A magánélet védelmét szolgáló megközelítés azonban segíthet az EU-nak abban is, hogy finomabb digitális szabályozási lehetőségeket nyisson. Amint fentebb említettük, a polgároknak lehetőséget adhatna arra, hogy az ellenőrzött életkorukat megosszák, de a személyazonosságukat nem, így az alkalmazás felhasználója névtelenül bejelentkezhetne egy korhatár-korlátozott szolgáltatásba. Az EU azt szeretné, ha a tárcák támogatnák a DSA keretében kitűzött szélesebb körű kormányzási célokat, amelyek a jelek szerint szigorúbb korhatár-ellenőrzési követelményeket vezetnek be a gyermekek számára esetleg nem megfelelő tartalmú szolgáltatások esetében - vagyis amint a megfelelő adatvédelmi technológia is rendelkezésre áll.

Az EU által megvitatott egyéb felhasználási lehetőségek közé tartozik a lakásbérlés, ahol a polgárok megoszthatnak egy csomó ellenőrzött információt a bérleti előéletükről egy potenciális bérbeadóval anélkül, hogy személyazonosságukat meg kellene erősíteniük, hacsak/amíg alá nem írják a szerződést. Vagy valaki, akinek több bankszámlája van az Unióban, használhatná a rendszert a tranzakciók engedélyezésének egyszerűsítésére. Az online szolgáltatások kötelesek lesznek elfogadni a pán-európai hitelesítő okmányt. Így a rendszer a meglévő (kereskedelmi) digitális személyazonossági ajánlatok - például a nagy technológiai szereplők, például az Apple és a Google által kínált "sign in with" hitelesítő okmányok - európai alternatívájaként is megjelenik.

Tehát a szervezet jogalkotói arra az aggodalomra is reagálnak, hogy a platformóriások milyen nagy hatalmat kaptak az általuk birtokolt és üzemeltetett kulcsfontosságú digitális infrastruktúra miatt. Nem meglepő, hogy az EU digitális személyazonossági tárcájára vonatkozó javaslatot a Bizottság a koronavírus-járvány kellős közepén fogadta el, amikor a COVID-19 oltási státuszát megjelenítő alkalmazások mindenkit foglalkoztattak. A közegészségügyi válság azonban élesen kiemelte a jogalkotók és a mainstream mobiltechnológiai infrastruktúrát irányító kereskedelmi óriások közötti aszimmetrikus hatalmi dinamikát is.

A stratégiai digitális szuverenitással kapcsolatos megfontolásokon túlmenően az univerzális e-ID-tárca koncepciója szorosan kapcsolódik az EU általános törekvéséhez, hogy a fokozza digitalizációt a jobb gazdasági eredmények érdekében. Feltételezve, hogy a rendszer jól kivitelezett és megbízható, maguk a tárcák pedig felhasználóbarátok és könnyen kezelhetőek, egy univerzális uniós személyazonosító igazolvány a hatékonyság és az online szolgáltatások használatának növelése révén növelheti a termelékenységet. Természetesen ez egy nagy "ha", hiszen az univerzális személyazonosító rendszerrel kapcsolatos uniós elképzelések megvalósítása jelentős technikai kihívásokkal jár.

A biztonság és a magánélet védelme nyilvánvalóan a kirakós játék alapvető elemei. Az első alapvető fontosságú ahhoz, hogy bármilyen személyazonossági és hitelesítési rendszer működőképes legyen. A második a szervezet legfőbb eszköze a polgárok felé, akiket meg kell győzni, hogy fogadják el a tárcákat, ha az egész projekt nem akar drága és hiábavaló mulatságként véget érni. A rossz végrehajtás egyértelmű kockázatot jelent. A gyengén működő nemzeti e-ID-rendszerek alacsony elfogadottsága mutatja, hogy mi mehet rosszul. A tárcaalkalmazásoknak a tervezett felhasználási esetek teljes skálájára kiterjedően dörzsöltnek és könnyen használhatónak kell lenniük, valamint szilárd biztonsággal és adatvédelemmel kell rendelkezniük - ami megköveteli, hogy a szereplők egész ökoszisztémája álljon a projekt mögé -, különben a felhasználók egyszerűen nem fognak belemenni a projektbe.

Ne feledjük, hogy a digitális személyazonosság terén versenytársak a már beépített mainstream platformajánlatok, például a "Sign in with Google" (Jelentkezz be a Google-lal). És sajnos az online arénában a kényelem és a könnyű használat még mindig gyakran az adatvédelmi aggályok fölé kerekedik. Az adatvédelem is akadályokat gördíthet az elfogadás elé. A javaslat bemutatását követően fenntartások fogalmazódtak meg azzal kapcsolatban, hogy az EU létrehozzon egy egyetemes személyazonosító infrastruktúrát, és egyes kommentátorok a kínai típusú társadalmi ellenőrzés felé való elhatalmasodás veszélyére hivatkoztak. A sikerhez tehát elengedhetetlen egy hiteles műszaki architektúra, amely egyszerre biztosítja és tűzfalazza a polgárok adatait.

Az EU digitális személyazonosító rendszerének elindítása már többéves előkészítő munkát igényelt, de még rengeteg tesztelés, szabványosítás és végrehajtás vár rá. A szervezet eddig létrehozta az interoperábilis uniós tárcák jogi keretét, azaz az idén májusban hatályba lépett digitális személyazonossági rendeletet. A biztonságos technikai architektúra, a közös szabványok és előírások kidolgozása még folyamatban van, de már létrehoztak egy közös uniós eszköztárat is. A Bizottság a GitHubon egy architektúra-referenciát is közzétett. A kódok nyílt forráskódúak, és az EU célja, hogy az ökoszisztéma infrastruktúrája közös szabványokon alapuljon a bizalom és az elfogadás előmozdítása érdekében.

A szervezet az ipari és a közszféra érdekelt feleivel közösen nagyszabású kísérleti projekteket is folytat a javasolt műszaki előírások tesztelésére. Az elkövetkező években további előkészületekre van szükség, többek között a kritikus technikai részleteket megerősítő végrehajtási jogi aktusok révén. Még sok minden elromolhat, de az EU elég nagyvonalú előnyt adott magának ahhoz, hogy ezt a feladatot jól oldja meg. Így míg az első tárcák a tervek szerint néhány éven belül működésbe lépnek, 2030-ig nem számítanak arra, hogy a mintegy 450 millió polgár számára a rendszerhez való egyetemes hozzáférés biztosított lesz.