Nyitólap Regisztráció Belépés

Nyitólap » 2014 » November » 17 » Mindenki jól van, de a busa van a legjobban

---

16:37:28 Mindenki jól van, de a busa van a legjobban

Forrás: [origo] | 2014.11.16. Lassan egy éve nem folyik a Balatonon hivatalosan halászat - a témáról itt olvashatja cikkünket -, ami egy ekkora tó esetében mindenképpen komoly következményekkel járhat. A horgászok jónak értékelték az évet, bár nem fogtak több halat, a vendéglősök megoldást sürgetnek, a busa pedig - nem lévén semmiféle veszélyben - ha lehet, még náluk is jobban örül. Amivel csak az a baj, hogy hosszú távon ennek nagyon nem fogunk örülni. A busaprobléma A balatoni halállomány legnagyobb problémája még mindig a busa. A Kínában őshonos folyami halfajtát még 1972 és 1984 között telepítették be a tóba, hogy az akkoriban drámaian romló víztisztaságot a planktonevő halfaj segítségével javítsák. Amint az utólag kiderült, a manővernek a víztisztaságra szinte semennyi, az ökológiai egyensúlyra annál nagyobb (és károsabb) hatása volt. A növényevő busa az őshonos, sokkal értékesebb húsú halivadékok konkurense lett a táplálékért folytatott harcban: konkrétan eleszi előlük a kaját. Szári Zsolt, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója lapunknak elmondta, hogy igaz ugyan, hogy a busa a halászat beszüntetése miatt az eddiginél nagyobb mennyiségben fordul elő a tóban, a lehalászására tett korábbi kísérletek nem voltak különösebben hatékonyak. „Kétségtelen, hogy a tóban élő állomány jelenléte egy szempontból káros: táplálkozásbeli konkurenciát jelent az őshonos halfajok populációira. Sajnos mind a mai napig nincs megközelítőleg pontos információ a tóban élő busa állománynagyságáról (3-10 ezer tonna közé becsülik a szakemberek), de ha csak 3 ezer tonnát feltételezünk, akkor is látható, hogy az állított hálós halászattal évenként kifogott 130 tonna busa nem volt hatékony megoldás a problémára.” A lehalászásnál jobb módszer lenne a tó állományának rendbetételére, ha azt tudnák megakadályozni, hogy a kis busák a Balatonba jussanak – a busa ugyanis elvileg, (azért elvileg, mert mindezidáig nem sikerült megnyugtatóan tisztázni, hogy szaporodik-e a Balatonban a faj) csak olyan helyen tud szaporodni, ahol erősen áramlik a víz - tette hozzá. A balatoni busaállományról itt olvashat bővebben korábbi cikkünkben. Forrás: MTI/Varga György Angolnát tudnak fogni, csak minek  Kevesen tudják, hogy a Balatonon az angolna kifogása továbbra is zavartalanul folyik. Az angolnákat ugyanis nem hálóval, hanem a tó leeresztésekor, a zsilip után elhelyezett, speciális szűrőeszközzel fogják ki. Az itt kifogott halak 95%-a angolna. „Az idén eddig 140 tonna akadt fenn a csapdákon, amelyeket kevés kivételtől eltekintve az olasz piacon értékesítettünk” – mondja az igazgató. Kérdésünkre, hogy az egyébként igen ízletes, sokoldalúan elkészíthető angolnát miért nem lehet egy piacon sem látni, Szári elmondta, hogy egyfelől a jelenlegi, minimum 23 éves balatoni angolnaegyedek füstölésre már kevésbé alkalmasak, szinte kizárólag marinált formában kerülnek a nyugat-európai üzletekbe. Itthon pedig nem eszik. „Saját halboltunkban egész évben kínáltuk, de csak jelképes mennyiség fogyott belőle” – mondja.  A balatoni angolnaállományról itt olvashat bővebben korábbi cikkünkben. Angolnák Forrás: AFP/Francois Guillot Horgász, halász két jó barát (nem) A rendelkezés mögött tavaly sokan a minden magyar vízen jellemző horgász-halász ellentétet sejtették. „A horgászok általában drágállják a jegy- és bérletárakat, és ha nincs kapás, rendszerint a balatoni halgazdálkodó halászaira kezdenek panaszkodni, mondván: elviszik előlük a zsákmányt” – írtuk korábbi cikkünkben. Ráadásul ott volt az a nem elhanyagolható mozzanat is, miszerint ha a Balaton halászatát a Tisza tóhoz hasonlóan reformálják – amit akkor szintén lehetett hallani –, akkor a rendelkezés győztesei a tóparti önkormányzatok mellett a horgászok lesznek, hiszen sokkal több hal marad a tóban, amit aztán a horgászok nagy örömmel ki tudnak fogni. Az isteni fogas Forrás: AFP/Hemis.fr Az általunk megkérdezett horgászok egybehangzóan üdvözölték az egy évvel ezelőtti döntést a halászat beszüntetéséről, bár azt mindenki sietett megjegyezni, hogy egy sikeres vagy jó balatoni horgász eddig sem panaszkodott, mert tudott halat fogni. A megkérdezettek drasztikus, a zsákmányban is megmutatkozó változásról egyébként nem tudtak beszámolni, a Balaton nem változott egyik pillanatról a másikra olyan horgászparadicsommá, ahol elég belógatni az üres horgot a vízbe, és már húzhatjuk is ki a szép, megtermett pontyokat, fogasokat. Szári pozitív visszajelzésekről számol be: „A legfőbb bizalom ott mutatkozik meg, hogy ebben az esztendőben tovább növekedett a területi jegyek értékesítéséből befolyt összeg annak ellenére, hogy idén nem volt „horgászbarát” az időjárás. Ha konkrétan a halászat beszüntetésére, illetve az ennek következtében előállt helyzetre tekintünk, a horgászok részéről elmarasztaló visszajelzés emiatt nem érkezett.”   A halászok a helyükön vannak  A halászati ágazat helyzete nem romlott drasztikusan az elmúlt évben. „Hiszen a balatoni halászat az utolsó tíz év tekintetében mindig is jelentős veszteséget produkált. Mivel a Balaton halgazdálkodására fordítható források 85%-át a horgászok befizetései fedezik, igazán belátható, hogy ebből a forrásból „pazarolni” nem szép dolog, és ekkor finoman fogalmaztam. Az elmúlt években a busa halászata 50-60 millió forintos veszteséget okozott a Társaságunknak. Az utóbbi három évben már állami támogatást sem kaptunk erre a feladatra, ami – szintén fentebb említve – nem volt hatékony, és a busaproblémát így nem tudta kellően kezelni” - mondja Szári, majd hozzáteszi, hogy a mai napig nem bocsájtottak el balatoni halászt. „1 ember átkerült a halőrzésbe, a többiek pedig részt vettek és részt vesznek a tógazdasági munkálatokban.”  Mi, magyarok, még mindig ijesztően kevés halat eszünk, pedig halban nincs hiány Forrás: MTI/Mohai Balázs A vendéglátósok kicsit nyűgösek A balatoni halászat kérdése nemcsak a jó fogás reményében odalátogató magyar pecások miatt fontos, hanem kiemelt jelentőségű turisztikai és gasztronómiai kérdés is. „Ha idejön Németországból egy horgász fogast horgászni, akkor nemcsak a horgászigazolványt fogja kifizetni és a csalit, de szállást is bérel, eszik-iszik, és még számos dologra költ(ene), ha lehetne. Ebből a szempontból nagyon is érthető, hogy a horgászokat akarják helyzetbe hozni. Azt nem szabad viszont elfelejteni, hogy a balatoni szolgáltatásba beletartozik a gasztronómia is. Ha pedig igazán jó, vonzó balatoni konyhát akarunk adni, akkor elképzelhetetlen az, hogy balatoni halakat ne lehessen éttermekben kapni” – mondta egy megkérdezett séf. A séfek és étteremtulajdonosok jelenleg csak feketén tudnának balatoni halhoz jutni – már akinek van kedve ilyesmi miatt kockáztatni. Akinek nincs, annak meg kell elégednie a környékbeli, nem balatoni halakkal. Az egyik megkérdezett étteremtulajdonos elmondta, hogy noha a halászat beszüntetése óta érezhetően nagyobb energiát és logisztikát igényel a hal beszerzése, nem lehetetlen. „A környékbeli halastavakból és a Kis-Balatonból érkezik áru, és balatoni angolnát tudunk - azt nem halásszák, hanem a Sió zsilipelésénél gyűjtik, mint fent említettük - venni teljesen legálisan.” Ezeknek a halaknak a minősége nem feltétlenül rosszabb a balatoniakénál – leszámítva a süllőt, mert a balatoni süllő világszám. Keszeg, kárász és harcsa esetében viszont nem ilyen éles a helyzet, azokból a halastavi is jó minőségű. Persze attól még „abszurdum, hogy a Balaton melletti helyeken nem tudunk balatoni halat árulni”. Tehát hal van, de a helyzet nem problémamentes, sőt kifejezetten abszurd. „Értem, hogy – állítólag - a horgászok követelésére beszüntették a nagy hálós halászatot, de attól ez jelenleg nem állapot. Valami megoldást muszáj lesz találni, nem hiszem el, hogy ne lehetne például megoldani, hogy a horgászok valamilyen módon legálisan továbbadhassák a kifogott halakat, ha azt szeretnék. Akár lehetne kvóta jegyes rendszer is, hogy a visszaéléseket megelőzzék” – összegezte nekünk egy jól menő vendéglő tulajdonosa. A balatoni süllőállományról itt olvashat bővebben korábbi cikkünkben. És mi lesz a kárókatonával?  Korábbi, süllővel foglalkozó cikkünk írásakor kiderült, a kormorán, vagy nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo) - egy hazánkban nem védett vándormadár - a torokszerkezetéből adódóan hosszúkás, legfeljebb 50-60 dekás halakat fogyaszt, amilyen az értékes süllő. A helyzet súlyosságát jellemzi, hogy a halőrök megfigyelései alapján akár 2-3000 kormorán is táplálkozik egy csapatban a Balatonon, a hajók radarjai szigetként érzékelik csapataikat. A küzdelem folyamatos ellenük. "A tógazdasági területeinkre látogató, a jövő balatoni népesítő anyagát fosztogató madarakat igyekszünk ott ártalmatlanítani. 850 pár fészkel a Balaton vonzáskörzetében, ez kiegészül a fiókákkal (2-3 db/költő pár), és hiába ejtünk el minden évben a hozzánk tartozó két telepen 300-400 madarat, ezzel a jelenlegi áldatlan állapotot tudjuk csak konzerválni. Hozzáteszem, mindez elképesztő anyagi- és humán erőforrások lekötésével jár szinte egész évben (kivétel a jégborítás időszaka) részünkről, és valódi eredményt nem tudunk elérni. Összefogásra lenne szükség a szektor szereplőivel, de immár 25 éve nem tud kialakulni egy olyan közös álláspont, ami mind a természetvédelem, mind a halgazdálkodók érdekeit egyaránt eredményesen képviselné" - mondta Szári.  A kormorán Forrás: MTI/Kovács Attila

1 2 3 4 5 Kategória: Horgász | Megtekintések száma: 636 | Hozzáadta: georgio | Tag-ek(kulcsszavak): busa, balaton, halászat, hal | Helyezés: 0.0/0