Forrás: 24.hu | László Pál | 2015.11.20.

Értem, hogy miért jött létre a Budapest Schools. De mi a cél? Minden iskola legyen ilyen?

2040-re a gyerekeink 30 év körüliek lesznek, boldogak, és az akkori kihívásoknak meg tudnak felelni. Azzal, hogy nyitottunk most két iskolát, nincs vége. Akkor sem lesz, ha majd öt iskolát nyitunk, vagy százat.

Ha a mostani kormányzati törekvéseket nézem, például az Emberi Erőforrások Minisztériumának új tervezetét a gyermekek napközi ellátásáról, vagy a közoktatás átalakításának elmúlt öt évét, akkor azt látom, hogy kevés olyan rés van, amibe belefér, amit kitaláltatok.

Nagyon sok úgynevezett alternatív iskola van ma is. Hogy egy tanár mit csinál a tanteremben, ő dönti el. A közoktatási rendszerben az egész világon nagyon sok probléma van, mert ez egy nagyon nagy, nagyon régi, nagyon nehezen változtatható rendszer, amivel mindenki küzd. És ez nem csak magyar probléma. Bár mi magyarok azt hisszük. Ha én Amerikában élek és Amerikában beszélgetek emberekkel, akkor ez első mondat az az, hogy „American education system is broken”. Én nem hiszem, hogy ez a magyar kormányzat speciális öröme, hogy centralizálja az oktatást. Sokféle megközelítés van, egyik sem kizárólagos.

Fotó: Pál Anna Viktória

Ezért aztán, ha én lennék az oktatási miniszter, azonnal lemondanék, mert nem tudom mi a helyes irány.

Amit mi most csinálunk, az teljesen más, mint amit az állam. Mi piciből, alulról elkezdünk szakemberekkel azon gondolkodni, hogy mit lehet csinálni egy teremben egy csoport gyerekkel. Elővesszük a magyar és a nemzetközi kutatásokat és kísérletezünk. Ezt nem lehet nagyban, állami szinten megcsinálni. A Preziben most 250 ember dolgozik. Sokan mondják, hogy amikor csak huszonöten voltunk, akkor sokkal jobban lehetett kísérletezni, de amikor ide jön valaki egy ezer fős cégtől, akkor meg azt mondja, hogy, jaj de jó, itt végre lehet újításokat próbálgatni. Az iskolákkal is ezt a folyamatot kezdtük el. Meglátjuk, hogy sikerül-e. Akármi a végeredmény, én hiszek abban, hogy ennek hatása lesz a közoktatási rendszerre.

De mégis más egy cégben kísérletezni, mert ha nem sikerül, akkor a legnagyobb kockázatod, hogy csődbe mész. De itt gyerekek vannak, életek, sorsok.

Az én gyerekem is ide jár, és azt se felejtsük el, hogy minden törvényes keretek között zajlik. Ma Magyarországon létre lehet hozni óvodát, benne van az alaptörvényben, hogy tanszabadság van. Szóval igaz, hogy a Budapest Schools két helye még nem, mint óvoda működik, de az sem kizárt, hogy idővel azzá válnak. A törvény szerint most minden öt év alatti gyerek kaphat felmentést az óvodába járás alól, vagyis lehet magántanuló. Hat év felett is lehet az. Valójában öt és hat éves kora között kell állami oktatásban részt vennie.

Fotó: Pál Anna Viktória

De szerintem – bár nem beszéltem törvényalkotókkal erről – ez csak egy hiba, egy „copy paste” hiba a törvényben. Lehet hibázni, a Preziben ezt tanítjuk is egymásnak, nincs ezzel semmi baj. Majd észre fogják venni és változtatni fognak rajta.

Az biztos, hogy a célunk ugyanaz nekünk és a közoktatást irányítóknak: legyen 2040-re egy boldog generáció, akik elég GDP-t termelnek, hogy legyen nyugdíjunk és még sorolhatnám mink.

Oké, de erre a mostani közoktatás miért nem alkalmas? Mert azzal, hogy ti máshogyan nevelnétek a gyerekeiteket, azt is állítjátok, hogy ez a rendszer nem alkalmas arra, hogy 2040-re GDP termelő, boldog felnőttek legyenek a mostani gyerekek.

Azért nem alkalmas, mert a mostani közoktatást 150 éve találták ki, és egy olyan rendszer, amiben kétmillió ember van Magyarországon. Vagyis akkora, mint a világ legnagyobb vállalata, a Walmart. Nehezen mozdul, miközben minden változik körülötte. Hogy konkrétabb legyek: 20-30 év múlva már lehet, hogy tilos lesz autót vezetni, mert a számítógépek biztonságosabban vezetnek, mint mi emberek. Ez szakmákat fog tönkretenni és persze új szakmákat létrehozni. Hihetetlen változások lesznek már a mi életünkben.

Az emberek 20-30 százalékának egyszerűen nem fogunk tudni ma ismert munkát adni, és nem azért, mert nem akarnak majd dolgozni, hanem azért, mert a számítógépekkel sokkal több mindent fogunk tudni elvégeztetni.

Fotó: Pál Anna Viktória

Az oktatásban erre kell felkészíteni a gyerekeinket, a változásra. Egy olyan jövőre, amit még nem ismerünk. Erre a változásra viszont nem tud reagálni az oktatási rendszer, mert túl nagy.

És ehhez nincs szükség arra, amit eddig tanítottak az iskolákban?

Nem én találtam ki: Vekerdy Tamás húsz éve arról beszél, hogy nem kell a lexikális tudás. Az Apple Sirije többet tud, mint egy érettségi tudásanyaga. Látjuk, hogy egy munkahelyen most már nagyon fontos a képesség az együttműködésre, a csapatmunkára, amit ma az iskolában nem tanítanak, mert nincsenek rá felkészülve. A futószalag mellett nem kell beszélgetni, hogy „Te, figyelj, mit gondolsz, hova kéne rakni ezt az alkatrészt? Vitassuk meg, találjuk ki!”. Pedig ma erre van szükség. Mondok még egy példát: nekem a nagymamám azt mondta, hogy fiam én már megtanultam deriválni középiskolában. Én csak egyetemen tanultam és egy kicsit nehezen ment.

Esküszöm, nagyon szeretném a deriválást valamire használni és húsz éve keresem, hogy hol tudnék deriválni. Nem találom.

Azt hiszem, 100 ezer tanár kap most a szívéhez, hogy nincs szükség arra a tudásra, amit ő tud nyújtani a diákjainak.

Azt gondolom, hogy nagyon fontos a mély tudás bizonyos területeken. Én az egyetemen mindig mondtam a hallgatóimnak, hogy készüljenek fel, mert amit én mondok, az jövőre teljesen más lesz. Ha szerencséjük van, akkor lehet, hogy az a tudás, amit én adni tudok, akár 3-4 évig is hasznos lesz. De nem tovább. Úgynevezett „T” személyiségekre van szükség: vagyis legyen nagyon széles ismereted és képességed arra, hogy nagyon mélyre tudj ásni bizonyos területeken. A lényeg, hogy sokkal inkább hagyni kell a gyerekeket az ambíciójukat követni, és megkövetelni tőlük, azt viszont jól és mélyen csinálják. Hogy pontosan mi lesz a területük, az most még kitalálhatatlan.

A magyar közoktatás nem ezt az irányt preferálja. Például egyféle könyvből taníthat a tanár, nincs ez a mindent megmérgező szerteszéjjelség. Egy van és kész.

Én meg azt mondom, hogy nem kell tankönyv. Menjünk tovább! Az előttünk fekvő mobilokon minden tudás benne van, ami egy tankönyvben. Néhány év múlva túl leszünk ezen a beszélgetésen, hogy ki írja és szállítja a tankönyvet az iskolába. Nem kell és kész. Inkább az a kérdés, hogy mi történik egy tankönyv utáni világban? Ki lesz, aki megszerkeszti a tartalmat? Elég a Google? Vagy a Wikipédia? Sokan azt mondják, hogy nem kell másra megtanítani egy 12 évest, mint angolul és googleözni, hiszen ott van minden.

Aztán elolvassa a 12 éves, hogy a rákot gyógyítja a barackmag és elhiszi.

Látod? Sokkal fontosabb megtanítani, amit a mai felnőttek fele nem tud: hogy hogyan kel szűrni bizonyos információk között.

Nézd meg, mi van ma a facebookon, milyen tartalmak terjednek el pillanatok alatt.

Fotó: Pál Anna Viktória

Ez sokkal fontosabb probléma, mint, hogy mi van a tankönyvben és ki szállítja. Szóval én inkább a diskurzust szeretném megváltoztatni!

Ehhez nem kell a döntéshozókkal is beszélni? A kormánnyal, a pártokkal, a pedagógusok szervezeteivel…

De kell, mert ez nem fog menni kizárólag privát pénzből. Ez egy társadalmi probléma, és azt is hozzá kell tenni, hogy mondjuk, téged érdekel a probléma, mert kicsi gyereked van. De például a barátaim közül azokat, akiknek nincs gyerekük, vagy már nem érintettek, azokat nem foglalkoztatja az oktatás. 20-30 évig érdekel minket, hogy mit és hogyan tanítanak, miközben szerencsés esetben 80 évig élünk. Ezért kell az állam. Hiszen a maradék időnkben, abban az 50-60 évben, amikor nem vagyunk közel az oktatáshoz, akkor is fizetjük az erre fordított adót. Mi még nem tartunk ott, hogy a döntéshozókkal beszélgessünk. Egyelőre csak egy rendszert építünk, igazán piciben. Remélem, hogy a program nyomán kialakul majd egy össztársadalmi diskurzus, mert egyedül nem tudjuk megváltoztatni a közoktatást.

Nem ez az első kezdeményezésetek, ami azt célozza, hogy változtassuk meg a világunkat. Ott a Bridge Budapest, vagy éppen a Nyitottak vagyunk kampány. Mind a két dolog elég régóta megy ahhoz, hogy lássuk mi az eredménye. Méritek valahogyan, hogy mondjuk a Nyitottak Vagyunk mennyire sikeres?

Miért te nem látod a Nyitottak Vagyunk sikerét?

Én azt látom, hogy még mindig kordonok között vonulnak a Pride résztvevői…

Én meg azt látom, hogy egyre többen vonulnak. Majdnem 900 szervezet csatlakozott már. Mondta valaki, hogy könnyű lesz? Nem. Azt látom, hogy egyre többet beszélünk a nők helyzetéről a társadalomban, hogy egyre több vállalat figyel oda női munkavállalóira, vagy például egyre több mérnöknő van. De ha az a kérdés, hogy ellenőrizzük-e a csatlakozó cégeket, akkor az a válaszom, hogy nem! Mi abban hiszünk, hogy ha egy cég csatlakozik a Nyitottak Vagyunkhoz, akkor ott egyszerűen a dolgozók miatt nem tehetik meg, hogy figyelmen kívül hagyják az elfogadott értékeket a mindennapi gyakorlatban. Persze tudjuk mérni az eredményességet máshogyan is. Idén a Pride-ra 100 cég jött ki, mint cég.

Persze jó lenne, ha olyan lenne egy felvonulás, mint mondjuk, New Yorkban, ahol sorban jönnek a brandek egymás után a Meleg Büszkeség Napján.

De mondok másik példát is. Van a Hősök Tere kezdeményezésünk. Ebben több mint 800 tanárt vettünk rá, hogy saját idejében, saját pénzéből egy napon keresztül tréningeljen velünk, hogy megtanulja, hogyan lehet kevésbé közömbös, és hogyan tudja ezt átadni a diákjainak. Itt látjuk az embereket átalakulni.

Szóval változunk mégis?

Én azt látom, hogy igen, megyünk előre. Persze van nagyon sok idegesítő dolog, de haladunk. Magyarország változik, az életünk változik. Ha hosszútávú trendeket nézünk, akkor ma sokkal jobb az életünk, mint ötven évvel ezelőtt. A társadalmi változásokat, mint minden változást rövidtávon felülértékeljük, hosszú távú következményeket pedig alul. Mondok egy példát: nekünk nagyon fontos, hogy Budapest egy jó hely legyen és ezért is próbálunk sok mindent tenni. Dolgozunk azon, hogy Budapest Közép-Európa egyik legjobb high-tech városa legyen. Emiatt például konferenciákat szervezünk – tavaly elértük, hogy Budapesten volt a környék legnagyobb szoftverfejlesztő konferenciája, és Budapest ezzel felkerült a térképre.

Most az a célunk, hogy oktatás területén is kezdjünk el büszkék lenni arra, amit Magyarországon csinálunk.

Ezért is indítottuk a Budapest Schoolst nemzetközi projektként. Budapest a névben nem azt jelent, hogy Budapesten van, hanem, hogy Budapestről jön, és innen más jön, mint Berlinből vagy Londonból.

Oké, mi a vége? Vagyis 2040-re milyen lesz ez az ország, ha Halácsy Péter álmai megvalósulnak?

Én csak azon szeretnék változtatni, hogy sokkal több ember bízzon magában, vállaljon rizikót, higgyen a tudásában, dolgozzon keményen, és amikor 2040 lesz, akkor úgy tekintsen minden változásra, hogy nagyon sok minden javul.