Forrás: Index | Földes András | 2014.10.22.

Zavarba ejtő volt a találkozó, amelyen a Kehi magas rangú tisztségviselői ismertették a Norvég Civil Alap vizsgálatának eredményeit. A néhány médium képviselőjével zajló beszélgetésen lefoglalt leveleket, feljegyzéseket mutattak be, amelyek alapján a szervezet megfogalmazta a hűtlen kezelés, költségvetési csalás, magánokirat-hamisítás és jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűncselekményének gyanúját.

Szövegkörnyezetből kiragadva

Az egymás után elénk rakott dokumentumoknak azon része, amelyet így is értelmezni tudtunk, nem a bűncselekményeket támasztotta alá, hanem azt, hogy a Kehi teljesíti az őket a vizsgálatra felkérő kormány elvárását. 

Ilyen hatást keltett például az az Ökotárs Alapítványtól lefoglalt jegyzőkönyv, amelyben Móra Veronika, a civil szervezet vezetője kollégáinak elmondja: „Kiemelték, hogy az LMP-hez közük van közülünk egyeseknek. Ez igaz.”

Fotó: Huszti István

A szöveget pirossal emelték ki a hivatalnokok, de amikor kértük, hogy a jegyzőkönyv további részét is elolvashassuk, kiderült, hogy az éppen az ellenkezőjéről szólt. Móra ugyanis így folytatta:

"Ezek az adatok több évesek. Azért ilyenekre hivatkoznak, mert nem találnak újabbakat. Az Ökotársnak mint szervezetnek sincs köze az LMP-hez.

– szólt a szöveg. (Csak majdnem pontos, közel szószerinti leirat, gyorsjegyzetek alapján közöljük.)

A norvégos civilek igyekeztek a hatóság munkáját nehezíteni, hangzott el, amire a bizonyíték két levél volt. Az egyikben Móra Veronika külföldi civil szervezetek segítségét kérte, hogy fogjanak össze a kormány lejárató kampánya ellen. A másikban a kollégái véleményét kérdezte lapunk, az Index megkereséséről, amikor cikket írtunk volna arról, hogy miként is zajlik egy Kehi-ellenőrzés. A szervezet vezetője felvetett kollégáinak, hasznukra lehet bemutatni a Kehi kekeckedését, ezért támogatja az ötletet.

A fenti bizonyítékok kapcsán megjegyeztük: jogállamban nem számít bűnnek, ha egy szervezet, amely meg van győződve igazáról, együttműködő társszervezeteket keres. És az sem, hogy a sajtó megkeresi az ügyben résztvevőket – ahogy most például a Kehivel ültünk le. Ugyanígy nem tűnik a gazság egyértelmű jelének, hogy a vizsgálat célkeresztjében állók kekeckedésnek érzik a vizsgálatot, és annak részleteit szeretnék megismertetni a sajtóval.

Fotó: Huszti István

Erre a kehisek annyit mondtak:

"Érdekességként tárták elénk a fentieket.

A Kehi prominense sokat mondóan idézte fel, hogy még a vizsgálat elején kereste őt a norvég nagykövet, hogy tárgyaljanak, de ő, mivel „tiszta akart maradni, nem ült le vele beszélni". Amit mi furcsálltunk, hiszen a nagykövet az ügy legfontosabb résztvevőjét, a probléma alapjául szolgáló pénz forrását, a norvég államot képviselte.

Nem a tisztaság, hanem az elzárkózás jelének tűnt, hogy éppen a nagykövetet nem hallgatta meg a Kehi.

A fenti, szövegösszefüggésükből kiragadott bizonyítékok után nehéz volt maradéktalanul elhinni, hogy a bűn bizonyítéka az a levél, amelyben a civil szervezet vezetője arra tesz javaslatot, hogy a fontos iratokat vigyék át a brüsszeli felettes szervükhöz, az FMO-irodához. Mindez jelentheti a bizonyítékok eltüntetésének szándékát, de azt is, hogy a brüsszeliek hivatottak azokat kezelni egy vizsgálat esetén.

Kormányutasításra tették

Nem használtuk volna a szilárd lábakon álló vád kifejezést azután sem, hogy elénk tárták a vizsgálat hátterét. A kehisek elmondták, hogy a nyomozást a kormány utasítására kezdték el (ez még rendben van), ugyanakkor a cél a teljes civil alap vizsgálata volt – ők azonban csak a Lázár János által kritizált civil alapos szervezetekkel foglalkoztak. Noha ez csak 4 milliárd forintról szól, miközben a nagyobb, és amúgy

a kormány befolyása alatt szétosztott 36 milliárd sorsát egyáltalán nem vizsgálták.

A Kehi-vizsgálat jogalapjáról elénk tárt bizonyítékok szintén nem tisztázták a helyzetet, inkább az állami bürokrácia szürreális oldalát villantották fel. Ahogy arról többször szó is volt, a norvégos civilek azért nem működtek együtt a Kehivel, mert véleményük szerint a szervezet nem vizsgálhatja ezt a támogatást, a Kehi ugyanis a magyar költségvetési pénzekért felel. Miközben a norvég civil alap pénzei Norvégiából Brüsszelbe, onnan pedig közvetlen a támogatott szervezetekhez mennek. Magyar állami intézmények semmilyen szinten nem érintettek a folyamatban, sőt, a norvég civil alap hazai szervezetei is csak döntést hoznak, de a pénz nem rajtuk keresztül megy.

A Kehi-prominensek a 2007. évi CLXXXI. törvényre hivatkoztak, amely „hazai és uniós forrásokból megvalósuló fejlesztések” pénzeiről szól. Mivel Norvégia nem tagja az EU-nak, ez elsőre nem tűnt erős alapnak.

Fotó: Huszti István

A Kehi azonban állítjotta, hogy a norvég-magyar megállapodás szerint ezt a pénzt is az államnak kellene kezelnie, ahogy a civil támogatások feletti 36 milliárdos norvég pénzeket is. Szerintük semmilyen dokumentum nem magyarázza meg, hogy ezt a 4 milliárd forintot váratlanul miért vonták ki az állami körből. Ami ha így van, a magyar költségvetés bizarr működésére enged következtetni.

Elképzelhető, hogy a magyar minisztériumokban mostanáig senkinek nem tűnt fel, hogy 4 milliárd forint nem érkezik meg hozzájuk, azt közvetlen Brüsszelből osztják, a magyar állam megkerülésével?

rdekes, hogy a Kehi-vezetők elmondása szerint Navracsics és Balog miniszterek levelet is írtak a norvég alap ügyében, ám abban csak a transzparenciát hiányolták, nem is említették azt a problémát, hogy nem ők osztják a pénzt.

Összefoglalásul a Kehi a következő hibákat találta a norvég civil alapot kezelő alapítványoknál:

• Az eljárás manipulációja.
• A pályázatok átpontozása. (Ezt már többször magyarázta az Ökotárs. A nyilvános eljárásrend szerint a pontszámok csak egy részét képezik a bírálatoknak, a bírálók a pontszámok ismeretében más sorrendet is megállapíthatnak.)
• Összeférhetetlenség (A bírálók egyes nyertes szervezetekben tisztséget viseltek).
• Egyházi szervezetek kizárása.
• Politikai elkötelezettség (Ez az LMP-s vonal.)
• Kormányzat kizárása.

A kehisek a fentiekre bizonyítékul előhozták például az Ernst&Young jelentését, amely számos hibát feltárt. Ez az a jelentés, amely a jobbos sajtót már bejárta – igaz, úgy, hogy ők is elfelejtették megemlíteni a tanulmány konklúzióját:

"A projekt technikailag és gazdaságilag is a terveknek megfelelően működik. Az operátor és partnerei a szervezeten belül kijelölt csoportokkal dolgoznak, amelyek anyagilag, könyvelésileg és adminisztratívan is képesek a rájuk bízott feladat ellátására.

A projekt technikailag és gazdaságilag is a terveknek megfelelően működik. Az operátor és partnerei a szervezeten belül kijelölt csoportokkal dolgoznak, amelyek anyagilag, könyvelésileg és adminisztratívan is képesek a rájuk bízott feladat ellátására.

Mindez rémisztő, ha igaz, de az is megjegyzendő, hogy ezen tételek összesen talán a 10 ezer forintot sem érték el.

Van izzókészlete?

A Kehi-vezetők elmondták: néhány 10 millió forint az az összeg, amelyért feljelentéseket tettek.

Emlékeztetőül: a támogatási összeg 4 milliárd forint.

Érdekes módon a hivatalnokok utaltak is arra, hogy maguk sem feltétlenül tartják külföldi ügynökökből álló nemzetvesztő bűnbandának a norvégos civileket. Egyikük szerint a problémák egy része olyan adminisztrációs ügyekből adódott, amely mögött „a szervezet kapacitásproblémája állt". Azaz a néhány fővel működő Ökotárs képtelen volt a több száz pályázat adminisztrációjának korrekt lebonyolítására.

A szintén nagy sajtóvisszhangot kapott, állítólagos üzletszerű kölcsönnyújtás problémájáról pedig az hangzott el, hogy „nem a legnagyobb bűn”, de mivel engedély nélkül végezték, ezért problémás. (Az Ökotárs a tőkehiányos civil szervezeteknek adott kölcsön pénzt, hogy legyen önrészük, amelyek segítségével pályázhatnak, és elvégezhetik a munkát, amire alakultak. A szervezet kikérte a Pszáf véleményét, amely nem adott egyértelmű választ az ügyben, de azt nem jelentette ki, hogy ez illegális lenne.)

Végezetül rákérdeztünk a Magyar Nemzet szerepére az ügymenetben, hiszen a fentiek egy részét már reggel olvashattuk a lapban.

A Kehi nem tartotta magát felelősnek azért, hogy jelentése, döntései, egyes lefoglalt bizonyítékai rendre megjelennek a kormánypárti lapokban, a Magyar Nemzetben, vagy a Heti Válaszban.

Szerintük nem tőlük kerülnek ki az anyagok, ezzel a helyzettel semmi dolguk. Annyit viszont megígértek, hogy a jelentés hamarosan nyilvános lesz.

Az elénk tárt bizonyítékok alapján egy olyan bűnös képe rajzolodott ki előttünk, mint az az úrvezető, akit mindenképpen meg akar büntetni a rendőr. Ha elég sokat kutat, biztosan talál hiányzó izzókészletet, nem eléggé felfújt gumikat, sőt, a hátul ülők talán be sem kapcsolták a biztonsági övüket. Mindez aztán kezelhető úgy, hogy "hajtsanak tovább, de legközelebb jobban figyeljenek oda". De kommunikálható úgy is, hogy halmozott szabálysértésekre bukkantak az addig fedhetetlennek hitt autósnál.