Forrás: Magyar Narancs | 2020.07.24.

Nem is olyan lehetetlen összehozni a minősített többséget a Tanácsban.

Mondhat bármit a magyar kormány és propagandasajtója, az Európai Tanács kedden elfogadott alkuja elhárította a legfontosabb akadályt az elől, hogy a következő hétéves költségvetési ciklusban az EU bizonyos jogállami normák tiszteletben tartásához kösse az uniós pénzek folyósítását.

Orbán Viktor akkor tudott volna keresztbe tenni a jogállamisági mechanizmusnak, ha vétójogából eredő zsarolási potenciálját kihasználva eléri, hogy az Európai Tanács deklarálja: ilyen mechanizmus nem lesz, vagy ha lesz is, a szankciók élesítéséhez egyhangú szavazás kell majd a miniszteri Tanácsban (hasonlóan a 7-es cikkely szerinti eljáráshoz).

Nem ez történt: az ET következtetései világosan kimondják, hogy az EU pénzügyi érdekeit az Unió alapszerződésének 2. cikkében foglalt értékekkel – többek közt a jogállamisággal – összhangban kell védeni, ennek fényében „feltételrendszer kerül majd bevezetésre”,

a szankciók életbe léptetéséhez pedig elég lesz a minősített többség.

Az eddigi nyilatkozatok alapján úgy tűnik, az Európai Bizottság még 2018-ban előterjesztett javaslatáról („a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az Unió költségvetésének védelméről”) folytatódhatnak az egyeztetések a Tanács és az Európai Parlament között, és ha minden a tervek szerint halad, a jogszabályt még az ősszel elfogadhatják (ehhez a Tanácsban minősített, a Parlamentben sima többség kell majd).

Ez a javaslat tényleg csak az EU-s pénzek felhasználásával összefüggő jogállami hiányosságok esetén tenné lehetővé a kifizetések felfüggesztését – ilyen például a bíróságok függetlenségének veszélyeztetése, az ügyészség nem megfelelő működése vagy a közbeszerzési és összeférhetetlenségi szabályok hiányosságai.

A pontos lista a jogalkotási eljárásban változhat, a szankcionálási mechanizmusnak pedig az Európai Tanács iránymutatása alapján minden bizonnyal változnia kell. Az eredeti, 2018-as javaslat még azt tartalmazta, hogy maga a Bizottság élesítheti a szankciókat – például a kifizetések felfüggesztését –, és ezt a Tanács csak minősített többséggel írhatja felül; az uniós zsargonban ezt nevezik fordított minősített többségnek. Az Európai Tanács által elfogadott szövegből viszont az következik, hogy a szankciók elindításához kell majd minősített többség a Tanácsban.

A fordított helyett a sima minősített többség előírása a megállapodás kritikusai szerint kiherélné, a gyakorlatban alkalmazhatatlanná tenné a jogállamisági mechanizmust. Ilyesféle álláspontra helyezkedett az Európai Parlament többsége is.

Ezek az aggodalmak azonban eltúlzottnak tűnnek.

Bár az ET-féle megoldás kétségkívül lelassítaná és megbonyolítaná az eljárást, a tanácsi erőviszonyokból és a szavazási szabályokból az következik, hogy még egy ilyen felvizezett mechanizmus is komoly fenyegetés lehet az autoriter tendenciákat mutató kormányokra.

Mit is jelent a minősített többségi szavazás? Tételezzük fel, hogy a Bizottság az új mechanizmus alapján a kifizetések felfüggesztésére tesz javaslatot egy tagállammal szemben. Ez a szankció akkor megy át minősített többséggel a Tanácsban, ha támogatja a tagállamok legalább 55 százaléka (minimum 15 ország a 27-ből), és ha a támogatók legalább az uniós népesség 65 százalékát reprezentálják. A másik oldalról nézve a blokkoló kisebbséghez 13 tagállam vagy a népesség 35 százaléka kell.

A Tanács honlapján található szavazatszámlálóval lefuttathatunk néhány elképzelt forgatókönyvet:

• Ha a Bizottság például a magyar kormány megbüntetését javasolná, Orbán biztosan számíthatna a lengyelek és a szlovének támogatására: ez összesen 3 szavazat és a népesség 11,14 százaléka.
• Ha hozzáadjuk a V4-ek további két tagját, Szlovákiát és Csehországot, 5 szavazatot és 14,71 százalékot kapunk.
• Ha a jogállami szankciók ellen szavazna a fent említettek mellett Bulgária, Horvátország, Románia, a három balti állam és a jogállami-korrupciós szempontból szintén problémásnak tekinthető Málta, az még mindig csak 12 szavazatot jelentene, és a népesség 23 százalékát, a büntetés tehát továbbra is átmenne.

Mivel a négy legnagyobb tagállam – Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország – az EU népességének több mint felét adja, nehéz elképzelni, hogy ezek vezetői ne tudnák összehozni a minősített többséget,

amennyiben megvan bennük a politikai akarat,

hogy fellépjenek a jogállamiságot semmibe vevő kormányok ellen.

Kérdés, hogy megvan-e? Mindenesetre, ha a Bizottság 2018-as javaslatából jogszabály lesz, a fordított minősített többség sima minősített többségre cserélésével együtt sem mondhatja majd egy uniós állam vezetője sem a saját adófizetőinek, hogy nincs eszköz a kezében, amellyel nyomást gyakorolhatna a közösség korrupt és antidemokratikus vezetőire.