Továbbra is óriási a felháborodás a takarékszövetkezeti bankárok körében, hiszen a kormány által június 24-én elfogadott, a parlamentben június 27-én megszavazott, majd Áder János köztársasági elnök vétója után apró kozmetikázással egy héttel később végső formába öntött takarékszövetkezeti törvény a kivitelezés szakaszába lépett. Az általa diktált menetrend szerint az állam augusztus végére többségi tulajdonossá válik a szövetkezetek úgynevezett ernyőbankjában, a Takarékbankban, kiszorítva a mostani többséget alkotó szövetkezeteket, hogy később akár a mindennapi működés felett is átvehesse a kontrollt. (Hogy ez hogyan történik, arról itt és itt olvashatnak bővebben.)

A vidék bankárai nem kergetnek illúziókat, nem hiszik, hogy érdemben csavarni tudnának a dolgok menetén, de azért több forgatókönyvön törik a fejüket, és azt is mérlegelik, van-e értelme a lázadásnak - értesült az Origo takarékszövetkezeti vezetőktől. Az államosítás első lépcsőjében nem volt értelme az ellenszegülésnek, az júliusban le is zajlott: az egyes takarékok már szinte mindenhol összehívták a közgyűlésüket, és sok helyen - komoly hőbörgések közepette, de - megszavazták a belépésüket az újonnan felállított integrációs szervezetbe. A csatlakozás a törvény szerint kötelező, ha nem teszik, a felügyelet felfüggeszti a működési engedélyüket, vagyis ebben a fázisban értelmetlen lett volna a dacoskodás, annak a takarékok ügyfelei itták volna meg a levét, és könnyen pánikhoz is vezetett volna egy ilyen akciózás.

Forró augusztusi közgyűlések

A következő lépcsők azonban hozhatnak fordulatokat. Augusztusban a szövetkezeteknek át kell venniük és alkalmazniuk kell az integrációs szervezet alapszabályát, de hogy ebben mi lesz, arról ma fogalmuk sincs az érintetteknek. "Nem egyeztetnek senkivel, valószínűleg az utolsó pillanatban a kezünkbe nyomják a papírt, pedig azt előbb meg kellene vitatnia az egyes szövetkezetek vezetőinek, és az elfogadásáról egy újabb közgyűlést is össze kell rántani" - fogalmazott az egyik takarékszövetkezet elnöke. Az alapszabály kiemelten fontos dokumentum, ez határozhat meg egy sor körülményt, amelyek a napi működést, például a hitelnyújtási gyakorlatot is módosíthatják. Ha nagyon más, mint az eddigi alapszabály, ha túl sok benne a meglepetés, vagy ha elfogadhatatlanul későn kapják meg a takarékok, az már ellenállást válthat ki, de ennek mértékét vagy mikéntjét a szövetkezeti vezetők még nem tudják felmérni.

A helyzetet bonyolítja, hogy információink szerint néhány takarék elnöke már most benyújtotta a lemondását, vagy legalábbis gondolkozik rajta, ami könnyen megakaszthatja az állam forgatókönyvét. Ha valahol nincs elnök, akkor az alapszabályról határozó közgyűlés lebonyolítása is problémás lehet, főleg, mert a jelenlegi hangulatban nagy szerepük van a helybéliek bizalmát élvező, rég a posztjukon lévő vezetőknek. "Ha én nem vagyok ott, és nem mondom, hogy gyerekek, ezt most meg kell szavazni, akkor már a júliusi közgyűlés is kudarcba fulladt volna, mert olyan a hangulat, hogy sokak szerint Rákosi is különb volt" - érzékeltette a helyzetet egyik forrásunk.

Miért érdekes Demján Sándor?

A központi alapszabály átverésénél nagy jelentősége lesz annak is, hogy mit javasol a szövetkezeteknek az eddig a legtöbb takarékot tömörítő Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ), amely augusztus 22-én tart rendkívüli közgyűlést. Csak emlékeztetőül: az OTSZ elnöke Demján Sándor, aki az elmúlt időszakban többször is levelet írt Orbán Viktorhoz a törvény visszavonása érdekében, de ezek mindegyike hatástalan volt. A milliárdos nagyvállalkozó környezetéből származó információink szerint Demján telefonon is többször hívta a miniszterelnököt, hogy személyesen kérhesse ki a véleményét, vagy megpróbálja elmagyarázni a szövetkezetek szempontjait, de amire kettejük kapcsolatában az elmúlt években állítólag soha nem volt példa: Orbán ezúttal nem fogadta Demján hívásait. Az OTSZ elnöke így most személyében is sértve érzi magát, mivel úgy érzi, a takarékszövetkezeti rendszer radikális átalakítása szembemegy a korábban neki tett minden szóbeli ígérettel.

A lényeg tehát, hogy az OTSZ-nek is lesznek ajánlásai az alapszabályról szavazó augusztusi helyi közgyűlésekre vonatkozóan, és arra is, hogy miket mérlegeljenek majd a szövetkezetek, amikor augusztus 27-én már a Takarékbank közgyűlésén kell megjelenniük a fővárosban, hogy jóváhagyják az egyik legfájóbb pontot: a Magyar Posta tulajdonszerzését. A Posta a törvény szerint tőkeemeléssel jut Takarékbank-részvényekhez, és belépésével az MFB-vel együttes állami tulajdon minimum 51 százalékra emelkedik. Az állami tulajdon mértéke ennél nagyobb is lehet, ha a szövetkezetek egy része fellázad, és nemmel szavaz az augusztus 27-ei közgyűlésen (szélsőséges esetben: ha mindenki nemmel szavazna, 100 százalékos állami takarékszövetkezeti rendszer jönne létre). Ha ugyanis valaki nem hagyja jóvá a Posta belépését, a törvény szerint az MFB megveszi az adott takarékszövetkezet részesedését. Hogy milyen áron, azt előre nem lehet tudni, több könyvvizsgálót fognak felkérni, hogy kiszámolják a vételárat.

Az esetleges nem szavazatok mögött az a motiváció, hogy a szövetkezetek ha már megakadályozni nem tudják a Posta és az MFB térnyerését, legalább kifejezzék nemtetszésüket. Ez megint csak a törvényalkotás módjában és a kialakult hangulatban keresendő. "Ha azt mondják nekünk, hogy itt államosítás lesz és punktum, azt könnyebben elviseljük. De hogy segítségről beszélnek, 100 milliárd forintos ajándékról, aminek egyébként nyoma sincs a törvényben, és még el is várják, hogy jó képet vágjunk hozzá, azt nehezen nyeljük le" - érvelt egy takarékszövetkezeti vezető, aki szerint emiatt gondolhatják majd úgy egyesek, hogy "ha úgyis meg akarjátok szerezni, akkor vigyétek az egészet".

Indul a pénzügyi kommandó

A takarékok működését egyébként a lázadásnak ez a formája elvileg nem veszélyezteti, hiszen a működési engedélyük megmarad, vagyis a betétesek pénze ugyanúgy kamatozik, és a hitelkihelyezések - például a jegybank olcsó hiteleinek a terítése is - mennek tovább. Nyilván a tulajdonviszonyok megváltozása miatt óriási a bizonytalanság, és ezt már most érzik a legtöbb helyen a napi működésben: van némi pénzkivonás, és a hitelben gondolkozók egy része is hezitál, hogy állami banknak akarjon-e eladósodni.

A legtöbbeket persze a személyi változások érdeklik. A törvény ugyanis úgy fogalmaz, hogy annál a takarékszövetkezetnél, amelynél a rossz - 90 napon túli késedelemben lévő - hitelek aránya meghaladja a 12 százalékot, ott le kell váltani a mostani elnököt, és átmenetileg bankbiztost kell kijelölnie az integrációs szervezet új, 3 tagú igazgatóságának. (Ez volt az a pont, amelyen Áder János vétója miatt a parlament végül belenyúlt a jogszabályba, az első verzió még 10 százalékos küszöböt írt elő.)

Információink szerint ez azt jelenti, hogy a mostani elnökök körülbelül 80 százaléka repül, hiszen az országos rosszhitel-arány a takarékszövetkezeti szektorban 14,7 százalékos, a kereskedelmi bankoknál meg még magasabb. "Ez egy ürügymutató, ami csak arra kell, hogy indulhasson a pénzügyi kommandó" - fogalmazott egy szövetkezeti vezető. Hogy ezután mi következik, az érdekes kérdés, mert a helyi kisbankoknál általában nem mindegy, ki személyesíti meg a takarékot. Az ügyfelek többsége személyesen kötődik a helyi bankárokhoz, aminek előnyei és hátrányai is vannak, de ebben a helyzetben kétségkívül kockázatot hordoz, ha őket tömegesen eltávolítják.