – pattanásig feszült a helyzet a hatalom és az Akadémia között
Súlyos politikai nyomás, per, méltatlan támadások és belső küzdelmek keserítik meg a legnagyobb presztízsű intézmény, az MTA 200. születésnapját, amit május 5-én ünnepel a testület.
