Forrás: Nyugati Fény | 2025.04.013

Még nincs késő, most kellene megállni! – írta a köztársasági elnök.

Meglepő fordulat: felszólította Orbán Viktort a köztársasági elnök

Az elmúlt napokban, hetekben a politikai közbeszédben erőre kapott az agresszív hangvétel, és sajnos megjelent a fizikai erőszak is – hívta fel a figyelmet Sulyok Tamás köztársasági elnök a közösségi oldalán.

Többek is kifogásolták, hogy a köztársasági elnök nem szólalt meg a közelmúltban történt magyarországi fejleményekkel kapcsolatban, azonban változás történt. Sulyok Tamás arra intett mindenkit, hogy „nézzünk magunkba”.

Miért szólalt meg Sulyok Tamás? Orbán náci beszédet mondott március 15-én

Mint ismert, Orbán Viktor miniszterelnök egy újabb vörös vonalat lépett át akkor, amikor a március 15-i ünnepi beszédében „poloskák”-nak nevezte azokat a magyarokat, akik valamiért nem a Fidesz hívei. Ennek számtalan oka van, de nem tartoznak magyarázattal sem erre vonatkozóan, hiszen mindenki szabadon választhatja meg a világról alkotott gondolatait, nézeteit. Orbán szerint azonban ez nincsen így.

A magyar miniszterelnök ünnepi beszédében elmondta: „átteleltek a poloskák”, de most elérkezett az idő, jön a „húsvéti nagytakarítás” szerinte. A kormányfő fel is sorolta a magyar társadalom azon csoportjait, akiknek reszketniük kell tőlük.

„A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás. Átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat,

• bírókat,

• újságírókat,

• álcivil szervezeteket

• és politikai aktivistákat.

Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget”

– jelentette be Magyarország jelenleg regnáló miniszterelnöke, aki beszélt még skarlát betűről is, valamint a pokol bugyrait is érintette.

„1848-ban császármadarak ültek a nyakunkra, most meg Weber-fiókák kárognak a fejünk fölött. Éppen elég volt belőlük. Tavaszi szél vizet áraszt, hadd vigye őket…

Rajtuk a skarlát betű, sorsuk a szégyen és a megvetés. Ha van igazság, márpedig van, akkor a pokolban külön bugyor várja őket.

Ismerünk benneteket. Hiába bújtatok új európai pártgúnyába. A gazdáitok ugyanazok. A terveitek ugyanazok. És ne reménykedjetek, a sorsotok is ugyanaz lesz. Legyőzünk bennetek újra. Újra és újra. Mert fényesebb a láncnál a kard”

– rikácsolta Orbán Viktor március 15-én a színpadon.

Az államfő szerint az eltérő vélemények ütköztetése a demokrácia lényege

Nehéz nem felfedezni az összefüggést Sulyok Tamás írása és Orbán Viktor kirekesztő, uszító beszéde között. Ugyan a köztársasági elnök nem említi név szerint Orbánt, de jelezte, hogy felfogása szerint

éppen az eltérő célok, vélemények és gondolatok ütköztetése a demokrácia lényege (!).

Többek között azt is rögzítette, hogy aki fenyegetéssel, hergeléssel, szélsőséges demagógiával akar politikai tőkét kovácsolni, az egyúttal a vele nem rokonszenvező közönség egyes tagjaiban saját magával és szimpatizánsaival szemben is felszítja az agressziót.

Sulyok Tamás bejegyzését alább közöljük:

„Jövő tavasszal országgyűlési választás lesz Magyarországon.

Harminchat éves tapasztalat, hogy a parlamenti választások kampányára a felkészülést a versengő pártok már a választást megelőző évben megkezdik. Ez – úgy tűnik – most sincsen másként.

Az elmúlt napokban, hetekben

a politikai közbeszédben erőre kapott az agresszív hangvétel, és sajnos megjelent a fizikai erőszak is.

Az utcán és – ami Magyarországon szokatlan – az Országgyűlésben is.

A kampány java még bőven hátravan; okkal kérdezik az aggódók: mi jön még ezután? Ezek az aggodalmak, valamint a szomszédos országokban zajló fejlemények egyaránt

arra intenek mindannyiunkat, hogy nézzünk magunkba.

Hiába teremtettek az elmúlt évtizedben a közösségi platformok a párbeszédet megbénító buborékot, egy helyen élünk, egy a hazánk. Miközben egy hazában élünk, különböző céljaink vannak, mást gondolunk a világ dolgairól; és

éppen ezeknek az eltérő céloknak és gondolatoknak az ütköztetése a demokrácia lényege.

Ám nagyon nem mindegy, hogy ezeket az ütközeteket milyen eszközökkel vívjuk meg, hogyan fejezzük ki a meggyőződésünket!

Tiszteljük-e a másikban az önálló ítéletalkotásra képes embert?

Tiszteljük-e az ellenvéleményen lévőben a közös hazánkat szerető honfitársunkat?

Tiszteljük-e az ember méltóságát?

Különösen nagy a felelősségük azoknak, akik közhatalmat gyakorolnak vagy a közhatalom gyakorlására jelentkeznek be, véleményt és közvéleményt formálnak, követőtáborral rendelkeznek. Ha ők megvonják a tiszteletet ellenfeleiktől, elvitatják a legminimálisabb jószándékot is az ellenvéleményen lévőktől, ha ők megengedhető eszköznek tartják akár a verbális, akár a jogellenes fizikai erőszakot, azzal nem csak saját híveik számára szolgáltatnak mintát.

Aki az ellentábor politikusaival, a média munkatársaival és bárkivel szemben, akit ellenfélnek gondol, az elemi tiszteletet sem tanúsítja,

aki fenyegetéssel, hergeléssel, szélsőséges demagógiával akar politikai tőkét kovácsolni,

kattintást vadászni, az egyúttal – szándéka ellenére – a vele nem rokonszenvező közönség egyes tagjaiban saját magával és szimpatizánsaival szemben is felszítja az agressziót.

Amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten. – tartja a népi bölcsesség. De ez valójában az erőszak spirálja.

Még nincs késő, most kellene megállni!

S még valamiről szólni kell. Az internet, a közösségi platformok hirtelen mindannyiunknak megadták a nyilvános véleményformálás lehetőségét. Ez azonban ugyancsak felelősséget is ró mindenkire.

Arra is, aki gondolkodás nélkül, egyetlen impulzustól vezérelve veti oda azokat a sok esetben minősíthetetlen, trágár szavakat a kommentfolyamban, amelyeket a való világban valószínűleg önmaga előtt is szégyellne. Ha a legfőbb közjogi méltóság, a köztársasági elnök kocsmai stílusban, ordenáré jelzőkkel illethető a közbeszédben, akkor hol húzódnak az erkölcsi megengedhetőség határai a rendőrrel, a polgármesterrel, az óvónővel, a bolti eladóval, a hatósági ügyintézővel, a füvet nyíró szomszéddal szemben?

Ugyanaz a szó, mondatfüzér, ami az offline világban olykor csak egy egyszerű fricska, a virtuális térben virtuális lincseléssé fajulhat.

A virtuális lincselés pedig könnyen

nemcsak lelki traumákhoz, de fizikai erőszakhoz is vezethet.

Az elmúlt esztendő politikai merényletei – közel és távol – megmutatták ennek valós veszélyét.”