Mit csináljak, velem mindig történik valami, néha köznapi dolog, ami fontos ugyan, vagy akár fontos is lehet, máskor meg rendkívüli, mondhatni éteri magasságokból alám hulló, csodával határos történés, mely megfejthetetlen, legalábbis számomra.

Minap is ölembe pottyant egy küldemény, benne ez a hír, amit csípőből cáfolni akartam, hiszen épp a közvélemény-kutatások mutatják, mutatták meg, hogy a Fidesz a csúcson jár, a gyűlöletkeltés és a migráns-ellenesség meghozta gyümölcsét:

keménykötésű magyar legény ez a Viktor, jól elküldte másfelé ezt a csürhét, most aztán küzdhetnek a tőlünk délre élő emberek, országok, s azok vezetői, nekünk már csak a kerítésen hagyott kapukat kell figyelnünk, ezt jól kieszelte a mi vezérünk!

Mellesleg épp minap hallgattam egy ellenzéki EP-képviselőt, aki fehéren-feketén elénk tárta: a balkáni háborgások idején 52 ezer bosnyákot fogadtunk be, igaz, akkor Antal, Boros, majd Horn volt a kormányfő, és kutya bajunk nem lett se belőle, se tőlük, legtöbbjük ma is itt él közöttünk, beilleszkedve a magyar társadalomba, fia bajunk sincs velük. Na, jó, akkor nem próbálták félelmetes veszélyforrásként bemutatni a Balkánról jött menekülteket, a más kultúráról sem esett szó, csupán arról, hogy halálos veszedelemből menekülnek, kényszerűségből néztek új otthon, esetleg új haza után.

A lényeg a lényeg, mondja a magyar, maradjunk hát ott, ahol voltunk, ahonnan egy vargabetűt leírva eddig jutottunk.

Orbán népszerűsége megkérdőjelezhetetlen, akár Mészáros Lőrinc vagy Andy Vajna tisztessége, és nem is értettem előbb, hogy írhatja nekem valaki ezt: Orbán Viktor már nem annyira népszerű, ezért töröltek egy egész cikket az újságból.

Alatta meg ott a link, meg is nyitom, és olvasom. Ha nem látnám, hogy mi minden történik ebben az országban, nem is hinném el. Nem mesélem el, nyissa meg az olvasó, döntse el ő maga, hogy hajlandó-e hinni a saját szemének, ne én legyek, aki folyton kötözködik, aki nyomja ezerrel. Ezek nem az én szavaim, más írta le, olyan, aki (helyzetéből adódóan) többet tud erről az ügyről, mint én.

A lényegéről azért mégiscsak pár szót: Orbán nyíregyházi fogadására nem verődött össze annyi ember, amennyire számított, amennyi őt megilleti, amihez szokott (na, jó, akár busszal odaszállítva is, ha úgy kellett), és emiatt törölni kellett egy újságcikket, a tömegecskét rögzítő fotós jobban teszi, ha mostantól csak szelfit készít, mert jól megnézheti magát.

Ja, hogy el ne felejtsem: a linken belül is van még egy link, akár a matrjoska babákban egy másik fababa, megtudhatnám, mi volt abban az írásban, amit letiltottak, de azzal gondok vannak: megnyithatatlan, törölték, vagy ami még rosszabb: töröltették, ha tetszik: örökre titkosították. Ide vésem, tessék próbálkozni, ha mégis kinyílna, akkor csodatevő kezébe került.

Orbán tényleg semmit sem ért a Világháló működéséből. Hagyjuk a Netet, elég ennyi: semmit sem ért. Mert az, amit tett, semmit sem ért.

Attól, hogy valami (most) nincs, egyszer már volt. Trockijt is lehetett kisatírozni, ha úgy akarta Sztálin, de attól még nem szűnt meg: maradt valós, létező, eleven figura, már ameddig a közelébe nem férkőzött a jégcsákányos gyilkosa.

Emlékezzünk csak rá, hogyan is kezdődött az MTV köztévés kötelezettségeinek föladása: töröltek a képsorról egy oda nem passzoló férfiút, egy Orbán számára fölössé vált politikus alakját. Gyönge próbálkozás volt, hamar lelepleződött, az elkövetőket meg jól megbüntették: továbbra is ezen a tévés maradéknak mondható szemétdombon kapirgálhatnak, azt remélve, lesz még szőlő, lesz még lágy szemét, kaparj kurta, neked is jut.

Hogy mért nem elég Orbánnak az a siker, amit az ország-értékelőkön összegyűlt csókosoktól elvár és kap, nem értem. Efféle sikert akár egy Fábry showban is ellehet érni fizetett és tapssal beindított kacagókkal és tapsolókkal, és ott még bele sem alszik a kormányfőnek adott csókok egyik legnagyobb haszonélvezője.

A kormányfő védett személy, nemrégiben fokozottan védett lett, érthető is: amit a menekültekkel művelt, maga ellen fordíthatott olyanokat is, akik nem ciciznek, tudjuk, láttuk, merték, sajnos. A testi védelem érthető, jogos, pláne így, hogy okot is adott rá. De mire föl ez a másikfajta védelem? Az, amely a népszerűségét próbálja védeni, közpénzből? Mely védelemmel azt szeretné elérni, hogy ne látszódjon az országban, hogy a király meztelen.

Egy lépés a közelmúltba. Göncz Árpád temetésén ugyanúgy, ahogy az sok éve minden koncerten megtörtént, ahol Bródy elénekelte a Ha én rózsa volnék dalt, melynek a végén a „semmiféle szélnek” szakaszt együtt harsogta a koncert közönsége, a tömeg, a sokadalom, mondjam ki: MINDENKI, mert sok-sok éven át mi MINDENKI voltunk, és nem egyharmad, meg kétharmad magyarság, szóval a temetésen is közös himnusszá lett a dal, Koncz Zsuzsa elléphetett a mikrofontól, a gyászszertartás himnikus zengést kapott, s lett végül a búcsúztatott elnök gyászdala. MINDENKI énekelt, vagy ha mindenki nem is, azok biztosan, akik egy szál virágot szorongattak a kezükben. Akiknek virágra sem futotta, azoknak dalolni sem volt kedvük, szegény, szerencsétlen pár.

A közszolgálati tévé szerkesztői ügyeltek arra, hogy ez a közös dal ne hallatsszon messzire: úgy némították el modern technikájukkal a dalolókat, hogy torkuk se érte a földet. Koncz Zsuzsa nem dalolt, más se, a tömeg csak tátogott, mint egy partra vetett halraj. Bebizonyosodott, hogy a „MINDENKI” csak akkor számít a kormányfőnek, csak akkor szólít meg „mindenkit”, amikor önigazolásért esedezik, persze, övéihez, azokhoz, akik se virágszállal, se anélkül nem mentek ki a temetésre.

Ahol gyűlöletet kell kelteni, ott gombamód nőnek ki a földből az óriásplakátok, és működésbe lép a NER, kidomborodik a hazug és képmutató „együttműködés”, vagy ha az nem, akkor Orbán rendszere – rendszeresen.

Minden együtt van a szép új világhoz: személyeket kiretusálhatnak, szövegeket törölhetnek, dalt hangtalanná és hallhatatlanná tehetnek. És mindez kit érdekel ma már? Vagy ha érdekel is: ki mit tesz? Mit tesz a barommá silányított MINDENKI? Orbán pár nap múlva, lelkes hallgatósága előtt vígan szónokolhatott a felcsúti oviban, és Európa megmentőjeként pöffeszkedett, mint migránsügyi szakember.

Végtére is igaza van, teheti, bármit tehet, megtehet akármit,  MINDENKI maradéka pedig vagy barommá lett, vagy töketlenül totojázik.Nem csupán formálódik, immár itt a szép új világ.

Moszkva tér következik, végállomás.