Úgy tűnik, az orvosszakmai kollégium komplementermedicina-tagozatának elnöke, Hegyi Gabriella sem tudott semmit a jogszabály-módosításról. Holott ez a kollégium – mind a 60 tagozatával – az egészségügyért felelős erőforrás-miniszter tanácsadó testülete, amelyet 2011-ben hoztak létre. Ezúttal tehát maga a minisztérium sem lehetett tudatában annak, hogy tanácsot kellene kérnie. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a képviselői indítványt a minisztérium a parlamenti végszavazás előtt módosította – feltehetően próbálta menteni a menthetőt. Ebben a „pontosított szövegben” az Egészségügyi Tudományos Tanácsra testálta a feladatot, hogy véleményezze a kérelmező oklevél szerinti szakképzettségét, felkészültségét, a részletek kidolgozását pedig miniszteri rendeletalkotási hatáskörbe utalta.

A módosítást szorgalmazó képviselők az indítványukhoz csatolt indoklásban azzal magyarázták a törvényalkotás szükségességét, hogy Magyarországon nem lehet elsajátítani a hagyományos kínai gyógymódokat, ugyanakkor a külföldön szerzett oklevél sem ismerhető el, így a távolról jött gyógyítók nem végezhetik önállóan a tevékenységüket. Az új szabályozás módot adna arra, hogy mostantól ellenőrzött körülmények között gyakorolhassák a hivatásukat. Lényegében ugyanezt az érvelést ismételte meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma is a HVG-nek. Holott a komplementernek vagy alternatívnak mondott medicina, közkeletű nevén a természetgyógyászat különféle válfajai – így a hagyományos kínai orvoslás is – legkevesebb két évtizede erőteljesen jelen vannak Magyarországon. Sőt Európában elsőként – 1997-ben, Kökény Mihály minisztersége idején – éppen itt született részletes szabályozás a gyakorlásukról. A „kiegészítő gyógyászati tevékenységhez” szakképesítés szükséges, működési engedélyt kell kérni, a tevékenység folytatásának tárgyi minimumfeltételeit pedig az egészségügyi intézményekre vonatkozó hasonló előírások között sorolja fel a miniszteri rendelet. A szabályozás szerint csak orvos által végezhető gyógymód többek között az akupunktúra, a hagyományos kínai orvoslás, a tibeti gyógymód, a méregtelenítés; ha orvosi diploma nem is, de szakképesítés kell a mozgásterápia, a masszázs, a reflexzóna-terápia gyakorlásához; akik pedig szemtréninggel vagy fitoterápiával kívánnak foglalkozni, azoknak vizsgát kell tenniük a tárgyban szerzett ismereteikről.

Magyarországon 1986 óta létezik hagyományos kínai orvosi képzés, először Budapesten, az Orvostovábbképző Intézetben, majd a szegedi egyetemen, 2006 óta a pedig a Pécsi Orvostudományi Egyetemen lehet ilyen szaktudásra szert tenni – szolgált pontos információval Hegyi Gabriella a Medicalonline internetes egészségügyi szakportál kérdésére. A komplementer medicina hazai szakértője szerint nagyjából 3500 orvos rendelkezik ilyen képesítéssel. A Semmelweis Egyetem főiskolai karán 2010-ben ötéves képzés indult a harbini egyetem kihelyezett tagozataként, amely egyéves kínai gyakorlattal együtt képez a tradicionális medicinában jártas szakembereket – évente 1,6 millió forintos tandíjért.

A természetgyógyászat régen rászolgált az újbóli szabályozásra. A szakmai kollégium elnöke szerint kaotikus a helyzet, sokféle és ellenőrizetlen szolgáltatást kínálnak a betegeknek. Nem megoldott a képesítéssel rendelkezők továbbképzése, rendszeres ellenőrzése, megfelelő szakmai felügyelete sem. Ebben aligha tesz rendet a december végén, az egészségügyi salátatörvény részeként elfogadott paragrafus. Sőt még átláthatatlanabbá teszi a helyzetet – különösen a betegek számára. Jóllehet számtalanszor felmerült már az elmúlt évtizedben annak lehetősége, hogy kínai gyógyászati központ nyíljon Magyarországon. Készült olyan terv is, hogy a fővárosi Szent János Kórházban legyen ez a módszertani központ, ahol a Budapesten letelepedett kínaiak saját hagyományaiknak megfelelően gyógyulhatnának.

Kevéssé tűnik valószínűnek, hogy a két évtizede itt élő, ma 8–10 ezer fősre becsült távol-keleti kolónia egészségügyi ellátásáért aggódott volna a kormány. Sokkal inkább külpolitikai, külgazdasági gesztusnak gondolhatta a lépést. A keleti nyitást szorgalmazó Orbán Viktor miniszterelnök dakota mondakincsét tavaly – Ven Csia-pao kormányfő látogatásakor – a „miért állnánk egy lábon, ha két lábunk van” kínai bölcsességgel is bővítette. A kormány nagy reményeket fűz a kínai beruházásokhoz, hitelekhez, és az is nyílt titok, hogy a 250 ezer eurónyi államkötvény-vásárlásért járó magyar tartózkodási engedéllyel, állampolgársággal elsősorban a távol-keleti üzletemberek beruházási hajlandóságát szeretné fokozni. Az erőforrástárcánál sem előzmény nélküli a keleti nyitás: tavaly nyáron ott járt a kínai egészségügyi miniszterhelyettes, akinek az 1,3 milliárd lakosú ország egészségügyi ellátórendszerét kellene sürgősen modernizálnia. Cserébe a magyar társadalombiztosítási és finanszírozási tapasztalatokért, a korszerű információtechnológiai alkalmazásokért, melegen kommendálta a hagyományos kínai orvoslás magyarországi oktatását és népszerűsítését.

„A kritikussá vált magyarországi orvoshiány enyhítésére szánták ezt a módosító javaslatot” – élt a gyanúperrel Havas Szófia MSZP-s egészségpolitikus, hozzátéve, hogy a jól képzett hazai orvosok helyett kínaiakat hoznának ide. Ha ilyen fordulat egyelőre nem is várható, az mindenesetre figyelemre méltó, hogy Kínában óriási kereslet van a nyugati orvosi csúcstechnológia, a korszerű gyógyszerek, valamint a Nyugaton végzett orvosok iránt. A most folyó 12. ötéves terv 150 ezer alapellátó orvos munkába állításával, 2 ezer új országos és 29 ezer városi kórház építésével számol. A szakminisztérium azt szeretné, ha a tervidőszak végére a betegek 20 százalékát magánfenntartású intézményekben látnák el. Leáldozott az elmúlt 30 évben a vidéki lakosság egészségneveléséről, egészségügyi alapellátásáról gondoskodó „mezítlábas doktorok” ideje. Őket – néhány hetes tanfolyam elvégzését követően – küldte szét az országban Mao Ce-tung, aki ugyanakkor nem rejtette véka alá, hogy ő csak a nyugati orvoslásban bízik, a misztikus elemeket is felvonultató kínai medicinára sosem bízná magát.

Ma azonban a keleti gyógymódok széles tömegeket vonzanak a nyugati világban, mindenekelőtt az Egyesült Államokban. Az amerikai szenátus tavaly egyhangúlag megszavazta, hogy minden évben október 7–13. legyen a természetgyógyászat hete. Az ötletgazda Barbara Mikulski szenátor azzal érvelt, hogy a természetgyógyászat segít pótolni az alapellátásban mutatkozó hiányt, azoknak is szolgáltatást nyújt, akik eddig nem jutottak megfelelő orvosi ellátáshoz.

GÁTI JÚLIA