Forrás: Napi.hu | Farkas Zsuzsanna | 2020.01.21.

Apáti Bence jobboldali publicista vs. Plankó Gergő 444-es újságíró.

„Apáti vs Plankó” címmel rendezett vitát a Mandiner volt főszerkesztő-helyettese, Partos Bence Transzparens Újságírásért Alapítvány nevű szervezete, elvileg azért, hogy platformot biztosítson a vitakultúrának. Az eseményen azonban kiderült: még ha el is tud egymással kulturáltan beszélgetni Apáti Bence volt baletttáncos, a Magyar Nemzet publicistája és Plankó Gergő, a 444.hu újságírója, a sajtó és az újságírás természetét érintő alapvető kérdésekben nem juthatnak közös nevezőre. Mert gyökeresen más a krédójuk.

A vita előtt újságírói körökben felmerült a kérdés, hogy érdemes-e egy független újságírónak egy jobboldali publicistával leülni vitatkozni, és a vitában épp ez a törésvonal rajzolódott ki a leginkább – a tényeket alapul vevő újságírói hozzáállás szemben azzal az állítással, hogy úgyis minden nézőpont szubjektív.

Szabad-e a magyar média?

Plankó Gergő szerint a sajtószabadság mértékét egy skálán lehet csak elhelyezni, Magyarországon pedig ezt befolyásolja az, hogy van egy közmédia, ahol utasításba van adva, hogy gúnyolni kell az ellenzéket, a Médiatanácsnak csak fideszes tagjai vannak, és a döntésein is ez köszön vissza.

Apáti elismerte, hogy volt olyan időszak a köztévében, hogy baloldali kormányok idején Bencsik András, vagy Bayer Zsolt is megjelenhetett a műsorban,most pedig szinte kizárt, hogy az ellenzék vagy kormánykritikus újságírók betegyék oda a lábukat, de szerinte „sok oka van és sokat változott a világ is”. Majd előállt egy elképesztő állítással: szerinte mi sem bizonyítja jobban, hogy Magyarországon sajtószabadság van, mint hogy a börtönökben nincsenek újságírók. (Erről egy régi vicc jut az eszünkbe: Lenin elvtárs egy moszkvai park padján pihengetne, de az ott játszó gyerekek zavarják. Szépen megkéri őket, menjenek odébb. Mire az egyik apuka megjegyzi: "látjátok milyen jó ember Lenin bácsi? Mert akár le is lövethett volna minket.")

Igaz, Apáti hozzátette: ezt támasztja alá az is, hogy hát vannak még kormánykritikus médiumok. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy jól áll a sajtószabadság helyzete Magyarországon, 10-es skálán "mondjuk" 7-es. A kormánypárti sajtónak juttatott állami hirdetések által torzított médiapiac adataira reflektálva Apáti közölte, szerinte továbbra is léteznek olyan sajtótermékek, amelyek meg tudnak élni piaci alapon, „de igaz, hogy a kormánypárti sajtóban szívesebben hirdet az állam”.

A publicista szerint azzal sincs semmi gond, ha nincs objektív újságírás, mert mindig is az volt a helyzet, hogy volt kormánybarát, meg volt ellenzéki sajtó, csak régen nem 50-50 százalékos volt az arányuk. „Szerintem nincs különbség az 1996-os Népszabadság és a mostani Magyar Nemzet között, csak annyi, hogy ma radikálisabb a hangnem” - fejtegette.

Plankó szerint azonban a kormánypárti-ellenzéki felosztás helyett a pártmédia és a nem pártmédia között kell különbséget tenni. Megjegyezte: vannak az ellenzéki oldalon is olyan orgánumok, amelyek ha kisebb erőforrásból is, de ugyanazt csinálják, mint a kormányzati médiaalapítvány lapjai, ám e mellett létezik független média is. Apáti szerint ez nem igaz, ő a 444.hu-t is propagandalapnak tartja, mert ugyanúgy meggyőződésből írnak szerinte, mint "mindenki más".

„Mindenkinek joga van a véleményéhez, de senkinek nincs joga saját tényekhez”

A legnagyobb különbség a vitapartnerek között azonban akkor jelentkezett, amikor a hiteles tényekre támaszkodó újságírás témája került elő. Plankó szembesítette Apátit egy januári cikkével, amiben ez szerepel: „ha valaki végigolvasta az elmúlt hét év baloldali sajtóját, egyetlen sort sem találhatott a kölni szilveszterről”. Márpedig ez tényszerűen nem igaz. „Nem szándékos ferdítés, nem akartam manipulálni az olvasókat” - védekezett Apáti hozzátéve: nem is ő írta bele a cikkbe "az elmúlt hét év baloldali sajtója" félmondatot, és valójában nem is ezt akarta mondani.

A kormánymédia által elvesztett sajtóperek számai Apáti számára nem bizonyító erejűek. Ugyan nem örült, hogy ilyen statisztikát kell hallania, szerinte ha több ügyben perelnék az ellenzéki sajtót, az is több pert veszítene. Példaként hozta fel, hogy Borkai Zsoltot rendre megvádolták kokainozással, holott erre nem volt bizonyíték.

Apáti felhozta a 444.hu Malmőben készült videóriportját, amelyben arra jutottak, hogy a kormánysajtóban no-go zónaként emlegetett negyedben valójában biztonságos az élet. Apáti, aki soha nem járt Malmőben, a vitában is ragaszkodott ahhoz, hogy igenis vannak ott no-go zónák, a 444.hu pedig csak elhallgatta az igazságot a bevándorlásról. Hogy honnan tudja ezt? Onnan, hogy ő mástól mást hallott, és ez számára magasabb rangú érvnek számított, mint bármi más. „De hát mit csináljon egy újságíró, ha nem azt, hogy a rendelkezésére álló információkat átadja? Csináljon riportot olyan dologról, amivel nem találkozik?” - vetette közbe a közönség soraiból az Apáti által emlegetett riportot készítő Sarkadi Zsolt.

Plankó szerint nem igaz, hogy a közösségi média korában bárki lehet újságíró, mert ennyi erővel bárki lehet táncos is, ha készít magáról egy videót, amin táncol. „Könnyebb elsőre összekeverni a Facebookra kiírt szöveget egy újságcikkel, mert elsőre nagyon hasonlít rá, de hosszú távon kijön a különbség” - szúrt oda végül Apátinak Plankó.

A vitázó felek végül egy dologban megállapodtak: abban, hogy az eseményen gyűjtött pénzt az Erdőmentők Alapítványnak adják.