Pártszakadás, személyi konfliktusok, ideológiai viszályok és belső pozícióharcok is kísérik a legfegyelmezettebb pártnak tartott Fidesz negyedszázados történetét. Az urizálás-vitával új korszak kezdődhet.

Bár a Fidesz leginkább egy katonásan fegyelmezett pártként él a köztudatban, ahol nincs vita és nincs kibeszélés, valójában változatos belső konfliktusok kísérik a párt negyedszázados történetét. 

A Fideszt Fiatal Demokraták Szövetsége néven 1988. március 30-án alapította 37 egyetemista és ifjú értelmiségi a Bibó István Szakkollégiumban. Saját magukat egy liberális, radikális és alternatív szervezetként határozták meg, amelynek csak 16 és 35 év közötti fiatalok lehettek tagjai.

1992 elején a párt még a Liberális Internacionáléba kérte felvételét, néhány hónappal később viszont már a jobboldal és a konzervativizmus irányába indult el, elsősorban Orbán Viktor és Kövér László kezdeményezésére. Egy 1992 őszi Fidesz-gyűlésen Orbán kijelentette: az ország sorsát csak egy polgári középerőkből álló kormány tudja megnyugtatóan kézbe venni.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Pártszakadás

A Fidesz 1993-ban centralizálta a működését: az addig meglévő választmányt az elnökség váltotta fel, az újonnan létrehozott elnöki pozícióba pedig Orbán Viktort választotta meg a kongresszus. Eltörölték a 35 éves felső korhatárt és „nemzeti elkötelezettségű néppártként" határozták meg magukat.

A Fidesz liberális jellegének megőrzését szorgalmazó Fodor Gábor-féle szárny folyamatosan ellehetetlenült a párton belül. A konfliktus odáig feszült, hogy 1993 decemberében Fodor Gábor, Ungár Klára és Molnár Péter kiléptek a Fideszből és lemondtak képviselői mandátumukról is. Később Szelényi Zsuzsa, Hegedűs István és még körülbelül 200 párttag követte őket.

A kilépők nem tudtak tovább azonosulni a Fidesz jobbra tolódó politikájával, a szerintük diktatórikus vezetési stílussal, és nehezményezték az MDF-fel közös székház eladásából befolyó pénzek sorsának átláthatatlanságát. Fodor, Ungár és Molnár egy évvel később az SZDSZ színeiben indultak a képviselő-választáson.

A pártszakadás, együtt a székházbotránnyal és a jobbratolódással alaposan megtépázta a Fidesz népszerűségét. 1992-93-ban ugyanis az ország legnépszerűbb pártja a Fidesz volt, tartósan 30 százalék fölött mért eredménnyel, míg az SZDSZ 8 százalék körül stagnált. Az 1994-es választáson ehhez képest a Fidesz 7 százalékot kapott, az SZDSZ pedig 20 százalék fölötti eredménnyel zárt. 

Az ezt követő években a párt "profiltisztításon" megy keresztül, a baloldaliak-liberálisok végleg kikopnak, a Fidesz pedig részben átveszi az MDF helyét a politikai palettán. A jobboldali fordulat sikerét jelzi, hogy a Független Kisgazdapárt részvételével 1998-ban megalakul az Orbán-Torgyán kormány.

Fotó: Berecz Valter

Erjed a bukta

A Fideszt traumaként érte, hogy 2002-ben minden várakozás ellenére elveszítette a választásokat. Amellett, hogy még hónapokig lebegtették a választási csalás lehetőségét, beindultak a belső viták arról is, hogy a túlzott arrogancia vagy épp a túlzott szelídség okozta-e a vesztüket, illetve hogy mennyire legyen liberális/konzervatív párt a jövőben a Fidesz.

2002 júliusában Pokorni Zoltán lemondott a Fidesz pártelnöki tisztéről, de távozását nem a vereséggel magyarázta, hanem azzal, hogy édesapjáról kiderült: a rendszerváltás előtt ügynök volt.

2003-ban a párt más jobboldali pártok és szervezetek bevonásával szövetséggé alakult, és felvette a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség nevet. Ennek alapszabálya tovább központosította a párt működését, minden érdemi személyi döntést a pártelnök kezébe adva. A 2003 májusi kongresszuson Áder Jánost Orbán Viktor váltja a pártelnöki székben, aki azóta is, 11 éve folyamatosan betölti ezt a pozíciót is.

Belső ellenség rágja testünk

A zsinórban másodszor elveszített választások után, 2006-ban nyíltan is megindult az önmarcangolás és a saját oldal kritikája a jobboldali véleményformálók között. Tölgyessy Péter (aki 8 éven keresztül a Fidesz-frakció „díszliberálisaként" egyszer sem szólalt fel a Parlamentben) a Magyar Nemzetben élesen bírálta a Fidesz elhibázott stratégiáját, személyzeti politikáját. Schmidt Mária a Népszabadságban egy félreérthetetlen irodalmi utalással („Jones nem tér vissza") arról írt: Orbán Viktor nem lehet újra kormányfő. Kósa Lajos nagyjából ugyanezt mondta, amikor a 168 Órának úgy nyilatkozott: „Orbán Viktor a magyar politikai mezőny egyik legtehetségesebb alakja, a jövőben is ő lehet a jobboldal kovásza. De táltosnak sokkalta alkalmasabb, mint operatív irányítónak."

2006 májusában a Fidesztől nem túl távol álló Magyar Nemzet egy szokatlanul durva hangvételű cikkben támadta meg Pokorni Zoltánt. Az Egei Antal álnéven publikáló szerző „álságos, "zsidóbarát" liberálisként mutatta be a Fidesz alelnökét, akit azzal vádolt, hogy Orbán Viktorral akar leszámolni és ennek érdekében elfoglalja a párt fővárosi kulcspozícióit. Sokak szerint Pokorninak valójában Simicska Lajos üzent a korábban elképzelhetetlen hangvételű írással.

2007 januárjában Áder János és Schmidt Mária került a célkeresztbe: a szintén a Magyar Nemzetben szintén álnéven íródott cikk tényként szögezte le, hogy a Terror Háza igazgatónője Áder segédletével új pártot akar szervezni Orbán Viktor ellenében, aki hajthatatlan és megvásárolhatatlan a nagytőke által. 

Ezek a csörték mind egy Orbán nélküli Fidesz ötletéről és az arra adott hisztérikus reakciókról szóltak.

Fotó: Kummer János

Megszólal a lelkiismeret

A 2010-ben kezdődő "unortodox" kormányzás újabb feszültségeket hozott felszínre a párton belül. 

Másfél évig volt a második Orbán-kormány Vidékfejlesztési Minisztériumának államtitkára Ángyán József, amikor 2012 januárjában benyújtotta lemondását. Azt mondta: „spekuláns nagytőkés oligarchák" és „maffiacsaládok" veszik fel az európai uniós agrártámogatások nagy részét, és ugyanezen érdekkörök ellehetetlenítették államtitkári munkáját. Ezek után Ángyán előbb a Fidesz-frakcióból, majd 2014-ben a Parlamentből is kiszorult, azóta a sajtóban fejti ki kritikáját a kormány földpolitikájával.

Évek óta dúl Hoffmann Rózsa és Pokorni Zoltán csatája. Hoffmann három éven át az Emberi Erőforrások Minisztériumának oktatási államtitkára volt, ebbéli minőségében a nevéhez fűződik az önkormányzati iskolák egy részének állami kezelésbe vétele, az új pedagógusi életpálya-modell kidolgozása, az „egész napos" iskola, valamint a kötelező hittan és erkölcstan bevezetése. A Fidesz „régi motoros" oktatáspolitikusa, Pokorni kezdettől éles kritikával illette Hoffmann Rózsa tevékenységét. Kettejük konfliktusának talán legméltatlanabb epizódja volt, amikor Hoffmann 2011-ben etikai eljárást indított Pokorni Zoltán ellen. Saját pártja végül ártatlannak találta Pokornit.

A Fidesz mérsékelt, atlantista irányvonalát erősítő Martonyi János fél évvel ezelőtti leköszönése óta többször kifejtette: már hivatali ideje alatt sem értett egyet az Orbán által erőltetett Nyugat-ellenes, keleti diktatúrák kegyeit kereső külpolitikával. Külön kiemelte az azeri baltás gyilkos kiadását, amelyet hibának tartott. A Le Monde-nak nyilatkozva azt is elmondta: Orbán Viktor azért nem járt hivatali idejében Washingtonban, mert ott látni sem akarták. Többször bírálta a putyini Oroszországot és leszögezte: a Nyugathoz tartozunk, amit aligha lehet másként, mint a fennálló külpolitika kritikájaként értelmezni. 

Így jutunk el napjainkig, amikor is vélhetően az eddigi legnagyobb belső harc vált nyilvánossá és fenyegetően élessé Lázár János Figyelőnek adott interjújával, amelyben többek között azt mondta: "Pokorni Zoltán volt képviselőtársam nyilatkozatát hátbatámadásnak tekintem", valamint azt: "Jól gondolja meg egy politikai veterán, akár személyes sértődöttségből, akár politikai megfontolásból, hogy bennünket milyen mértékben gyöngít meg, mert azzal saját magát gyöngíti vagy végzi ki." Az Index fideszes forrásokra hivatkozva azt írta: Orbán Viktor tudtával és engedélyével fenyegetőzött Lázár János, aki egy többszereplős terv alapján figyelmeztette Pokornit és rajta keresztül mindenkit, aki bírálja a kormány politkáját.

A belpolitika szerelmesei 2015-ben sem fognak unatkozni.