Az összes levest úgy készítettük el, ahogy a csomagolásán elő van írva. Amihez 420 ml víz kellett, ahhoz kimértünk 420 ml vizet. Amit három percig kellett főzni, azt három percig főztük.

Premium Smack instant tészta olasz paradicsomos szósszal

Elsőnek olyannal kezdtünk, ami nem is igazából leves, de rajta van a Smack márkanév. Az olasz paradicsomos tészta olyan, mintha menzás paradicsomkonzervet öntöttek volna nyálkás tésztára. Vegeta- és szárítottzeller-íze van - sajnos éhesen ültünk le megkóstolni, úgyhogy többet ettünk belőle, mint amennyit a jó ízlés megkövetel. Természetesen semmi prémium nincs benne. Az nem tudjuk, hogy egy olasz mit szólna hozzá. Ráharapunk, és egy nyák az egész.

Nissin cup noodles

A csípős poharas leves annyira vagány, hogy már íz sincs feltüntetve rajta azon kívül, hogy "csípős". Az íze kevésbé vagány. Paprika. A csirkehúsosban találunk több kukorica- és póréhagymadarabot, ami a 3 perc főzés alatt tényleg megfőtt. Apró zöldessárga zsírgyöngyök úsznak a tetején, mint nagymamánk radioaktív levesén. Leveskockaíze is van, ami legalább annyira jó megállapítás, mint az, hogy forró. A tésztája rugalmas, hála a jó istennek, és nem nyálkás.

- Hát nem adnám a családnak.
- Szerinted volt már olyan, hogy valaki megfőzött három Smack-levest a családnak?
- Biztosan.
- Ezek szomorú dolgok, ezekről ne beszéljünk.

Egyikünkkel itt már megtörténik a klasszikus Smack-baleset, ami kollégistakörökben legalább akkor faux pas, mint amikor Woody Allen beletüsszentett a kokainba az Annie Hallban. A tál fölé hajolva a forró, csípős gőztől robbanómotorként köhög egyet a levesbe.

Itt elérkezünk a Smack-félék első nagy dilemmájához: hogy ezekről nem tudunk mit mondani. Ezeket a leveset nem ízlelgetni kell, hanem belapátolni, mint valami pempőt, és utána böfögni. A második levesnél már úgy érezzük, kezdünk kifogyni a jelzőkből, pedig annyi, de annyi minden vár még ránk. Amikor teljesen kétségbe esnénk, hogy miként lesz ebből cikk, akkor egyikünk talál egy szezámmagot a csípősben, ami akkora meglepetés, hogy innentől hangosan felolvassuk egymásnak a hozzávalókat. Ez nem jó ötlet: amikor az olvassuk, hogy a Nissin csípős leves nyomokban tartalmazhat halat, rákfélét, zellert, mustárt és puhatestűeket, az nem jó.

Maggi forró bögre (illatos csirke és keleties csirke)

A keleties csirke tésztájának - figyelem, meglepetés! - ázotttészta-szaga van. Azt hisszük, hogy sikerült főzésnél a tál mellé önteni a fűszert, vagy egyszerűen csak elfelejteni, de nem, beletettünk mindent, amit kellett. Ennek ellenére mosogatólé az egész, a tésztából kiázott ízt érezzük, pedig benne van egy tasak sárga por. Olyan érzés, mintha taknyosan ennél valamit. Felolvassuk megint a hozzávalókat, két dolog lep meg minket, a kurkuma és az ízfokozó - mert ennek még sóíze sincsen. Mintha olcsó csipszet áztattál volna fel vízben.

Az illatos csirke ugyanez. Ez a kettő egyértelműen a legrosszabb. Ezeket nincs értelme enni.

Smack instant tészta csípős marhahúslevessel

Egyikünknek ez a gusztustalan instant levesek non plus ultrája - addig, amíg itt meg nem kóstolja. Merthogy mindent előírás szerint csináltunk, ezért a Smacket nem leöntöttük forróvízzel, és hagytuk állni, hanem rendesen három percig főztük. Ettől olyan csípős és gusztustalan nyálka lesz, hogy lehangoló. Hiába a nosztalgia, védhetetlen. De csíp, mint az állat, szúrós, hörögtető, hozzá rettenetesen sós is.

Knorr snacky noodles kínai csípős leves

Hoppá, bréking, ez ízlik nekünk. Egyikünk már eléggé leégette a nyelvét, hogy ne tudjon fineszeket felfedezni, de a másikunk rögtön felkiált, hogy gyömbéres íze van. A leírás szerint van benne bambusz, kömény és kurkuma, érződik is minden rajta. 95 forintért nevetségesen sok íz van benne. Viszont érezhető a kínai büfés nátrium glutamát, de ezt a teszt közepén lesöpörjük, mint egy odahullott madártollat.

Tao tao binh tay (gombás vietnámi leves)

Szigorúan állunk a tao tao-sorozathoz, pedig a dobogó az övék lesz. Az íze nem olyan tömény, mint a brutál csípős Smacknek, gombadarabok vannak benne, és kiérződik a koriander is. Tényleg van benne, bárcsak mindegyik ilyen levesbe tennének. A tésztája nem jó, de legalább tényleg leves benyomását kelti, azaz mintha forró vízbe szórtak volna egy csomó dolgot és a csomó dologból kijött volna valami, aminek van íze. Elhangzik, hogy "fantáziátlan a tésztája", ezen majdnem fél percig nevetünk.

Vifon / tao tai kim chi (koreai leves)

Érezzük benne a kimcsi ízét, de nem vagyunk képesek repesni érte teljes szívünkből. Ennek az is lehet az oka, hogy elkezdünk beszélgetni arról a rengeteg vegyi anyagról, amit elég rövid idő alatt elég intenzíven bevittünk a szervezetünkbe. Úgy érezzük magunkat, mint egy kísérleti vegyi üzem tározója, ahova beszórtak mindent, aztán valakik üvegfal mögül figyelik, mi fog történni.

De vissza a kimcsis leveshez. Egyikünknek teljesen lerobbantak már azok a szervei, amikkel ízeket érezhet, szerencsére a másik még képes megállapítani szagról is, hogy van benne citromfű. Kicsit csíp, kicsit édes, kicsit citromos. Talán a legaromásabb eddig. Erős fokhagymapofon, van benne egy egész tasak chili is, de az sem tudja elnyomni az édességét. A tészta töltelékanyag - ez tulajdonképpen mindegyikre igaz.

Vifon (garnélás/kacsás)

Egy alapvetően alja műfajban a Vifon a legalját jelenti, ezt előre tudjuk, de nem gondoltuk, hogy megcáfolhatatlan tény. Mindkét ízűt pontosan annyit vízzel öntjük fel, amennyivel kell, de különböző hígságú és állagú levest kapunk, az íze viszont mindkettőnek kifejezetten kellemetlen. Az az érzés, mintha valami olyat vennél a szádba, amiről nem tudod, hogy romlott, vagy csak furcsa. A főzésnél kicsit kavarodtak az olajok, félünk attól, hogy mindegyikre mindegyikből tettünk, és mindketten éppen a kacsacsőrűemlős-ízű levest teszteljük, de nem. Azt nem értjük, hogy ha egy zacskóba két tasak olajat kell tenni, akkor miért nem csinálnak egy tasakot, de itt már szalmaszálakba kapaszkodunk, mert az eszünk és a gyomrunk más irányokba tart. Ott tudjuk, hogy nem tévedtünk az olajokkal, hogy a kacsásnak zsíros bőríze van. Zsíroskacsabőr-kivonat.

Nissin yakisoba deluxe

Elnézést, ez sem leves, de nem bírtuk ott hagyni a boltban. Ez a tészta a legmelósabb egész este, vízben fel kell áztatni, aztán hozzáadni a szószt, aztán kevergetni, aztán sütni, aztán megint kevergetni egy kicsit. Egyikünkbe belecsap, hogy ő szokott ilyeneket főzni otthon, amikor csak pont annyi hozzávaló van, hogy megcsináljon egy kínai tésztát. Amiben ugyanúgy van káposzta, hagyma meg worchester szósz, mint ebben a zacskósban, viszont egy kicsivel több befektetett energiával nem lesz rossz. Vagyis a Yakosiba Deluxe nem is rossz, csak olyan, mintha egy alapkaját pocsék hozzávalókból készítettek volna el. Nem értjük a befektetett időt, ha nekifekszik az ember, hogy vegyen normális tésztát, normális zöldséget, és vannak otthon normális szószok, akkor majdnem ugyanannyi idő alatt lehetne elkészülni vele, mint a zacskóssal. De mivel nem leves, csak kuriózum, ugorjunk, mert képesek lennénk úgy leragadni itt, mint a szójaszószos tészta a tálban. Valami szétrágott izét kiköpök a számból a villámra, hogy megnézzem, mi az. Így sem tudom.

Közben eljutunk egy holtpontra, megint elgondolkodunk a sok emészthetetlen tésztán, ami a gyomrunkban tekereg. Elképzeljük, hogy hatalmas, tudattal rendelkező, lovercrafti ramenszörnyekkel fogunk rémálmodni órákig, mielőtt kirohannánk éjjel a vécére, ami igazából ugyancsak álom lesz, és a kagylóból feltör a Nagy Öreg Tészta, magával ránt a felfoghatatlan dimenziójába, ahol undorító, teli olajos tasakok belsejében kell letölteni az életünket. Inkább jót nevetünk ezen, és megint bekapcsoljuk a vízforralót.

Tao tao lau thai (thai leves)

A Tao Tao megint tarol. Ennek olyan íze van, ahogy az ember elképzel egy thai levest. Természetesen olyan ember, aki Thaiföldön még sosem evett levest, de olyan, aki a belvárosban már talál. Az olajos zacskó feltépésénél egyikünk felkiált, hogy "galanga gyökér", a másik azt hiszi, hogy stroke-ot kapott, mert egyáltalán nem említik a magyar összetevők között. Az angolban már igen, a tanulság, hogy azt kell elolvasni, ha kíváncsi vagy, mi van az instant levesedben. Meglepően erős benne a citromfű és a gyömbér, amit mondjuk a tuskó Vifonokon el nem tudnánk képzelni. Kifejezetten finom és jó, csak lassan szédülünk már a sok ízfokozótól. Találunk egy igazi chilipaprika-karikát is, csíp, mint az istennyila. A citromfű is igazi benne. Ez a leves nem hazudik. Itt jut eszünkbe, hogy ezt az egészet mi részegen találtuk ki, és az ötletet is részegen küldtük el a főszerkesztőnek.

Tao tao suang tang (kínai csípős-savanyú leves)

Koriander, halmártás és garnélapor a Tao Tao újabb vállalható levesében. Arra jutunk, hogy szomorú a Smack és a Vifon egyeduralma ezen a piacon, amikor vannak ilyen viszonylag érdekes ízek, amiket ez a vietnámi cég gyárt. Ezekhez képest a másik két márka egy csomó lisztízű befőttesgumi, forró lében.