Célkeresztben a sajtó, Orbán Viktor és a hatalom számára minden magyar újságíró ellenség. Eljutottunk ugyanis odáig, hogy az a sajtómunkás, aki a Fidesz számára nem ellenség, az nem újságíró. Akit Orbán és harcba hívott hordája nem tekint ellenségnek, arról legföljebb annyit mondhatunk, hogy újságíróként dolgozik, de nem igazi újságíró, hanem alákérdező mikrofonállvány, a papagájkommandó tagja.
Mostantól még jobban látszik, ami eddig is nyilvánvaló volt: minden igazi újságíró Orbán rendszerének ellensége. Nem kell ahhoz utálni Orbánt és egyre ijesztőbb antidemokratikus rendszerét, hogy valaki a körön kívül találja magát. Elég, ha az illető egyszerűen csak normális és tisztességes. Elegendő, ha a feketéről nem hajlandó leírni, hogy fehér, a kicsiről, hogy nagy, a rosszról azt, hogy jó.
A gazemberről, hogy becsületes.
Sajtóvadászat indult az igazi újságírók ellen, akik megírják, ha Mészáros Lőrinc megint vásárolt valami csecsebecsét a gazdájának: hotelt, újságot, földet – mikor, mi adódik. Azok ellen vív keresztes háborút Orbán miniszterelnök, akik megírják, hogy Rogán miniszter miért él nagyságrendekkel fényűzőbben, mint amit a fizetése alapján megengedhetne magának, vagy hogy Szijjártó külügyminiszter miből vásárolta a 167 millió forintos házikóját.
Hajtóvadászat indul mindenki ellen, aki felemeli a szavát a korrupcióval szemben, leleplezi a kormányzati hazugságokat, a rengeteg lopást, összefonódást.
Mielőtt az orvosok, a hentesek, vagy teszem azt a kéményseprők és a bolti eladók hátradőlnének, hogy hál’ istennek, most nem őket csesztetik, jelezném nekik, hogy nincs okuk az örömre.
Ez a játék ugyanis az ő bőrükre megy. Az ország jelenlegi urai ugyanis azt akarják, hogy Magyarország polgárai ne tudják, hogy mi történik az országban. Hogyan lopják el választott vezetőink fejük fölött az országot, hogyan árulják ki a hazánkat idegen érdekeknek.
Erre megy ki a játék, kedves barátaim. Amiből az következik, hogy azoknak a magyar állampolgároknak, akik újságírónak tartják magukat, és ez számukra nem csupán azt jelenti, hogy ebből élnek, hanem azt is, hogy ez a hivatásuk, most nemtől, kortól, felekezettől és párthovatartozástól függetlenül, bojkottálniuk kellene Orbánt és társait. Nem elmenni a sajtótájékoztatóikra, hanem negligálni a nyilvános megjelenéseiket, nem tudósítani arról, ha valamelyik kormányhoz közeli médiának nyilatkoznak.
Átnézni rajtuk, mintha nem is lennének.
Ez nem bosszú, vagy érzelem kérdése, hanem a nemzet jogos önvédelme. Ezt kellene megérteniük elsősorban fenyegetett sajtó vezetőinek és munkatársainak. És persze, velük együtt mindenkinek, akiknek nemcsak szülőföldjük, de hazájuk is ez az orbánoktól ölelt kis ország.
Author: 