Forrás: Új Világtudat | 2019.09.10.

A rúnák a legkorábbi ábécé karakterek, amelyeket Európa germán népei használtak, és amit Futharknak neveznek. A rúna ábécét a germán nyelvek használták, de elsősorban az északi országokban volt elterjedt.

A rúna szó a norvég rún-ból származik, ami rejtélyt vagy titkot jelent. A rúna ábécé eredetéről keveset tudunk, és senki sem tudja pontosan, mikor, hol vagy ki találta fel.

Korai rúnaírásos feliratok

Feliratokat találtak Észak-Európában a Balkántól egészen Németországig, Skandináviáig, a Brit-szigetekig és Izlandig, és körülbelül időszámításunk szerint 100 és 1600 között használták. Rúna feliratokat még Észak-Amerikában is találtak, amelyek alátámasztják azt az állítást, miszerint a vikingek jóval Kolumbusz előtt érkeztek Amerikába.

Manapság az angol és más észak-európai nyelveket latin betűkkel írják. A legrégebbi ismert rúna felirat időszámításunk szerint 160-ig nyúlik vissza, és a Vimose Fésűn található, amire egyszerűen azt írták, hogy "HARJA".

Több mint 4000 rúna feliratot és több rúna kéziratot találtak, ezek közül kb. 2500 Svédországból származik. Sok a 800-as és az 1000-es évekből, a vikingek idejéből ered. A rúna szövegeket olyan kemény felületekre írták, mint a szikla, fa és fém. A karaktereket érmékre, ékszerekre, emlékművekre és kőlapokra is rávésték.

A rúna ábécé Futhark néven ismert az első hat rúna, nevezetesen az f, u, th, a, r és k betűk után. A ábécé 24 betűből, 18 mássalhangzóból és 6 magánhangzóból állt, és olyan írásrendszer volt, amelyben minden karakter egy bizonyos hangot jelez.

A rúnákat mindkét irányba, és fordítottan vagy fejjel lefelé is fel lehet írni. A legkorábbi rúnák szinte teljes egészében egyenes vonalakból álltak, külön-külön, kettő vagy több vonal kombinációjaként. A későbbiekben a rúnák összetettebb formákat öltöttek, és némelyikük még a latin ábécé modern betűire is hasonlítottak.

A szakértők úgy vélik, hogy magát a "futhark" szót az ősi norvég varázslathoz használták. Például egy barna medve fogából készített amulettet, amelyet Orkney-ban találtak az 1930-as években, ezt a szót vésték, és állítólag védő- vagy termékenységi varázslathoz használták.

A Futhark eredete

A mediterrán íráshoz való hasonlósága miatt azt gondolják, hogy a Futharkot vagy a görög, vagy az etruszk ábécéből alakították át, és eredete még későbbre nyúlik vissza, mint a történeti előzménye Észak-Európában.

A legkorábbi Futhark feliratoknak nincs rögzített iránya, hanem balról jobbra vagy jobbról balra írták, ami az időszámításunk előtti 3. századot megelőzően a nagyon archaikus görög vagy etruszk ábécé jellegzetessége volt.

Az egyik elmélet az, hogy a rúna ábécét a gótok, egy germán nép fejlesztette ki. Két felirat, a Negau és a Maria Saalerberg feliratok, etruszk betűkkel germán nyelven íródtak, és az időszámításunk előtti második és első századból származnak, ami alátámasztja az etruszk eredetre vonatkozó elméletet.

Ennek eredményeként a rúnákat meglehetősen bonyolult megfejteni, még a "szakértők" számára is, különösen akkor, ha hiányosak vagy halványak, mint például a Norvégiában talált rúnajelzéssel ellátott köszőrűkő esetében. A szakértők az ősi írás lefordítása érdekében a nyilvánossághoz fordultak segítségért.

Idősebb Futhark - A legrégebbi rúnaírás

Úgy gondolják, hogy az Idősebb Futhark a rúnaírás legrégebbi változata, és Európa olyan részein használták, ahol a germán népek éltek, beleértve Skandináviát. 24 betűből állt, és leginkább a kilencedik század előtt használták. Ez az ősi elődje az angol, holland, német, dán, norvég, svéd és izlandi nyelveknek.

Ahogy a nyelvek megváltoztak és egyre több germán csoport elfogadta, a Futhark is megváltozott, hogy megfeleljen az írott nyelvnek. A gótok a Futhark korai változatát alkalmazták, és gótikus rúnák néven ismertek, amelyet időszámításunk szerint 500-ig használtak, mielőtt helyébe a görög alapú gótikus ábécé lépett.

Az Idősebb Futharkot időszámításunk szerint 550-ig a balti és az északi-tengeri térségben használták. A rúnák más formáitól eltérően az Idősebb Futhark olvasási készsége az idő múlásával elveszett, amíg 1865-ben a norvég nyelvész Sophus Bugge a jelentését újra fel nem fedezte.

A Fiatalabb Futhark vagy a "normál rúnák" az Idősebb Futharkból alakultak ki hosszú évek alatt, majd körülbelül időszámításunk szerint 800 körül váltak véglegessé, a viking kor kezdetén. 24 betű helyett a skandináv Fiatalabb Futhark 16 karakterrel rendelkezett, miután az eredeti Idősebb Futharkból kilenc betűt elhagytak. A Fiatalabb Futhark két típusra osztható: rövid gallyra (svéd és norvég) és hosszú ágra (dán).

Ez volt a fő ábécé Norvégiában, Svédországban és Dániában a vikingek idején, és nagyrészt (bár nem teljesen) a latin ábécé váltotta fel körülbelül időszámításunk szerint 1200-ig, ami annak az eredménye volt, hogy Skandinávia legnagyobb része kereszténnyé vált. A Futharkot továbbra is használták Skandináviában évszázadokon keresztül, de időszámításunk szerint 1600-ra a tudósok már csupán érdekességként tekintettek rá.

A Futhark Nagy-Britanniába került

Időszámításunk szerint 400 és 600 között három germán törzs, az anglik, a szászok és a jütök betörtek Nagy-Britanniába, és magukkal hozták a Futharkot a kontinentális Európából. Módosították, amiből létrejött a 33-betűs "Futhorc", hogy alkalmazkodjanak a hangváltozásokhoz, amelyek az óangolban, az angolszászok által beszélt nyelvben fordultak elő.

A "Futhorc" név egy fonológiai változás bizonyítéka, amelyben a hosszú óangol /a/ magánhangzó /o/ magánhangzóvá alakult. Annak ellenére, hogy a Futhark írásrendszere virágzott, a latin ábécé terjedésének idején elkezdett visszaszorulni. Angliában az angolszász Futhorcot a kilencedik században elkezdte felváltani a latin, és nem maradt fenn az 1066. évi normann hódítás után. Az 1000-es évekre a misszionáriusok a germán népeket áttérítették a kereszténységre.

Egy titkos vallási formula?

Mivel a rúnák még azelőttről származnak, hogy Észak-Európa kereszténnyé vált, összekapcsolódtak a "pogány" vagy nem keresztény múlttal, és így a misztika is a rúna ábécé részévé vált.

A rúna szó sok jelentése számos elmélethez vezetett, amelyek a rúna ábécé eredetét kultikus használathoz kapcsolták. Amikor a misszionárius püspök, Wulfila a negyedik században a Bibliát görögről vizigótra ültette át, a misztérium szót rúnának fordította. Az egyik elmélet tehát az, hogy a szó legrégebbi proto-norvég vagy proto-germán jelentése "vallási rejtély" vagy "titkos vallási formula" lehet.

A népkultúrában a rúnákat misztikus vagy mágikus tulajdonságokkal bírónak tekintik. A történelmi és a kitalált rúnák általában megjelennek a modern populáris kultúrában, különösen a fantasy irodalomban, a videojátékokban és a média különféle formáiban. Számos modern wicca szekta használja szertartásosan és rituálisan a rúnákat. (1)

(1) - https://www.ancient-origins.net/artifacts-ancient-writing