Az orosz hadvezetés, miután ráébredt a számukra keserű valóságra, vagyis arra, hogy nem képes a nyugat segítségét is élvező ukrán hadsereget legyőzni, esztelen romolásba és gyilkolásba kezdett. Egy ideje már nem az ukrán haderőt támadják, hanem kórházakat, lakóházakat, iskolákat és színházakat, embereket, köztük nőket és gyerekeket gyilkolnak meg.
Ez nem háború, hanem esztelen népirtás. És a magyar parlamentben még senkinek sem jutott az eszébe, hogy nyilatkozatban ítélje el ezt a mostani népirtást. Arról papolni, hogy mi a béke pártján állunk, nem csupán kevés, de értelmetlen, és ebben a helyzetben tisztességtelen is. Minden normális ember a béke pártján áll, de a békétlenség nem azzal kezdődött, hogy a nyugat fegyverekkel segítette az ukránokat, hanem azzal, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát.
Aki valóban békét akar és nemcsak frázisokat pufogtat, az elítéli az orosz agressziót és követeli az orosz csapatok azonnal kivonulását Ukrajnából. Miután ez megtörténik, megkezdődhetnek a béketárgyalások, és lehet beszélni arról is, hogy az agresszor milyen kártérítést fizet Ukrajna lerombolásért. (Az emberi életek árát persze nem lehet pénzben mérni, de az elpusztított épületek és infrastruktúra értéke számszerűsíthető.)
Tweet
Föld S. Péter 1951 október 4-én született újságíró, író, humorista. A budapesti Metropol munkatársa. 1980-1990 között a Lúdas Matyi újságírója. 1991-1998 között a Kurír rovatszerkesztője volt. Művei: A téma az ágyban hever (1987), Jó játék a rajzfilm (1988), Röhög a belosztály (1988), Adócsalók kézikönyve (1988), A kutyafáját (1988), Autós szextúrák (1988), Ahogy azt Móricka elképzeli (1989), Disznó viccek gyűjteménye (1989), Miért nem bírjuk az ügynököket? (2004), Bolsik, ne emeljétek a sajtos pogi árát, mert baj lesz! (2005).