Ősi lények bújnak elő az olvadó permafrost „hűtőkamrájából", szinte úgy, mint egy horrorfilmben. Az olvadó gleccserek hihetetlenül jól megőrzik a kihalt megafauna olyan élőlényeit, mint a 40 ezer éves gyapjas orrszarvúakat vagy óriásfarkasokat, de a több mint 750 ezer éves baktériumokat is. Ám ezek a „dolgok" nem mind pusztultak el. Az évszázados moha újra életre kelhet például a laboratórium melegében, amiben hihetetlen módon apró, 42 ezer éves orsóférgek is rejtőzhetnek. De ez még nem minden.
Új módszerekkel vizsgálták a gleccsereket
A klímaváltozás és az ezzel járó gleccserolvadás révén lenyűgöző pillantást vethetünk a Föld távoli múltjába és az ott élő élőlények mindennapjaiba, amelyek felfedik az ősi ökoszisztémák történetét, beleértve annak a környezetnek a részleteit is, amelyben egykor léteztek. Az olvadás azonban aggodalmakat kelt tudományos körökben, mégpedig az ősi vírusok visszatérésével kapcsolatban.
Az olvadás nemcsak az ősi, eddig szunnyadó mikrobák és vírusok elvesztéséhez vezethet, hanem az is megeshet, hogy a jövőben ezek újra a környezetbe kerülnek
– magyarázták a kutatók a Microbiome szaklapban publikált tanulmányban, amelyet Zhi-Ping Zhong, az Ohio-i Állami Egyetem mikrobiológus vezetett. – A metagenomikai technikáknak és a jégmagminták sterilizálására szolgáló új módszereknek köszönhetően jobban megérthetjük, hogy mi rejlik pontosan a hideg felszín alatt.
Mit rejt a gleccser mélye? Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Angelika Warmuth
A tanulmány során a csapatnak sikerült azonosítania egy tucatnyi egyedi, 15 ezer éves vírus archívumát a tibeti fennsík Guliya jégsapkájából, miközben betekintést nyerhetett azok működésébe is.
Ezek a gleccserek fokozatosan jöttek létre, és a porral és gázokkal együtt sok-sok vírus is lerakódott a jégben
– mutatott rá Zhong a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ezek a mikrobák potenciálisan a lerakódásuk idején a légkörben lévőket képviselték.
Korábbi kutatások kimutatták, hogy a mikrobiális közösségek korrelálnak a légkör por- és ionkoncentrációjának változásaival, és jelezhetik az egykori éghajlati és környezeti feltételeket is.
Ez a vírus képes túlélni extrém körülmények között
Az ősi idők ezen fagyos feljegyzésein belül, 6,7 kilométeres tengerszint feletti magasságban a kutatók felfedezték, hogy az általuk azonosított 33 vírus közül 28-at még soha nem láttak.
Ezek olyan vírusok, amelyek extrém környezetben is boldogultak volna
– magyarázta Matthew Sullivan, az Ohio Állami Egyetem mikrobiológusa. – Olyan génekkel rendelkeznek, amelyek segítenek megfertőzni a sejteket hideg környezetben; ezek szürreális tények arra vonatkozóan, hogyan képes egy vírus túlélni extrém, szélsőséges körülmények között.
A csapat a vírusok genetikai szekvenciáit egy ismert vírusokból származó adatbázissal hasonlította össze és azt találta, hogy a leggyakrabban előforduló vírusok olyan bakteriofágok voltak mindkét jégmag-mintában, amelyek a Methylobacteriumot (a jégen belüli metánciklus szempontjából fontos baktériumokat) fertőzik meg.
A globális hőmérséklet emelkedése a gleccserek zsugorodását okozzák Forrás: https://www.bbc.com/news/world-europe-62689707
Leginkább az ezekben a törzsekben talált vírusokhoz kapcsolódtak, ami összhangban van egy korábbi jelentéssel, amely szerint a Guliya jégsapkára lerakódott por fő forrása valószínűleg a talajból származik.
A tudósok szerint ezek a fagyott vírusok valószínűleg talajból vagy növényekből származnak. Nyilvánvalónak tűnik tehát, hogy a jég betekintést nyújthat a múltbeli környezeti változásokba és a vírusok evolúciójába.
Nagyon keveset tudunk a vírusokról és mikrobákról ezekben a szélsőséges környezetben, és arról, hogy valójában mi is van ott
– emelte ki Lonnie Thompson földkutató , aki megjegyezte, hogy még mindig számos fontos kérdés maradt ezzel kapcsolatban megválaszolatlanul.
A szakemberek szeretnék például tudni, hogyan reagálnak a baktériumok és vírusok az éghajlatváltozásra? Mi történik, ha a jégkorszakból egy olyan meleg időszakba lépünk át, mint amilyenben most vagyunk? A válaszokat tovább keresik.
