Nem meglepő módon 1956 hatvanötödik évfordulóján 1956-ról esett a legkevesebb szó a politika részéről, a kormány, illetve az ellenzéki pártok gyakorlatilag kampányhangulat-fokozó rendezvényeket tartottak a főváros közterületein. A Békemenetre hatalmas tömeget szervezett össze a jobboldal – Rákay Philip-i mércével mérve minimum 2 millióan hallgatták a sokszoros kormányfőt –, amire az ellenzék 5 miniszterelnökjelölt-jelöltjének közös eseménye lényegesen szerényebb publikummal válaszolt. A délutáni eseményeket megelőzve a Kétfarkú Kutya párt néhány száz embert, valamint egy-két csirkét és lovat vonultatott végig az Oktogontól a Moszkva térig, a hosszú menetelés alatt a velük tartók fele lemorzsolódott. Nem jutott sok figyelem a Toroczkai László-féle Mi Hazánk Mozgalomnak sem, amely megtöltötte ugyan a Corvin közt, de többre nem volt képes, nem kizárt, hogy azok, akik itt is lehettek volna, inkább elmentek miniszterelnököt hallgatni.

A tömegszámtan egyszerű dolog

Azok után, hogy az elmúlt hetekben az előválasztásról és az ellenzéki összefogásról szóló hírek domináltak, és a folyamat a végén meglepetést hozott a kezdetben outsiderként kezelt Márki-Zay Péter győzelme, világossá vált: a kormánynak valamilyen módon reagálnia kell, és ha reagál, akkor erőt fog mutatni, ahogy a 2018-as választások előtt is tette. Az eddigi utolsó séta megszervezését is Márki-Zay Péter sikere kényszerítette ki, aki akkor Hódmezővásárhelyen nyert időközi polgármester-választást. Három és fél éve Orbán Viktor és csapata – pardon: a CÖF-COKA – március 15-e alkalmából mozdította meg a széles néptömegeket, most azonban a parlamenti választásokat megelőző pillanatokig nem várhatott.

Fotó: MTI Fotószerkesztõség/Koszticsák Szilárd/MTI/MTVA

Annál inkább, hogy ráadásul megvolt az a helyzeti előnye is, miszerint a tábor alaposan ki volt éhezve az újabb demonstrációra, miközben az egyesült ellenzék éppen túljutott a hosszúra nyúlt előválasztási procedúrán, így a leeresztés és a kiengedés fázisánál tartott. Nyilvánvaló, hogy Orbán Viktor és a szervezettségét tekintve továbbra is bivalyerős kormányoldal egy felkészülés azonos szakaszában is több embert tudna utcára csábítani, mint a DK, a Jobbik, az MSZP-P, a Momentum, az LMP, a Liberálisok és az MMM együttvéve, ám idén október 23-án ebből a szempontból egyenesen kiütéses győzelmet arathatott. Tette ezt annak köszönhetően is, hogy az ellenzéknek muszáj volt felvennie a kesztyűt, '56 olyan esemény, amiről nem megemlékezni nem lehet.

Nóta, indulj!

A Békemenet nagyjából a szokásos menetrend szerint zajlott, a Budapestre érkező több tízezer ember összegyűlt (hogy '56-nak is jusson valami, ezért a Műegyetem rakparton), sétált két és fél kilométert (a Szabadság hídon, a Kálvin téren és az Astorián keresztül a Bajcsy-Zsilinszky út és Andrássy út kereszteződéséig), majd meghallgatta Orbán Viktort. Új elemként bukkant fel a programban a Nélküled az Ismerős Arcok előadásában, közvetlenül a miniszterelnöki beszéd előtt, a dal mindinkább a jobboldal új himnuszává válik, nem csodálkoznánk, ha ezentúl minden hasonló rendezvényen elhangzana. Akárcsak a Kossuth Lajos azt üzente, amely útravalóként késztette együtt éneklésre a tömeget, szemléletesen illusztrálva az orbáni retorika és stratégia egyszerre össznemzetinek és forradalminak tételezett jellegét.

Fotó: ATTILA KISBENEDEK/AFP

A miniszterelnök beszédének tartalmát Magyari Péter elemezte részletesebben ide kattintva olvasható cikkében. Orbán Viktor 1956-ot annyiban érintette, amennyiben szüksége volt rá, hogy párhuzamot építhessen 2006-tal és 2022-vel. A megemlékezéses rész ennek jegyében inkább a 15 évvel ezelőtti eseményekről szólt, azokat sitilzálta az ádáz ellenséges hatalom – hősies hazafiak ellentétpár mentén. Ha nem is különös, de érdekes, hogy a színpadot nem az Astorián állították fel, ahol 15 évvel ezelőtt összegyűlt a Gyurcsány Ferenc bukását forszírozó, ám akkor még mérsékelt jobboldal, hanem néhány száz méterrel arrébb, ahol a radikálisok és a rohamrendőrök összecsapásai elkezdődtek azon az október 23-án.

A miniszterelnök mindenesetre a harmadik kétharmada végéhez közeledve újra szabadságharcot hirdetett, szereti az ilyet, többször be is jött már. E szabadságharc során a többséget és a vívmányokat a morális fölény birtokában most nem is az idétlen és gyámoltalan ellenzékkel szemben kell megvédeni, hanem a Nyugat ellenében, amely már-már a brezsnyevi doktrínák szellemében fosztaná meg sajátos-harmadikutas leglényegétől a magyar szabadság lelkiségét. „Az a céljuk, hogy Mária kezéből Brüsszel lábaihoz tegyék le Magyarországot” – mondta Orbán Viktor, aki szerint néhány levitézlett baloldali párt miatt nem kellene ilyen nagy számban összegyűlnie a népének. De nem szabad, hogy megtévesszen bárkit a baloldal látványos szerencsétlenkedése, mert a mögöttük álló nemzetközi szereplők erősek, és ez az, ami igazi fenyegetést jelent. Pénz, média, hálózat áll mögöttük, ez olyan erő, amit több millió magyar csak együtt győzhet le, együtt szoríthat ki az országból. „Nem gondolhatjuk, hogy nekünk mindig, minden helyzetben igazunk van. De mindig igazunk van, amikor támadnak minket, és megvédjük magunkat. Igazunk van, amikor kiállunk nagyszüleink, szüleink igazsága mellett, hogy hogyan kell és érdemes élni” – fogalmazott.

Negyedik köztársaság

Fotó: botost/444.hu

A kormányzati kampányeseményre összehozott tömeg alapfokú üzenetére az egyesült ellenzék egyféleképpen: igen erős állításokkal reagálhatott. Az Andrássy és a Dózsa György út kereszteződésében néhány ezren jöttek össze – lehetett hallani olyat is, hogy a pártok Márki-Zayékra hagyták a rendezvény megszervezését, bemutatandó, milyen szerény a hátországuk –, ennyien hallgatták az előválasztási versenyben állva, illetve lemaradt jelölteket, akik hálából igyekeztek jól idézhető kijelentéseket tenni. Idézünk is néhány mondatot sorban.

Jakab Péter (Jobbik): "Adjátok vissza az életünket, a jövőnket, a hazánkat, és mi vissza fogjuk adni a kisemmizett nemzetnek mindazt, amit elvettek tőle! Nemcsak a földeket és a gyárakat, hanem a hitet is."

Fekete-Győr András (Momentum): "Libabőrös vagyok, mert történelmi momentum ez. Nem tudok elképzelni méltóbb tiszteletadást az ötvenhatos hősöknek, mint hogy az ellenzék összefogott, hogy lerázzuk magunkról az orbáni elnyomást, elbutítást, elüldözést.”

Dobrev Klára (DK): „Jövő tavasszal vagy mindannyian győzni fogunk, vagy mindannyian együtt fogunk elbukni. Ez a mi közös felelősségünk.”

Karácsony Gergely (MSZP-P): "Harminc évvel ezelőtt hittünk abban a köztársaságban, amiért talán nem küzdöttünk eleget. Jött egy gonosz, cinikus politikai kalandor, aki felszámolta a köztársaságot, hogy még több pénzt és hatalmat szerezzen. De a mai nap születésnap. Akik itt vannak, akár csak lélekben is, részt vesznek a negyedik köztársaság születésében."

Fidesz vagy nem Fidesz?

Az ellenzéki beszédek sorát Márki-Zay Péter, az előválasztás győztese zárta. Egyrészt arról beszélt, hogy a politikai értelemben ébredező fiatalokra kell támaszkodni, emellett megemlítette, hogy 22 ezer szavazatszámlálóra lesz szükség a tavaszi választásokon. "A következő hat hónapban minden magyar emberre szükség van – hangsúlyozta. – Hat hónap kemény munkával bebizonyíthatjuk, hogy mi is hősök vagyunk" – utalt '56-ra. Azt mondta, örömmel látja, hogy sokakon kint van a kék szalag, a mozgalom jelképe, és a fiatalokat arra kérte, győzzék meg fideszes rokonaikat, hogy az ellenzéki összefogásra szavazzanak.

Fotó: botost/444.hu

A jövőről szólva elszámoltatást ígért, beszélt egy új választójogi törvényről, arról, hogy ellenzéki győzelme esetén végre mindenki betekinthet az ügynökaktákba, és hogy amint lehet, bevezetik az eurót. A külügy új irányaként az európai szövetségesek és a NATO iránti lojalitást jelölte meg. A bevándorlásról megjegyezte, a kerítés marad, de ki fogják adni „Gruevszkit és a többi Fidesz által betelepített bűnöző migránst”. Márki-Zay szájából szokás szerint elhangzott a Fidesz vagy nem Fidesz szlogen, és persze azzal fejezte be, hogy "mindig csak felfelé". Zárásként maga mellé hívta a többieket, hogy egymás kezét fogva demonstrálhassák: együtt képesek lehetnek a diadalra a sorsdöntő megméretésen.

Október 23-át összességében egyértelműen a kormányoldal nyerte az utcán. Orbán Viktornak sikerült erőt mutatnia, és a hívei is megkapták régen várt adrenalin- és tömegmámoradagjukat, valamint a következő egy-két hónapra elegendő muníciót és eszmei felkészítést. A 2022-es választások ellenben remélhetőleg nem az utcán, hanem a szavazófülkékben fognak eldőlni, az eddigi szokásoknak és az alkotmányos kereteknek megfelelően. Hogy hogyan, az a szereplők innentől mutatott formáján múlik. Közhelyszerű tény: a béke és a szeretet erejének kétoldali emlegetésétől függetlenül a harcias hangnem szelídülésére nem indokolt számítani. Egy biztos: a távolság a meggyőződéseikben egyre megingathatatlanabb oldalak között csak nőni fog, már ha ez egyáltalán lehetséges még.