Forrás: Kanadai Magyar Hírlap | 2019.03.20.

A Weber-látogatás hétfordulója táján Orbán helybe ment egy akkora tasliért, hogy pénzcsapok adják, adhatják a másikat. A legutolsó hírek szerint a Fidesz hatalmas győzelmet aratott az néppárti szavazáson. Valójában érdekes győzelem az, ha 190 igen szavazattal a 3 ellenében hoztak döntést az orbanizmus elítélésére. Mert lehet szépíteni, meg finomítani a megfogalmazást, de alapvetően erről van szó.

Holott nem is olyan régen még azt találgatták a szakértők, hogy talán meg sem kockáztatható a szavazás, ha nincs egyértelmű támogatottsága valamelyik álláspontnak. A pár szavazattal eldőlő eredmény ugyanis a néppárt megosztásához, a tekintély eróziójához vezetett volna. Valószínűleg a Fidesz szakértői, illetve Pannónia önjelölt géniusza is így gondolta. A szavazási előterjesztés egyik kezdeményezője ugyanis a Fidesz volt. Azt, hogy milyen alapon gondolták így, ha így gondolták, legyen az ő titkuk. Túl sok realitása valószínűleg nem volt. Orbán ugyanis egyszerűen nem igazán hagyott más racionális lehetőséget, mint a kizárást, illetve a felfüggesztést, a szavazás előtt. Valószínűleg, ha már, akkor a kizárással járt volna jobban. Akkor végképpen eljátszhatta volna a mártírt, akivel mindenki szembe jön azon az autópályán, aminek már az alapjait is sikerült esetleg kiosztani a haveroknak.

A felfüggesztéssel azonban nem szabadult meg az ellenőrzéstől, és tulajdonképpen tátott szájjal szaladt be abba a bizonyos erdőbe. Ékes bizonyságául annak, hogy aki meg akar másokat szívatni, az könnyen a szerszám másik végén találhatja magát. Különösen akkor, ha előtte szinte már mindenkinek beszóltak már valamit, aki a nyilvános zsebhokinál kicsit magasabb szocializációs szinten áll. Miközben azt sem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy az orbanizmus feletti további hunyorgatás alapvetően az európai néppárt környékén serénykedő, a néppárti képviselők fizetésére is irigy konkurencia malmára hajtotta volna a vizet. Amit nyilvánvalóan nem igazán engedhetnek meg az uniós parlamenti helyeket szétosztó, közelgő választások előtt. Orbán tehát egyrészt hatalmas taktikai vereséget szenvedett, miközben tényszerűen is parkolópályára küldték. Akkor is, ha kedvenc mikrofonállványai nem fogják agyonfeszegetni a kialakult helyzetet.

Ha ezt a szavazást követően ragaszkodik ahhoz, hogy mindenkit megvettek, akkor könnyedén nevetségessé válhat még az egyébként hithű rajongótábora nem tejesen gondolkodásrezisztens szegmense számára is. Ráadásul a mindenkit megvettek, és a „csúnya az az EU” típusú mantra a szavazóinak egy részét is otthon tarthatja a választáskor. Ami hazai pozícióvesztéshez vezethet. Tekintettel arra, hogy kicsit visszás lenne újra eljátszani a „bedöglött az informatika” című választási performanszot. Ha viszont Orbán, már csak a csörgedező pénzek miatt is, fékezett szájhabzással lesz EU-ellenes, akkor a „mindenki szembejött az autópályán” című agybetegség hitelessége szenvedhet csorbát.

Könnyedén kialakulhat így egy olyan helyzet, hogy a Kárpátok zsebvirtuóza egyszerre szenvedett taktikai vereséget, illetve kapott kommunikácós mattot a néppárti szavazás eredményeként. Nem feledve természetesen azt sem, hogy minden számlát a magyar adófizetők fognak alapvetően állni. A vendégszavazóknak nyújtott határon túli gesztusoktól az esetleges, a néppárt hirtelen támadt kíváncsisága nyomán kiosztott, uniós bírságokig bezárólag.

Author: Endre István Simay

Az írások, gondolatok nem elfogulatlanok, mivel rajtuk a szerző árnyéka. az enyéimen is.Kár elvárni azt, hogy egy hír alapján alkotott vélemény steril, minden elfogultságtól mentes legyen. Még azt sem lehet mondani, hogy aki ezt várja el, az a cenzúra híve, vagy akár az öncenzúráé. Azon egyszerű okból, hogy a cenzúra sem steril, és az sem mentes az elfogultságtól. Az öncenzúra pedig a gondolatok önigazoló darálója csupán, melynek eredménye a hatalom hintőpora. Hogy jobban csússzon, és a szerző jobban csússzon-másszon. Miközben a legkisebb szellő is felkavarhatja a hatalom hintőporát, torkára forrasztva a szót a szerzőnek, és a betakarva, a múlt homályába taszítva azt. A vitának, véleménynek szerintem szabadnak kell maradnia. A szabadságot és a szabadosságot, személyeskedést azonban nem szeretném hagyni, hogy összekeveredjen.