A Fidesz alkotmányos reformja egy Frankenstein-rendszert eredményezett: az EU más országaitól átvett, teljesen normális szabályokat egy szörnyszülötté varrták össze. A saját helyükön jól működő normák ebben az összeállításban abnormális eredményre vezetnek. A kormány illetékes szóvivője azzal utasítja el a bírálatokat, hogy minden alkotmányos rendelkezésnek megvan a megfelelője valamelyik demokratikus állam alaptörvényében. Ez igaz is, de sehol nem állnak olyan torz egésszé össze, mint Magyarországon - fogalmaz Scheppele.

Választás

A legjobb példa a választási rendszer. Orbán ebben kombinálta a választási körzetek átrajzolását, amely a német megoldás egyik sokat bírált jellemzője, a győztes mindent visz elvét, amely a brit szisztéma alapvető sajátossága, illetve a széles körben használatos d'Hondt-rendszert, amely a kormányozhatóság érdekében plusz képviselői helyekhez juttatja a választások mindenkori győztesét. A végeredmény feltűnő választási csaláshoz, a szavazatok olyan összeadódásához vezet, amely kettős, sőt hármas mércével méri az egyes állampolgárok voksát.

Az egyesült ellenzéknek legkevesebb hatszázalékos fölényre van szüksége a szimpla többséghez, míg a Fidesz annak ellenére megtarthatta kétharmadát, hogy 21 százalékot vesztett 2010-es hazai támogatottságából és a szavazatok alapján még abszolút többsége sincs. A választási rendszer a sima megosztottságból minősített többséget csinált, Orbán sikerét földindulásszerű győzelemmé pumpálta fel.

Ellenzék

A választás emellett azért lehetett eleve lefutott, mert az egyesült szociálliberális ellenzék nem volt képes egységes programot adni. Így nem tudta kihasználni, hogy a szavazók fele a választás előtt kormányváltást akart. Scheppele ezt követően elmeséli a külföldi olvasónak a baloldali pártszövetség viselt dolgait, a választást megelőző belső harcoktól a zavarodott üzenetekig, amelyek csúcsa az volt, hogy még a közös elnevezést is megváltoztatták - összefogásról kormányváltókra - a kampány hajrájában.

Ezután keményen bírálja Mesterházy Attila MSZP-elnököt, az ellenzék kormányfőjelöltjét. A választások során voltak jelei annak, hogy az ellenzék elve bedobta a törölközőt. A kampány hivatalos kezdte előtt Mesterházy tett néhány erőtlen szakpolitikai nyilatkozatot, majd elutazott az USA-ba, ahol egy fórumon kijelentette: nincs szükség a választás külföldi ellenőrzésére, mert a szavazás szabad és korrekt lesz. Ezt követően a kampány olyan lanyha volt, hogy az ellenzék kampánystábjában és azon kívül is terjedtek azok pletykák, amelyek szerint a szocialisták beleegyeztek a választás elvesztésébe, cserébe azért, hogy a Fidesz kifizesse a párt kétmilliárd forintos adósságát. Mesterházy ma is az MSZP-elnöke, annak ellenére, hogy vezetésével kétszer szenvedtek katasztrofális vereséget parlamenti választásokon.

A kampány során egyedül a Jobbik tűnt olyan politikai erőnek, amely tényleg ki akarja ütni a hatalomból a Fideszt. A párt, amelynek jobboldali extremizmusa miatt vezetői megkapták az Európa újfasisztái jelzőt, összefüggő, átfogó konzervatív programmal állt elő. Ez a program nem volt radikálisabb annál, amit az Európa főáramába tartozó konzervatívok kínálnak. Emellett energikus, cselekvőképes szervezet képét mutatták, amely - szemben a baloldali ellenzékkel - látható volt az utcákon, egyebek mellett a forgalmas köztereken lelkesen kampányoló aktivistáival.

Megszorítások

A piacok nagy pusztítást okozhatnak az emberek életében, különösen akkor, amikor nehéz idők járnak - tér át a választások utáni helyzet elemzésére Scheppele. A tankönyvek szintjén a piacgazdaság gazdasági szempontok alapján jutalmazza és bünteti szereplőit. A versenyképesség, a hatékonyság, az okos kockázatvállalás piros pontokat eredményez, akiknek meg nem jut ezekből, azoknak a nagyvonalú jóléti államok igyekeznek a hónuk alá nyúlni.

Ez a képlet azonban csak akkor igaz, amikor az utóbbiak nem kényszerülnek megszorításokra. Ebben az esetben alig marad pénzük arra, hogy enyhítsék a piacok durvaságát. Miközben sokan elveszik az állásukat, rengeteg kis és közepes cég bedől, a szegények még mélyebbre süllyednek, sok diák nem tudja finanszírozni a tanulását, és kiesik a felsőoktatásból, a kultúra elveszti a mecénásait, a média a hirdetőit és az előfizetőit, a nyugdíjak értéke csökken, a kormányok keze meg van kötve.

A kényszerű megszorításokat kétféleképpen lehet végrehajtani: vagy arra fordítják csekély maradék erőforrásaikat, hogy enyhítsék a kialakult helyzet pusztító hatásait, vagy arra, hogy jutalmazzák barátaikat, és károkat okozzanak ellenségeiknek. Scheppele ezt követően részben személyes példákkal igyekszik alátámasztani, hogy a Fidesz 2010 után az utóbbi utat járta be. Először a munkaügyi szabályok módosításával kipurgálta az ellenfeleit a közszolgálatból, majd a suttogó propagandával elterjesztette a vállalkozások körében, hogy csak annak a cégnek van esélye állami megrendelésekre, amely megtisztítja sorait az ellenzékiektől.

Csalódottak

Az amerikai professzor olyan esetekről is ír, amelyekben egyesek családtagjaik politikai nézetei miatt vesztették el állásukat. Emellett említ két olyat is, amelyen a Fideszt támogató tisztviselők, akik a hatalomváltásnak köszönhették magas beosztásukat, szembe fordultak a kormányzó párttal, mert elfogadhatatlannak tartják, hogy az emberek politikai meggyőződésük miatt elveszthetik az állásukat. Mindketten Scheppele-t kérték meg, hogy segítsen elhelyezkedniük a magyar kormányzati rendszeren kívül.

A rezsim régi és új ellenzőnek joguk van nyilvánosan tiltakozni - feltéve, hogy nem olyan helyeken akarják tenni ezt, amelyeket a kormányhoz hű demonstrálók már lefoglaltak, akár Budapest utcáin is. A kormány a megszorító gazdasági környezetben feltűnés nélkül kizárhatja ellenfeleit a legális gazdaságból, anélkül, hogy ezzel megsértené állampolgári jogaikat, hogy a politikai diszkrimináció vádja érhetné. Ráadásul az EU biztosítja a szabad munkavállalás jogát, így bárki találhat állást külföldön, ha hazájában nem sikerül.

Vízió

Összességében Scheppele arra számít,hogy Orbán Viktor tovább megy azon az úton, amelyen - Vlagyimir Putyin orosz államfőhöz és Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnökhöz hasonlóan - formális demokratává válik, olyan politikussá, aki átmeneti kétharmadát hatalmának bebetonozására használja fel. Várhatóan államosítja a bankrendszer 50 százalékát és a nagyobb közüzemeket, folytatja a keleti nyitást, amelyben Eurázsia kevésbé demokratikus rezsimjeiben keres szövetségest, illetve tőlük igyekszik pénzhez jutni politikai lojalitásért cserébe.

Orbán a 2010-es választások előtt Kötcsén hirdette meg a centrális politikai erőtér programját. Azt a rendszert, amelyben a politikai centrumában lévő kormánypárt önmagán belül veti fel, vitatja meg és oldja meg az ország előtt álló feladatokat. Híveinek akkor arról beszélt, hogy ez 15-20 évig is fennmaradhat. Scheppele szerint annyi biztosan igaz ebből, hogy a 2014-es magyarországi parlamenti választások nyomán Orbán kötcsei víziója jó ideig kihívást támaszthat az európai értékkel szemben.