Hogyan és miért született az írás?

A klubrádiós Kun Zsuzsával megbeszéltük, hogy majd bemegyek hozzá szombaton egy beszélgetésre az SZFE-ről.Én már csütörtökön azon gondolkodtam, mit mondok majd. Akkor már mindenhonnan dőlt "a demokrácia sárba tiprása” és az ehhez hasonló közhelyek. Nem akartam beszállni ebbe a kórusba, és este már azon voltam, hogy lemondom az interjút. Ám már jó ideje nálam volt "A két pápa” című előadás szövege, ami nagyon foglalkoztatott: Benedek pápa tele volt olyan problémákkal, mint az iszlám, a pedofília vagy a vatikáni pénzmosások. Közben eszembe jutott, hogy a színházi élet már régóta mondogatja, hogy Vidnyánszky a magyar színházi élet pápája. De akkor hol vannak az ő kérdései és kételyei? - tettem fel magamban a kérdést. Ez volt a vezérfonal. Éjjel egy óra volt, és tudtam, ha ott és akkor nem írom meg, akkor már soha. Hajnali négyre fejeztem be. Később nagyon sok támogató levél, SMS és hozzászólás érkezett.

Nyilván személyesen is ismered Vidnyánszky Attilát. Milyen volt korábban a kapcsolatotok?

Amikor Beregszászból átköltözött Magyarországra, a színházi tábor örömmel és szeretettel vette körül - közéjük tartoztam én is. Beregszász javára például jótékonysági estet szerveztem a Nemzeti Színházban, Vidnyászkyt még a kulturális minisztériumba is magammal vittem, hogy segítséget kérjünk. A nagyobb bajok és ellentétek akkor kezdődtek, amikor 2008-ban a Magyar Színházi Társaság elnöke voltam, Vidnyánszkyék pedig közölték, hogy egy új színházi érdekképviseletet hoznak létre Magyar Teátrumi Társaság néven. Könyörögtem nekik, hogy ne tegyék, beszéljük meg együtt a dolgokat, de hajthatatlanok voltak. Kerényi Imre ki is mondta: “Ezentúl mindenhol mi leszünk” . Vagyis 2008-ban már lehetett tudni, hogy mi lesz 2010-ban, és ez a folyamat most teljesül be. Időközben pénzügyileg és tartalmilag is szétverték a POSZT-ot, kiiktatva belőle a fesztivál lelkét.

Megmozdult valami a bejegyzés után?

Az írás óta jelentős vélemények kaptak sajtónyilvánosságot. Székely Gábor egy erős levél kíséretében mondott le tanári állásáról, Sodró Eliza , korábban a Weöres Sándor Színház tagja, megható levélben kérte Vidnyánszky Attilát, hogy mondjon le a kuratórium elnöki posztjáról, Udvaros Dorottya , a jelenlegi Nemzeti Színház vezető színésze, Vidnyánszky korábbi állítását cáfolva kiállt Zsámbéki, Székely Gábor valamint Ascher Tamás mellett. Karsai György professzor ízekre szedte és cáfolta Rátóti Zoltán SZFE-kuratóriumi tag állításait. Székely Csaba vitriolos írásban láttatta, hogy mi történik most az Színművészeti Egyetemmel. Hiszem, hogy sok jelentős művész is beáll majd ebbe a sorba. Bár ki tudja?

Sokan csendben maradtak.

Valljuk be, vannak, akiknek ez így jó. Aztán vannak a rezignáltak, akik azt mondják, hogy semmi értelme felszólalni vagy tüntetni, mert úgysem történik semmi. Végül pedig az egész szakmában jelen van a félelem: tudni kell, hogy hol van a határ. Ami egyébként egyre közelebb kerül: régen gyalogolni kellett, most már nagyot sem kell lépni ahhoz, hogy elérjük.

Valljuk be, vannak akiknek ez így jó.

Kiss Tamás

És mi történik, ha valaki átlépi?

Tudjuk, hol van, így nem merjük átlépni. És vannak határőrök is, talán a társulatokon belül is.

Megírtad volna a fent említett bejegyzést, ha nem egy ellenzéki vezetésű város színházának vagy az igazgatója?

Lehet, hogy nem. Kétségkívül ad valamennyi szabadságot ez a helyzet.

Az elmúlt időszakban kétszer is nagyon határozottan megszólaltál politikai ügyben, miután évtizedekig nem tettél ilyent. Mi történik a magyar színházi életben, ami miatt megváltozott a hozzáállásod?

Ez nem csak a színházakról a szól: ugyanaz történik az ápolónőkkel, a gyári munkásokkal és a trolivezetőkkel.

Mi történik?

A politika beleszól az életünkbe, meghatározva a pénztárcánkat és a mentális állapotunkat - és nem pozitív értelemben. Egyre jobban látszik, hogy alárendeltjei vagyunk egy olyan hatalomnak, ami rossz irányba viszi az országot. És vagyunk néhányan, akik azt mondják, most már muszáj szólni, hogy ne legyünk legelésző, a fejüket leszegő birkák.

Mindezek és Szombathelyről a jövő januári távozásod tükrében adódik a kérdés: Mennyire félted mindazt, amit létrehoztál ebben a városban?

Rettenetesen féltem. Elsősorban a társulatért aggódom. Én hívtam ide őket, sokan gyökeret eresztettek a városban, itt vettek házat, itt született gyermekük. Egy új igazgató nyilván sok mindenen változtat majd: az irányvonalon, a műsorterven, a rendezőkön és a színészeken is.

Egzisztenciálisan vagy szakmailag félted a társulatot?

Elsősorban egzisztenciálisan. Mit csinál egy középkorú szombathelyi színész, akire itt nincs szükség? Nagyon nehéz ebben a szakmában elhelyezkedni, főleg miután szétzúzták az alternatív színházakat. Az a kérdés, hogy az ide érkező rendezők milyen szakmai elképzeléseket hoznak magukkal, és mit tudnak abból átadni.

A te távozásoddal függ össze, hogy az utóbbi időben jó néhány nagy név elment a Weöres Sándor Színházból?

Tudom, hogy a nagy nevek távozása azt sugallja, hogy lyukak vannak a hajón, de valójában ez egy természetes folyamat. Példának az egykori kaposvári társulatot szoktam felhozni, amelynél erősebb nem volt a nyolcvanas években, mégis sorban ment el mindenki: Koltai Róbert, Molnár Piroska, Máté Gábor, Básti Juli , jómagam és sokan mások. Íratlan szabály, hogy a színészeknek 7-8 évente célszerű váltaniuk, mert tompulnak az érzékek, megszűnnek az impulzusok. Igazgatóként soha nem nehezteltem arra, aki menni akart és elment; mert ha aztán mégis marad, ott maradt a fejében az alternatíva után való sóvárgás. Kétségkívül nem használt a körülöttem zajlott 2017-es kinevezési cirkusz és az ezzel járó bizonytalanság: nem csoda, hogy ezek után a kollégáim igent mondtak, amikor valamely nagynevű fővárosi színház állást ajánlott nekik. De azt se felejtsük, hogy a nagy nevek távozása lehetőséget is jelent a korábban kissé árnyékban lévő, de tehetséges színészeknek.

Igazgatóként soha nem nehezteltem arra, aki menni akart és elment

Kiss Tamás

 

Milyen érzésekkel vágsz neki az utolsó évadnak?

Nagyon sok feladatom lesz még, közte egy nagy szerep is: Zsótér Sándor rendezésében január 29-én, két nappal a távozásom előtt, lesz a premierje Becket egy darabjának, aminek az a címe, hogy "A játszma vége" .

Hiszek abban, hogy kialakult egy erős, összetartó, megbízható és egymásért dolgozó csapat Szombathelyen, amely kibírja a viharokat, és amire építhet az új igazgató Is. Biztos, nagyon hiányoznak majd, mert amit itt letettünk Szombathelyen, azt együtt tettük le. Ami történt, jól történt.