Forrás: Banánköztársaság/Gépnarancs |  Edgar | 2016.01.02.

Kedves Laci! Innen írok, a diliházból neked levelet, mint Tatjána Anyeginnek. Igaz, én nem vagyok szerelmes, beléd meg pláne nem, hiába is pödröd a bajuszodat azokkal a szép, bumfordi ujjaiddal.

Azért neked írok Lacikám, mert miattad kerültem ide. A diliházba. Reggel gyanútlanul bekapcsoltam az ócska számítógépet és elkezdtem hallgatni a te beszélgetésedet Bayer Zsoltival. Nyomtátok a mélymagyart rendesen, szó se róla. Még röhögtem is, milyen jól adjátok az idiótát, amikor a tizedik perc környékén elborult az agyam.

Tudod, amikor arról beszéltél a Zsoltinak (azt is itt kezelhették egyébként, mert a csuklóján olyan pléhkanál volt, mint amit itt, a zárt osztályon adnak a rántott mócsinghoz), hogy a strucc, meg a kétpúpú teve nem tud öngyilkos lenni, csak az európai fehér ember. Te, hogy ezen hogy röhögtem! Még most is hasogat a térgyem kalácsa, úgy csapdostam.

Ezt az a sok barom el is hiszi? Akiknek nyomtátok ketten a Zsoltival. Ennyire hülye csak nem lehet senki. Ha meg igen, akkor annak annyi agya sincs, hogy kifújás után beszívja a levegőt. Akkor meg csak megfullad, nem? De.

Az európai fehér rassz. Beszarás! Hallod Lacikám, csak liberális ország vagyunk mi, ha nem vitt el a rendőr téged. Szoktam én ilyeneket hallani a kocsmában, amikor a Nagyfaszú Józsi bebaszik a közmunkás pénz fizetése napján, de az mindig is hülye volt, tudja az egész falu. Ha meg még iszik is, akkor békén kell hagyni, mert beleköt az élő fába is. Na de az mégse a parlament elnöke.

De amikor folytattad, már nem röhögtem. Csak lestem ki a fejemből, mint egy rendes fehér rasszista. Hogy mi van? Azé szüljek én gyereket, hogy majd ne haljak éhen öreg koromra? Vagy az asszony szüljön, de ez mindegy most.

Te Laci, normális vagy te? Csak kérdem, mert én nem vagyok az, mondta a doktor úr is. Hogy gondolod te ezt? Költözzek össze az anyámmal? Vagy a nagymutterrel? Vagy vegyem a nyakamba mindkettőt? Hát hová tegyem őket a másfél szobában? 170 kilométerre lakunk egymástól, mert itt volt munka, ide költöztünk az asszonnyal.

Azt mondod, hogy azért van nekünk csak egy gyerekünk az asszonnyal, mert nem anyámmal élünk? Meg az asszony anyjával? Hát eszeden vagy? Azért én már senki ember vagyok?

Az meg mit akar jelenteni, hogy azért nem vállalunk mi több gyereket az asszonnyal, mert a nyugdíjbiztosítóra csimpaszkodunk és nem a kölköktől várjuk, hogy majd eltartsanak? He? Hát baszodalássan, tudod mennyit fizetek én havonta azért, hogy legyen nyugdíjam? 10 százalék nyugdíjjárulékot fizetek, meg a nem létező egészségügyért (nálunk a faluban nincs orvos, de még egy patika se) is 7 százalékot, meg az adó 16 százalék, meg a munkáltató fizet utánam valami szociális hozzájárulási adót, amiről még a tiszteletes úr se tudja, mi a faszom, az 27 százalék! Tényleg, azt mi az anyámra fizetem, te Laci? Mert én fizetem akkor is, ha a munkáltató fizeti, mert nekem is fizethetné, ha ti nem nyúlnátok le. Ne a 16 százalékos jövedelemadóval döngessétek már a melleteket, hanem azt meséljétek el, a többi micsoda és mit kapok én cserébe? Mert van még kétszer másfél százalék levonás, egyszer tőlem, egyszer a munkáltatómtól.

Hogy értsed, összeadtam. Figyeljél jól!

Éntőlem levontok 34,5 százalékot, a munkáltató meg még fizet utánam 28,5 százalékot. Az összesen 63 százalék. Oszt ti azt mire költitek, szép öcsém? A nyugdíjjárulékot is fizetem több mint 30 éve, meg az asszony is. Most szüljön ötvenévesen, mert te meghülyültél? Mindjárt ikreket, hogy ki ne pusztuljon a fehér faj? Oszt mire, hova? Ketten keresünk 150 ezret, te majom. Abból kell hármunknak megélni a másfél szobában. Jó, ha van mit enni a hónap végén. Ráadásul a gyerek itt fog lakni még negyvenéves korában is, mert hogy lakást nem tud majd venni a fizetéséből, az hétszentség. Már, ha kap munkát itt falun. De nem kap. Akkor meg mennie kell valahová és a fizetését el is viszi a lakbér. Az mire vállaljon gyereket? Azt hiszed te, hogy mindenkinek nyolc diplomája van? Hát más országokban sincs annyi, mégis megélnek a kukások is, meg a kőművesek is. Itt miért kell azzal jönni mindig, hogy tanultál volna? És ha hülye az a gyerek a nyelvekhez? Akkor mit csináljak? Verjem agyon, oszt lesz másik, vagy mi?

Azt mondod, hogy baj van a nyugdíjakkal, vagy ha még nincs, akkor majd lesz, mert az asszony csak egyet szült. Hogy rohadt volna meg az is, hogy így veszélybe sodorja a nyugdíjamat! De már meg ha akarna, se tudna szülni, mert kivették a méhét. Igaz, hogy ő is fizette világ életében a nyugdíjjárulékot, meg minden szart, de akkor ő is velem döglik majd éhen.

Csak azt nem értem, ha ekkora gáz van, a Selmeczy Gabika miért vitte el a nyugdíjmegtakarításunkat? Ti meg mi a faszért költöttétek el? Hát azt az én fizetésemből vonták, nem a Selmeczyéből! Most meg jössz nekem itt azzal, hogy 100 éves koromig tolhatom a talicskát és még akkor sem kapok nyugdíjat?

Hát ti ezt hogy gondoljátok, drága barátom? Vagy szartok is ti ránk? Ti tudtok félretenni vénségetekre, de én mi a tökömből tegyek félre, mikor a villanyt alig tudom kinyögni? He? Vagy az asszony miből spóroljon? Hát szegény már a zoknikat is stoppolja, mint nagyanyám annakidején.

Laci! Teneked van stoppolt zoknid? Mert én nem hiszem. Ti már azt sem tudjátok, milyen a keveset beosztani, vagy milyen hason csúszni a főnök előtt, hogy ne téged rúgjon ki, hanem a másikat. Nem tudod, milyen azt mondani a gyerekednek, hogy szorítsa ökölbe a lábát a kinőtt cipőben, mert nincs pénz másikra. Vagy rászólni a kamasz gyerekre, hogy csak egy szelet teszkógazdaságos parízert tegyen a kenyérre, mert holnapra nem marad.

Ebből hogy spóroljunk? Ide minek vállalna valaki is több gyereket? Te vadbarom, te!

…

Most volt gyógyszerosztás, már jobban vagyok. Csak azt akartam mondani, hogy ma reggel tíz percet néztem a műsorotokból a Zsolt gyerekkel, aztán már semmire nem emlékszem. Csak itt tértem magamhoz a gumiszobában. Már jobban vagyok, csak a fejem ráng még egy kicsit.

Nemsokára kiengednek, azt mondta a doktor úr. Szerinted megnézzem a többi részét a műsornak? Hát mindegy, én megnézem és lesz, ami lesz. Az asszony volt bent látogatóban és azt mondta, az összes kapát elásta a kert végében, az ásót meg bezárta a pajtába.

Pedig énnekem két dolog kell még ebben az életben.

Az egyik a kapa.

Edgar Swan

kolozsvaros.com