A második világháború után a háborúban részt vett országok viszonyát jelenleg a Párizsi Békeszerződés szabályozza. Ezt a szerződést Magyarország többek között az alábbi államok jogelődeivel kötötte 1947. február 10-én:

Oroszország, Nagy-Britannia, Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Kanada, Csehország, Szlovákia, Ukrajna, Szlovénia, Horvátország.

A II. világháborút lezáró békeszerződés ma is érvényes. Ez a békeszerződés határozza meg a béke feltételeit mind a mai napig.  Ebben a szerződésben vannak rögzítve Magyarország azon kötelezettségei, amelyeket a náci-fasiszta tengelyhatalmak legodaadóbb és legkitartóbb csatlósaként kényszerült vállalni, hogy a győztes demokratikus országok, valamint a Szovjetunió végleg el ne töröljék a térképről, amit egyébként a II. világháborúban betöltött szégyenletes szerepéért kétségkívül megérdemelt volna.

Miután a Párizsi Békeszerződés rögzíti az ország földrajzi határait (1. cikk), kötelezi Magyarországot az egyetemes emberi jogok biztosítására, méghozzá törvényi szabályozással:

I. Cím

2. Cikk

1. Magyarország minden szükséges intézkedést megtesz aziránt, hogy a magyar fennhatóság alá tartozó minden személynek biztosítsa faji, nemi, nyelvi vagy vallási különbség nélkül az emberi jogok és az alapvető szabadságok élvezetét, ideértve a véleménynyilvánítás, a sajtó és közzététel, a vallásgyakorlat, a politikai véleménynyilvánítás és a nyilvános gyülekezés szabadságát.

2. Magyarország továbbá kötelezi magát arra, hogy a Magyarországban életben lévő jogszabályok sem tartalmukban, sem alkalmazásuk során a magyar állampolgárságú személyek között azoknak faja, neme, nyelve vagy vallása alapján nem fognak különbséget tenni, sem semmiféle megkülönböztetést maguk után vonni, akár az érdekelteknek személye, javai, üzleti tevékenysége, foglalkozásbeli vagy pénzügyi érdekei, személyállapota, politikai vagy polgári jogai tekintetében, akár pedig bármely egyéb tekintetben.

(Ezután a 3. cikk a szövetséges politikai és háborús foglyok teljes rehabilitációjáról rendelkezik.)

A 4. cikk megállapítja, hogy Magyarországon a fasiszta és revizionista szerveződések felszámolásra kerültek, valamint kötelezi Magyarországot, hogy "a jövőben nem engedi meg olyan e fajta szervezeteknek fennállását és működését, amelyeknek célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól”:

4. Cikk

Magyarország, amely a Fegyverszüneti Egyezmény értelmében intézkedett magyar területen minden fasiszta jellegű politikai, katonai avagy katonai színezetű szervezetnek, valamint minden olyan szervezetnek feloszlatása iránt, amely az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát, ideértve a revizionista propagandát, fejt ki, a jövőben nem engedi meg olyan e fajta szervezeteknek fennállását és működését, amelyeknek célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól.

(A szerződés szövege még hosszan folytatódik.)

Látható, hogy az első és a negyedik cikk miért fontos. Ezeknek a cikkeknek a betart(at)ása garantálja azt, hogy a II. Világháború borzalmai ne ismétlődhessenek meg. A világháború ugyanis elsősorban nem annyira területi igények miatt robbant ki: az ok sokkal inkább az eszmerendszerekben, ideológiákban gyökerezett. A hitleri nemzetiszocializmus és Mussolini fasizmusa egyaránt abban a fajta nacionalizmusban gyökerezett, amely fölé emeli önmagát mindenen, ami nem azonos vele, és jogot formál arra, hogy megkülönböztesse, elnyomja, végül megölje azokat, akiket másnak lát, és másságuknál fogva alacsonyabb rendűnek tart. Ez az ideológia végső soron nem tűr meg semmilyen eltérést vagy különbözőséget, és nem ismer el határokat: felsőbbrendűsége elég ok arra, hogy kiterjessze határait, és saját érdekeit az elnyomás és az agresszió eszközeivel mindenhol érvényre juttassa.

A 2. és a 4. cikk ezért kulcsfontosságú a békeszerződésben: mert a gyökerénél ragadja meg a problémát, a nácizmus és a fasizmus kialakulását akadályozza meg. Ez mindenképpen szükséges és bölcs rendelkezés is volt, mivel amint ezek az eszmék megjelennek, kezdetüktől magukban hordozzák a véget: az ideológia hordozza a DNS-t, ami meghatározza a felnövekvő rendszer szükségszerű kibontakozását és szörnyűséges végkifejletét.

Magyarország az elmúlt 60 évben ennek a békeszerződésnek az alapján élt békében a többi nemzettel. Ez a békeszerződés garantálta helyünket és létünket Európában és a világban.

(Az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete /NATO/ alapdokumentuma ugyanezeken az alapvetéseken nyugszik. Mindenekelőtt rögzíti, hogy a szerződés a szabadság, a demokrácia, az egyéni szabadság és a jog uralma védelmében jön létre:

"E szerződésben részt vevő Felek, újból hitet téve az Egyesült Nemzetek Alapokmányának céljai és elvei mellett és megerősítve abbeli óhajukat, hogy minden néppel és kormánnyal békében éljenek; elhatározva, hogy megőrzik a szabadságot, népeiknek a demokrácia, az egyéni szabadság és a jog uralma elvein alapuló közös örökségét és civilizációját; eltökélve, hogy egyesítik az együttes védelmük, valamint a béke és biztonság fenntartására irányuló erőfeszítéseket; megegyeztek a jelen Észak-atlanti Szerződésben:”

Látható: náci vagy fasiszta államokra nem vonatkozik a szerződés, hiszen a szerződés a demokrácia, az egyéni szabadság és a jog uralma védelmében jött létre. Az ezzel ellentétes államformák automatikusan kiírják magukat a szerződésből.)

Magyarország valójában a 89-es rendszerváltás óta megszegi a Párizsi Békeszerződést. Az elmúlt 23 évben szabadon létrejöhettek és erősödhettek náci és fasiszta szerveződések, sőt politikai pártok. Hogy ez mindenki számára egyértelmű legyen, a fogalmak tisztázása végett vegyük elő a kislexikont, és alkalmazzuk a magyar helyzetre:

nemzetiszocializmus:

A német fasizmus ideológiája, amely a legszélsőségesebb nacionalizmuson, a germán fajok felsőbbrendűségét hirdető fajelméleten, a nyílt, brutális területi terjeszkedés (élettér) hirdetésén  alapult, melyet belső terrorral, népek leigázásával kiirtásával kíséreltek meg megvalósítani. A német (magyar) nép megtévesztésére és a társadalmi bázis szélesítésére ugyanakkor a nacionalista jelszavakkal együtt gátlástalan szociális demagógiát hirdettek. A mozgalomnak szervezeti keretet adott a Német Nemzetiszocialista Munkáspárt, s centralizált irányítást biztosított az ún. Führer-elv, az egyszemélyi totális tekintélyen alapuló irányítás, amelyet Adolf Hitler "vezér és kancellár” személyesített meg. A nemzetiszocializmus mibenlétét az 1946-ban tartott nürnbergi per teljes valóságában feltárta s elítélte a béke, az emberiség elleni bűntetteket.

fasizmus:

Az 1. világháború után kialakult soviniszta, tekintélyuralmi, legszélsőségesebb változatában fajelmélet alapján álló politikai mozgalom, illetve parancsuralmi rendszer.

"A fasizmus egy ókori hatalmi jelvény elnevezéséből a "fasces” szóból származik, amely eredetileg a teremtett világ egységét és a hatalmat szimbolizálta. Jelentése: az egyesült néptömeg, amely együttes akarattal engedelmeskedik az állam tekintélyének, amely a törvény és a nemzeti élet rendfenntartásának a legfelsőbb forrása.

A fasiszta állam lényegében egy tekintélyuralmi rendszer, ami mindig valamilyen "szép új világ” felépítését tűzi ki célul, és ahol a cél elérése érdekében végrehajtott központosítás révén mindent egyetlen központi akarat alá rendelnek. A fasizmus a nemzet egységére, hősiességére, a szorgalmas honépítésre alapoz.”

Nyitott szemmel és füllel járó ember láthatja, hogy itt ugyanarról a jelenségről van szó. Másik nemzet, másik kor, de az elv és a működés ugyanaz.

A békeszerződés megszegése 23 éve tart. 3 éve pedig eljutott arra a pontra, amikor már nem csak arról van szó, hogy az országban léteznek náci és fasiszta szervezetek, hanem az ország kormányzatát egy fasiszta párt vette át, hatalmát és idejét teljes erőbedobással arra fordítja, hogy az országot demokráciából fasizmusba vezesse.

Mára Magyarország csak nevében demokrácia, valójában egy egyszemélyi vezetéssel bíró tekintélyuralmi rendszer amely megállíthatatlanul menetel a kifejlett fasizmus felé.

Jelenleg a nyugat figyelmét lekötik belső gazdasági problémái, és úgy tűnik, néhány kivételtől eltekintve nem mérik fel a magyarországi helyzet komolyságát, és hogy a fasizmus visszatérése milyen veszélyt jelent számukra. A fasizmus ugyanis nem egy nátha, ami magától elmúlik. A fasizmus rák, amit ha nem győznek le, akkor mindent bekebelez és elpusztít. A helyzet eljutott arra a pontra, amikor az éles konfrontáció előbb vagy utóbb elkerülhetetlen.

A Párizsi Békeszerződésben foglalt legalapvetőbb kötelezettségeit Magyarország megszegte, ezzel implicite a maga részéről a békeszerződést felmondta. Ha a nyugati demokráciák felismerik, mivel állnak szemben, semmilyen szerződés nem garantálja többé Magyarország biztonságát.