A magyar bérrendszer ugyanis egy kétpúpú tevére hasonlít, ahol az egyik "púp" a minimálbér és annak környéke, a másik az átlagbér környéke. A szakszervezeti tömörülés szerint ez a munkaerőpiac szétszakítottságát mutatja. Az ideális ugyanis egy harang alakú bérrendszer lenne a szakszervezetek szerint, amelynek a csúcsa az átlagbér.

Csak három megye

A NAV adatai szerint 2013-ban a személyi jövedelemadó-bevallások alapján készített statisztika szerint Budapesten körülbelül bruttó 230 ezer forint volt az átlagjövedelem, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében bruttó 132 ezer forint, ami azt is jelenti, hogy az ország legkeletibb megyéjében, átlagosan a létminimumnál is kevesebbet vittek haza a keresettel rendelkezők - emeli ki a MaSZSZ háttéranyaga, amelyből az is kiderül, a főváros mellett a 19-ből mindössze négy megye van, amelyekben az átlag felett van a bruttó kereset.

A NAV 2013-as SZJA statisztikája alapján az átlagkeresetek
kék oszlop: a megye, vagy főváros átlaga
piros oszlop: az országos átlagbér
Forrás: MaSZSZ
A nagyobb képért kattintson!

Megyei felbontásban nagy szóródás mutatkozik az adott megyében a törvényi minimumot keresők arányának megoszlásában. A két véglet - Komárom-Esztergom (14,4 százalék) és Zala megye (31,6 százalék) - között 17,2 százalékpontos különbség van. Ez a szakszervezetek szerint azt mutatja, hogy egyes megyékben nagy számban jelentek meg olyan foglalkoztatók, amelyek nem igényelnek kvalifikált munkaerőt. Ez pedig bizonyos térségek számára a tömeges dolgozói szegénységet jelenti - teszi hozzá a háttéranyag.

Szegénység a közszférában

A közszférában sem jó a helyet. Az elmúlt hat évben a közszolgálati keresetek reálértéke drasztikusan csökkent - főleg amiatt, hogy a bértarifák hat éve változatlanok, valamint mert megszűnt a 13. havi juttatás, jutalmazásra nincs forrás és jelentősen csökkentek - vagy végképp megvonták - a béren kívüli juttatásokat. Ennek eredőjeként egy meglehetősen lesújtó kép alakult ki: a közszférában dolgozó mintegy 660-680 ezer alkalmazottnak több mint negyede (28,4 százaléka) nem a reá irányadó illetménytábla szerinti fizetést kapja, hanem közel 40 ezer fő a minimálbért (nettó 66 483 forintot), illetve 145-150 ezer fő fizetése - függetlenül a képzettségtől és a szolgálati időtől - a szakmunkás bérminimummal (nettó 77 290 forint) egyenlő.

A közszolgálati munkavállalók több mint 50 százalékának (körülbelül 350 ezer főnek) 2010 óta változatlan a nominális nettó keresete. 2011-től pedig a személyi jövedelemadó változása (az adójóváírás kivezetése) miatt a bruttó 243 ezer forintnál kevesebb illetménnyel rendelkezők számára - a fizetésük négy évvel ezelőtti nominális összegének megtartása érdekében - bérkompenzációt kell fizetni.

A helyzet tarthatatlanságát mutatja a szakszervezetek szerint, hogy például a bentlakásos, nem kórházi ellátásban és a szociális ellátásban dolgozók több mint 60 százaléka (!) a legkisebb törvényes bérnek megfelelő jövedelmet visz haza. Számukra minden emelés a minimálbéren és a garantált bérminimumon azonnali jövedelemnövekedést okoz. Amennyiben viszont csak a fizetési osztályokat nézzük, akkor 150 ezer közalkalmazott kevesebbet keresne, mint a minimálbér (!), ami azt mutatja az elemzés szerint, hogy ebben a formában nem jó a bértábla, idejét múlt.

A jövedelmi helyzet alakulása - illetményrendszer
A közalkalmazotti fizetési osztályok első fizetési fokozata szerinti garantált illetmények havi összege forintban, valamint a fizetési fokozatokhoz tartozó legkisebb szorzószámok 2014-ben
pirossal jelölve: azok a kategóriák, ahol pótlékok, és kiegészítések nélkül a minimálbér alatt keresne a közalkalmazott
sárgával jelölve: azok a kategóriák, ahol pótlékok, és kiegészítések nélkül a garantált bérminimum alatt keresne a közalkalmazott
Forrás: MKKSZ
A nagyobb képért kattintson!

Miért alacsonyak a bérek?

Egy piacgazdaságban az államnak is van eszközrendszere arra, hogy nyomást gyakoroljon a bérrendszerre - jegyzi meg a háttéranyag. Jelenleg Magyarországon az állam munkáltatóként határozza alkalmazottainak bérét, amit három területen szabályoz.

• Az egyik a közmunkások köre, ahol a minimálbérnél alacsonyabb bérezési szintet határoztak meg. Ez nyilvánvalóan lefele nyomja a béreket a vállalkozói szektor azon részében is, akik kapcsolódási területekkel bírnak a közfoglalkoztatással - jegyzi meg a szakszervezeti háttéranyag.
• A másik kört a közalkalmazottak jelentik, akiknek a bérét törvények szabályozzák. Az állam ebben a körben a szakszervezetek szerint elindulhatna a béremelések felé, és ezzel indirekt módon rászorítaná a versenyszférát is a béremelésekre. Az elmúlt évek tapasztalata azonban azt mutatja, hogy minden konvergenciaprogram állandó eleme volt a bérbefagyasztás a közszférában, és csak néhány kiválasztott területen történt lokális bérrendezés (oktatás, egészségügy, szociális terület) - emeli ki a dokumentum.
• A harmadik kört azok a vállalatok jelentik, ahol az állam a tulajdonos, és így meghatározhatja a bérszínvonalat. Itt még erősebben érvényesíthetné az állam a versenyszféra irányába is a bérfelhajtó szerepét.

A nagyon alacsony bérszínvonalat Magyarországon a szakszervezetek szerint az eredményezi, hogy az elmúlt években az állam munkáltatóként mindhárom fronton visszafogta a bérnövekedést, ami találkozott a munkáltatók rövid távú igényeivel.

Elrugaszkodott "követelések"?

A szakszervezetek által megfogalmazott célok is árulkodóak a magyar helyzet drámaiságáról. A MaSZSZ - a dokumentum szerint - egyetért azzal az Európai Szakszervezeti Szövetség kezdeményezéssel, hogy "Európának a bérekre úgy kell tekintenie, mint a növekedés forrására és az árstabilitás oszlopára. (...) A reálbérek jelentős növekedésére van szükség ahhoz, hogy a gazdaságot erős növekedési pályára sikerüljön állítani és a fizetőképes keresletet növelni lehessen." Ezt az elvet kellene érvényesíteni Magyarországon is a szakszervezetek szerint, amelyet viszont csak úgy lehet elérni, ha mindenki számára átlátható, középtávú és garanciákkal övezett bérfelzárkóztatási programot fogadnak el az érintett felek.

Ezek után viszont a megfogalmazott cél így szól: "önkritikusan be kell látnunk, hogy nem olyan célokat kell kitűzni, mint a nyugati bérszínvonal elérése, hanem ennél elsőre talán kevésbé ambiciózus, de a mindennapok szempontjából érthetőbb elvárást. Ez pedig legyen az, hogy a bérfelzárkóztatási program végére minden teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozó annyi keresettel rendelkezzen, amely minimálisan eléri a létminimum szintjét." A MaSZSZ  javaslatai olyan elemeket tartalmaznak, amelyek alapján 2018-ig bevezetett bérpolitikai intézkedésekkel érnék el azt a szintet, hogy minden teljes munkaidőben dolgozó legalább a létminimumnak megfelelő összeget vihesse haza.

Ennél a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) követelései sem sokkal forradalmibbak; az övék is mindössze annyiról szól, hogy a közszférában például legyen hároméves bérmegállapodás, amelynek célja az lenne, hogy 2017-re valamennyi közszolgálati munkavállaló reálkeresete érje el a 2008-as (!) szintet.

Jön az államreform - Ez lesz a megoldás?

Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter a szerdai (október 22.) a kormányülésen született döntéseket ismertetve bejelentette, hogy a kormány belevág az államreformba: a vállalkozások megkönnyítését, a bürokrácia csökkentését és közszolgák létszámának csökkentését tűzték ki célul. Mint Lázár elmondta, Magyarországon az állami közszolgák aránya 22 százalék, ami uniós mércével mérve nagyon magas, egymillióan kapnak fizetést az államtól, ami a kormány szerint felülvizsgálatra szorul. Arra az újságírói kérdésre viszont, hogy hány százalék lenne az ideális, nem válaszolt, mint mondta, a létszámleépítés kapcsán konkrét számokról nem esett szó a kormányülésen.

Lázár arról is beszélt, hogy 2015. július elsejével a fegyveres testületeknél - honvédség, rendőrség, NAV - jelentős béremelés lesz, 2016 júliusában pedig elkészül a közszolgálati életpályamodell is.

Szintén szerdai sajtóértesülés volt, hogy a leépítést a Külügyminisztériumban kezdik, a hónap végén 220-an kapják meg a felmondásukat.