Forrás: [origo] | 2019.02.06.

Elképzelhető, hogy a tisztogatóhal (Labroides dimidiatus) a valóságban is annyira csavaros eszű, mint a róla mintázott animációs figura, a cápaölő Oscar a Cápamese című remekbe szabott 2004-es rajzfilmben. Ennek a halfajnak a példányai ugyanis átmentek az ún. tükörteszten, amit eddig az éntudat csalhatatlan indikátorának gondoltunk. Ez persze több dolgot is jelenthet. Talán azt, hogy mégis becsapható a tükörteszt, vagy esetleg azt, hogy az éntudatnak több szintje létezhet – de végső esetben az is elképzelhető, hogy nagyon benéztünk valamit a halak intelligenciájával kapcsolatban, és uszonyos unokatestvéreink sokkal közelebb állnak hozzánk gondolkodásban, mint sejtettük.

Mindenesetre tény, hogy a kísérletben a tisztogatóhal megpróbálta magáról eltávolítani azokat a testére pingált színes foltokat, amelyeket csak a tükörben vehetett észre. A PLOS Biology február 7-i számában publikált eredmény arra mutat, hogy egyes halak az eddig véltnél sokkal magasabb rendű kognitív képességekkel rendelkezhetnek. A cikk egyben feltehetőleg parázs vitát indít majd el azzal kapcsolatban, hogy miként mérhetnénk fel hitelesen a miénktől nagyon különböző elméjű állatcsoportok intelligenciáját.

A kísérletben részt vevő kutatók, a Max Planck Ornitológiai Intézet (Németország) és az Oszakai Városi Egyetem (Japán) munkatársai szerint az eredményeik egyértelmű bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a halak viselkedése a tükörteszt valamennyi követelményének megfelel, viszont ennek a ténynek az értelmezése már távolról sem egyértelmű.

• Ha a tisztogatóhalak átmennek ezen a vizsgán, az vajon azt jelenti, hogy a halak éntudattal rendelkeznek, miközben ilyen magasrendű kognitív képességet eddig csak főemlősöknek és néhány egyéb emlősnek tulajdonítottunk?

• Avagy lehetséges, hogy a tükörtesztet egészen más, eddig nem is sejtett kognitív folyamatok útján is meg lehet oldani?

„Amit látunk, az kevés kétséget hagy afelől, hogy a tisztogatóhalak viselkedéstani szempontból megfelelnek a tükörteszt eredetileg lefektetett valamennyi kritériumának.

De vajon felfoghatjuk-e ezt annak bizonyítékául, hogy a halak valóban rendelkeznek éntudattal?

Ez még akkor is kérdés, ha a sok más állat esetében pont ugyanezeket a viselkedési elemeket egyértelműen a tudatosság jeleként értelmeztük a múltban" – fogalmazza meg kételyeit Dr. Alex Jordan, a tanulmány rangidős szerzője.

Forrás: Alex Jordan

A tükörteszt

A tudatos gondolkodás egyik fő ismérvének tartják, ha egy élőlény képes saját magára ismerni a tükörben. A saját tükörkép felismerésének képességét vizsgálandó a tisztogatóhalakat a klasszikus folt-tesztnek vetették alá. Ez a tengeri halfaj amúgy arról a jól ismert viselkedéséről kapta a nevét, hogy más halak bőréről eltávolítja a külső élősködőket. A kísérletben azonban magukon a tisztogatóhalakon helyeztek el egy színes foltot, mégpedig a testük olyan részén, amit csak tükörből pillanthattak meg. A folt-próba akkor tekinthető sikeresnek, ha az állat figyelmesen megvizsgálja, esetleg megpróbálja megérinteni a rá helyezett idegen foltot, s ezzel elárulja, hogy a tükörképét saját magaként ismerte fel.

A folt kapargatása, ami más tudatos állatokra jellemző, a kéz és láb nélküli halak számára kissé irreális kihívás volna. Ám a kutatók megfigyelték, amint a halak ehelyett a testük jellel ellátott részét minduntalan valamilyen kemény felszínhez dörgölik, miután a tükörben észrevételezték, hogy valami szokatlan van rajtuk. Lényeges, hogy a halak sosem próbálták magukról eltávolítani a foltot, ha az átlátszó volt, és a színes foltot sem bántották, ha nem kaptak tükröt, amiben megnézhették volna magukat.

Ez a két kontrollpróba egyértelműen igazolta, hogy a halak a folt vizuális élményére reagálnak, amit pedig csak a tükörképükön láthattak.

További kontrollkísérletekből az is kiderült, hogy a jelöletlen halak nem kezdtek el vadul dörgölőzni, miután egy átlátszó válaszfalon keresztül szemrevételeztek egy másik, folttal ellátott halat – vagyis a viselkedésük nem valamiféle veleszületett válasz volt egy a környezetükben bárhol felbukkanó élősködő látványára –, és a tükörre ráfestett foltot sem próbálták meg lesikálni – tehát nem maga a folt zavarta őket, hanem az, ha saját magukon észlelték.

Tisztogatóhal (Labroides dimidiatus) lóg ki egy Arothron hispidus szájából Forrás: Biosphoto/Frédéric Nevoit / Biosphoto/Frédéric Nevoit

Mennyire ad hiteles képet a teszt az éntudatról?

Dr. Jordan számol azzal, hogy a tanulmány eredményeinek értelmezése vitára adhat okot. – „Nézeteitől függően mondhatja éppen valaki, hogy nem fogadja el azt az interpretációt, amely szerint a tisztogatóhalak viselkedése eleget tesz a tükörteszt követelményeinek. De milyen objektív alapon teheti ezt meg, ha egyszer a halaknál megfigyelt viselkedés funkcionálisan annyira hasonló azokéhoz a fajokéhoz, amelyek mindenki által elfogadottan átmentek a vizsgán?"

A PLOS Biology szerkesztői is érzékelték, hogy a cikk körül csatározás bontakozhat ki, ezért felkérték az Emory University neves primatológusát, Frans de Waal professzort egy kísérőcikk írására. A professzor, aki korábban főemlősökön tanulmányozta a tükörkép-felismerést, szintén figyelemre méltónak tartja a halakkal végzett kísérleteket, de óvatosságra int az értelmezéssel kapcsolatban. Véleménye szerint az állati éntudat kérdésében kevésbé fekete-fehér megközelítést kellene alkalmaznunk.

Mi van akkor, ha az éntudat hagymaszerűen, rétegről rétegre fejlődött az evolúció során, és nem egy csapásra jelent meg?

– veti fel a professzor. –

A tudat alaposabb kutatásához félre kellene tennünk azt a meggyőződést, hogy tükörteszt valamiféle lakmuszpapírként szolgálhat.

Csak az én, a 'self' gazdagabb elméletével, és a tesztek szélesebb repertoárjával felfegyverkezve tudhatjuk majd az éntudat különböző szintjeit visszafejteni, s meghatározni a halak helyét ebben a rétegzettségben."