Szerdán elhunyt Horn Gyula volt miniszterelnök. 2007-óta szenvedett súlyos, visszafordíthatatlan agyi betegségben, állandó kórházi ápolásra szorult. Az őt érintő kérdésekben azóta felesége és a gyermekei döntöttek. 2010-ben fontolgatták a Honvédelmi Minisztérium vezetésében, hogy hazaengedik a Honvéd kórház VIP-terméből, de az Atv.hu szerint Orbán Viktor közbenjárására Horn végül mégis a kórházban maradhatott.

Horn Gyula 1932. július 5-én született Budapesten. Visszaemlékezései szerint családja rendkívül szűkös anyagi körülmények közt élt, apját pedig 1944-ben a németek megölték. A háború után műszerésztanuló lett, majd 1949-ben szakérettségit tett. 1950 és 1954 közt a Szovjetunióban, Rosztovban tanult, pénzügyi diplomát szerzett. 1954-től volt tagja a Magyar Dolgozók Pártjának, hazatérése után a Pénzügyminisztériumban lett előadó.

Itt dolgozott 1956 őszén is, amikor kitört a forradalom, amikor saját visszaemlékezései szerint tartalékos tisztként (még 1954-ben kapott katonai kiképzést) behívták a Nemzetőrségbe. A november 4-i szovjet megszállás után - a fennmaradt dokumentumok szerint már november közepén, saját könyve alapján decemberben - belépett a Kádár-rendszer megszilárdítására hivatott Magyar Forradalmi Karhatalom kötelékébe.

Horn pályafutásának ez a legvitatottabb szakasza. Ő maga többször is személyes okokkal (bátyja halála, a lánya születése) magyarázta szerepvállalását a kommunista karhatalomban. 2006-ban a Die Weltnek adott interjújában azt mondta, a pufajkások közt ő "a törvényes rendet védte". Ezzel a kijelentésével kivívta mindazok haragját, akik a forradalom oldalán álltak, hiszen a szovjet fegyverekkel megtámogatott Kádár-kormányt legitimnek, míg a forradalmárokat köztörvényes bűnözőnek minősítette.

Horn később sem adta jelét annak, hogy megváltozott volna a véleménye 1956-ról és a Kádár-rendszerről. 1989. február 10-én például az MSZMP központi bizottsági ülésén is védte azokat, akik a szovjetek oldalára álltak: "Nem is szabad megengednünk azt, hogy 1956 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, azokban, akik akkor fegyvert fogtak, mert akik fegyvert fogtak novemberben, és novemberben felléptek, azok az ellenforradalommal szemben léptek fel."

Horn és a rendszerváltás

Horn Gyula 1957 júniusáig maradt a karhatalom kötelékében. Szolgálataiért megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért emlékérmet. Ez után 1969-től a Külügyminisztériumba került, ahol szovjet ügyekkel foglalkozott, majd Bulgáriában és Jugoszláviában volt külszolgálatban. 1969-től az MSZMP külügyi osztályán dolgozott, ahol az osztályvezetői posztig jutott. 1985-ben külügyi államtitkár lett, majd 1989-ben külügyminiszter. Ebben a pozíciójában a rendszerváltás több szimbolikus jeleneténél is jelen volt. Személyes érdemeit itthon sokan vitatják, de külföldön - különösen Németországban - a vasfüggöny egyik lebontójaként tartják számon, és számos kitüntetéssel ismerték el.

1989. június 27-én Alois Mock osztrák külügyminiszterrel együtt vágta át a vasfüggönyt, ami akkor már nem is működött. 1989. szeptember 10-én bejelentette - a Németh Miklós miniszterelnök és Helmut Kohl kancellár közt megszületett egyezség alapján -, hogy Magyarország kiengedi nyugatra a keletnémet menekülteket. Ugyancsak Horn Gyula írta alá 1990 márciusában Moszkvában Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel a szovjet csapatok kivonását kimondó szerződést. A Varsói Szerződés azonban még egy évig fennmaradt, annak megszüntetéséről csak 1991. február 25-én, már az Antall-kormány idején született meg a döntés.

Horn, a miniszterelnök

1989. október 7-én a MSZMP utolsó kongresszusa elhagyta a párt nevéből a "munkás" jelzőt, és megalakult a Magyar Szocialista Párt. A demokratikus ellenzék korabeli félelmeivel szemben az utódpárt az 1990-es választásokon mindössze 33 képviselői helyet szerzett, és politikailag teljesen elszigetelődött. Ebben a helyzetben - amelyet az MSZP-ben máig az "illegalitás" korszakaként emlegetnek - vette át 1990 májusában Horn a párt vezetését.

Horn azt hirdette, fő célja, hogy az MSZP-t egy nemzetközileg is elfogadott szocialista-szociáldemokrata párttá alakítsa. Sikeresen szorította háttérbe azokat, akik inkább az úgynevezett népi baloldal, vagyis egyfajta - a szomszédos országokban meg is valósult - nacionalista baloldal felé vitték volna a pártot. 1992-ben pedig a Demokratikus Chartához való csatlakozással sikerült kilépnie a politikai karanténból is. A korábban antikommunista SZDSZ vezetői ugyanis azt gondolták, az MSZP még mindig kevésbé rossz, mint a szerintük a szélsőjobboldal felé mozduló MDF.

Az MSZP Horn vezetésével a 90-es évek elején sikeresen lovagolta meg a romló életszínvonal miatti elégedetlenséget. A kádári nosztalgia (3,60-as kenyér) mellett azt hangoztatták, hogy az MDF által vezetett kormánnyal szemben a szocialisták tudják, hogyan kell vezetni az országot. A választási szlogen is az volt: "hogy a szakértelem kerüljön kormányra". A szocialisták 1994-ben elsöprő győzelmet arattak, önmaguk megszerezték a parlamenti helyek 54 százalékát.

Az SZDSZ-szel együtt alkotott koalíció, illetve a Horn Gyula által vezetett kormány legfontosabb feladata a gazdaság stabilizálása volt. Ennek érdekében közel egyévnyi hezitálás után radikális megszorításokat (Bokros-csomag) vezettek be, illetve felgyorsították az állami vagyon privatizálását. A stabilizáció sikerrel járt, de a koalíció állandósult belső vitái, és a korrupció gyanúja (például a Tocsik-ügy) sokat rontottak a kormány megítéslésén. Az 1998-as választásokon - bár az MSZP meg volt győződve arról, hogy nincs alternatívája - a Fidesz és a kisgazdák szövetsége győzött.

Vereség és visszavonulás

A vereségbe belebukott Horn is, akit Kovács László követett a pártelnöki poszton. Horn ez után már nem töltött be választott posztot az MSZP-ben, de még sokáig jelentős befolyással bírt, és különösen az idősebb generációk tekintettek rá a párt hőseként. Még azt is megengedhette magának, hogy az MSZP kongresszusán leszólja Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnököt, aki azt mondta, választani kell Nagy Imre és Kádár közt.

Az MSZP kétszer is felterjesztette a legmagasabb állami kitüntetésre, de a kísérlet 2002-ben Mádl Ferenc, 2007-ben pedig Sólyom László köztársasági elnök ellenállásán bukott el. Mindkét alkalommal az volt az államfő kifogása, hogy Horn nem számolt el '56-os múltjával.

Horn Gyula utoljára 2007-ben, a 75. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen szerepelt a nyilvánosság előtt. Az eseményen részt vett Mihail Gorbacsov is. A köszöntésről készült felvételek alapján Horn mosolygós volt, és amikor szóba került a kitüntetés, amit nem kapott meg Sólyom Lászlótól, szarkasztikusan megjegyezte: "higgyétek el, volt olyan éjszaka, amikor róla álmodtam". Már nem volt igazán jó állapotban, felszólalása is az előzetes tervek ellenére történt, Horn szót kért. Beszédét félbe akarta szakítani a kabinetfőnöke, végül Gyurcsány Ferenc ment fel hozzá a színpadra, és szakította félbe beszédét.

Orbán Viktor tavaly nyáron levélben köszöntötte fel Horn Gyulát a nyolcvanadik születésnapján. Orbán azt írta, hogy a köz szolgálata felesküdött vezetőként mindketten a nemzet boldogulásáért cselekednek, és több az, ami összeköti őket, mint ami szétválasztja.