Ezt a nyilatkozatot értelmezni, intellektuálisan követni egy logikusan gondolkodni szándékozó ember számára önmagában is elszomorító. Ön választ néhány szerintem is helyes és fontos kiindulópontot (válság, munka, erkölcs, hit), kever hozzá néhány demagóg klisét (kapzsi bank, erős vezető, ...), majd ezeket sajátos logikai bakugrásokkal gyúrja mondathalmazzá, amely szövegnek nem nevezhető, mert az állításokat nem köti össze elfogadható kapcsolat – ahol pedig van ilyen kapcsolat, ott a kimondott szavakon túli következtetés katasztrofális.

Ön gyakorlatilag leszoktatja hallgatóságát arról, hogy értelmezze is az elhangzottakat, ne csak éljenezzen vagy fújoljon. Ez egy ország vezetőjétől szerintem elfogadhatatlan, felelőtlen viselkedés, és inkább abban reménykedem, hogy nem tudja, mit csinál. Csak néhány példa a hibákra és félbehagyott következtetésekre (a hibák magyarázatát lásd a levél végén):

• Az EU válságban van, de nem ez volt a célja, tehát rossz úton jár. Ez a „false cause” érvelési hiba, Ön figyelmen kívül hagyja a változó külső tényezők szerepét (amelyre ugyanakkor folyamatosan hivatkozik saját koncepciói módosítása kapcsán); 
• A válság megoldásához meg kell fordulni. Ez a „black or white” csúsztatás, mintha az Ön szögmérőjén csak a 0 és a 180 fok szerepelne, a köztes módosítás nem (pedig itthon a tévedés ismeretlen fogalom az Ön számára, szemben az állandó „igazítgatásokkal”); 
• Ön a válságot jelöli meg annak okaként, hogy „erős vezetőre” (ez a kép él Önben önmagáról) van szükség, sőt, korábbi nyilatkozata szerint ez az Ön „történelmi szerepe”, a válság elmúltával Önre nincs szükség. Mondja Miniszterelnök Úr: érdekelt Ön bármilyen válság megoldásában? Mert érveléséből az következik, hogy Ön az, aki miatt folyamatos harcra, válsághelyzetre van szükség, amely nélkül Ön újra eltűnne a süllyesztőben. Ez pedig nem hangzik túl jól egy olyan ember számára, aki békében kíván élni és dolgozni... 
• Ön a „kapzsi bankokkal” szemben az állam „erős embereit” részesíti előnyben. Milyen garanciát tud felhozni az évezredes történelmi és a jelenben is egyértelmű tapasztalattal szemben amellett, hogy az Ön által kijelölt erős emberek nem lesznek egyúttal kapzsik is, akikre a bankokkal szemben nem hatnak a törvények, hiszen ők maguk írják azokat? 

A sor folytatható lenne, de ez a fajta elemzés számomra inkább munkaeszköz, nem a szakterületem – ezt végezzék el az Önök által értéket nem teremtőnek deklarált bölcsészek. Ők segíthetnek elválasztani a helyes következtetéseket a logikai hibáktól és belemagyarázástól, vagy képesek lehetnek hasonló hibákat felfedezni az én érvelésemben. Nem lenne túl hiteles ezt Selmeczi Gabriellára bízni. :-D

Nekem mindebből csak az következik, hogy munkatapasztalatom alapján Önnel egy csoportban építő jellegű munkát végezni lehetetlen, mert csak hatalmi struktúrákban képes gondolkodni. Ha Ön a munkatársam lenne, igyekeznék Öntől emiatt a lehető legtávolabb kerülni. Sajnos Ön hazám első számú vezetője, de a motivációk ugyanazok. Ismétlem, ez nem személyes szimpátia, vagy politikai meggyőződés kérdése. Az Ön viselkedése, hozzáállása minden tudásom, élet-, és munkatapasztalatom, elemzésem szerint egész egyszerűen javíthatatlanul kártékony.


Levelem megírására azonban szakmai okok késztetnek.

Én huszonöt év folyamatos fejlődés révén jutottam el a kezdő programozó szinttől a jelenlegi programtervezői, rendszerelemzői feladataimhoz, amelyeket nagy önállósággal végeztem számos munkahelyen. Elvileg megtisztelve kellene éreznem magam attól, hogy Ön az én szerepköröm fontosságát kiemelte – csakhogy pontosan az ellenkezőjéről beszélt annak, amit én feladatomnak tartok. Bár a politikus és a programozó tevékenysége némely területen hasonlóságot mutat, véleményem szerint Ön igen kedvezőtlen fényben tüntette fel hivatásomat azáltal, hogy saját hozzáállását szemléltette vele. Szeretném a számomra lényegesnek tűnő eltéréseket összefoglalni az Ön számára annak érdekében, hogy egy ilyen mértékű tévedést elkerülhessen legalább ezen a területen.

1: a programozó matematikus nem ad „új megoldásokat”, hiszen definíció szerint nem azokon a területeken profi, amelyekre rendszert ír. Abban jó, hogy konzultáljon a terület szakértőivel: a konkrét felhasználókkal; pontosan felmérje az igényeiket, és az ezek mögött létező stabil logikai szerkezetet, ezután pedig megvalósítja felvázolt rendszert. Ha a programozó saját elképzelései egyáltalán szóba kerülnek, akkor valamit nagyon elrontott.

2: A programozó matematikus célja az Ön által lenézően emlegetett stabil rendszer létrehozása, amely további beavatkozások nélkül, állandóságával és megszokhatóságával szolgálja a felhasználót. Ön sem lelkesedne azért, ha minden héten máshol kellene keresnie a levelező rendszer gombjait, mert akkor éppen ott vannak a legjobb helyen. Ha a programozónak állandóan dolgoznia, igazítania kell az általa írt rendszeren, akkor az a rendszer alapjaiban rossz.

3: Minden rendszerben vannak válságok: új kérések, új helyzetek adódnak, eszközök mennek tönkre. A jó programozó olyan rendszert alkot, amely mögül baj esetén sem látszik ki az ő személye és erőfeszítése, csak egy hibaüzenet, amely a várható helyreállási időt és esetleges károk listáját tartalmazza.

4: A jó programozó nem nélkülözhetetlen, nem „történelmi szerep betöltője”, éppen ellenkezőleg: mindent megtesz annak érdekében, hogy tudása és felelősségi köre a lehető legszélesebb körben legyen szétterítve, egyszerűen azért, mert a rendszer stabilitása, a felhasználók kiszolgálása fontosabb annál, semhogy egyetlen emberen múljék. Soha nem dönt egyedül, ha pedig egy lépése magyarázatra szorulna, akkor inkább megváltoztatja, mert a jó rendszer működése természetes, kézenfekvő. Csupán keretet ad annak, amit a felhasználói amúgy is csinálnának.

Összességében: A programozó munkája nem jár közvetlen haszonnal. Közös eredményeinkhez azzal járul hozzá, hogy láthatatlan szolgaként dolgozik: mindent megtesz azért, hogy a rendszert használók a lehető legkényelmesebben végezhessék a munkájukat. Minden adatot késleltetés és értelmezgetés nélkül, nyers formában ad át nekik, hogy ők elemezhessék azokat, és saját felelősségi körükben a legjobb döntéseket hozhassák. A jó programozó nem „erős ember”, akkor végzi jól a munkáját, ha a nevét csak a kollégái ismerik.



Nehezen vitatható, hogy ma Ön Magyarország leghatékonyabb politikusa – de ennek egyenes következménye az, hogy Ön mindezt nem értheti.

Ön velem ellentétben egész pályafutását azzal töltötte, hogy erőviszonyokat mért fel, hatalmi harcokat vívott és nyert meg. Az Ön számára az elsődleges szempont a választásokon leadott szavazatok között az Önre szólók aránya, nem pedig a teljes rendszer hosszú távú működőképessége, a benne értéket teremtő emberek kiszolgálása. Az Ön számára az informatika nem felhasználó korrekt kiszolgálását, hanem a közvetlen ellenőrzés és kézi vezérlés lehetőségét jelenti. Az Ön számára az adatközlés nem elfogulatlan, őszinte tájékoztatás, Ön az általuk kiváltott hatásra, a hallgatóság véleményének befolyásolására koncentrál. Az Ön számára nem dicsőség egy saját hiba felfedezése, nyílt elismerése és a tanulságok levonása – a hibát mindig „mások” követik el. Ön nem tartja lehetségesnek, hogy az Önétől eltérő vélemény használhatóbb, mint az Öné. Ön egy vitában nem az igazságot, hanem az ellenfél legyőzésének lehetőségét keresi. Ön nem tudja elképzelni, hogy a rendszer jobb működésének érdekében feladja aktuális szerepét, és teljes szívvel egy másik koncepció szolgálatába álljon. Ön nem egy informatikus világában él.

Ön figyelmen kívül hagyja, hogy a problémákat nem az informatikai rendszer, vagy az azt író programozó oldja meg, hanem a rendszer felhasználói. Az ő kreativitásuk, hatékonyságuk azon is múlik, hogy mennyire köti meg a kezüket a rendszer, mennyire hagyja őket a saját szaktudásuk birtokában önállóan dolgozni, milyen mértékben szolgálja ki nyers, őszinte, tiszta adatokkal, mennyi időt kell arra fecsérelniük, hogy az állandóan változtatott rendszerhez alkalmazkodjanak.

Az Ön által elképzelt „újraprogramozás” a lehető legrosszabb informatikai rendszerek képét mutatja, nem „kezeli”, hanem folyamatosan fenntartja a válságot. Értem, hogy erre Önnek történelmi szerepe megéléséhez szüksége van, és amennyiben Ön továbbra is irányítója marad ennek az országnak, ehhez a magyar lakosság asszisztálni lesz kénytelen. De ennek során lehetőleg ne hasonlítsa magát a programozó matematikusokhoz. Legjobb tudomásom és 25 éves pályafutásom tapasztalatai szerint mi nem ilyenek vagyunk, és nem ilyen rendszereket alkotunk.

Ismétlem, nehezen vitatható, hogy ma Ön Magyarország leghatékonyabb politikusa, de arról, hogy ez a tulajdonsága alkalmassá tenné az előttünk álló, szerintem is válságos időszak kezelésére, a véleményünk nyilvánvalóan eltér. Így, amikor zárásként azt mondom, minden ennek ellentmondó tapasztalat dacára hiszek egy működőképes magyar rendszer lehetőségében, amelynek létezése mai gondolkodásunkkal felfoghatatlan jelentőséggel bír, biztosan nem arra gondolok, mint Ön.


Béke legyen velünk!

Kedves Loránd