Forrás: Új Világtudat | 2016.05.17.

A Bermuda-háromszög egy nagy terület az óceánon Florida, Puerto Rico és Bermuda között. Az elmúlt néhány évszázadban hajók és repülőgépek tucatjai tűntek el rejtélyes körülmények között a területen, ekkor kapta "Az ördög háromszöge" nevet. Az emberek között sokan vélik úgy, hogy valamiféle földönkívüli tevékenység zajlik a régióban, vagy valamilyen bizarr természettudományos oka van annak, hogy a Föld egyik legveszélyesebb helye lett. Ám elképzelhető, hogy a területen tapasztalt sok balszerencsés eset szülte az elképzelést, hogy valamilyen "végzetes örvény" a magyarázat, amely semmivel sem valóságosabb, mint a Jeti vagy a Loch Ness-i szörny.

A Bermuda-háromszög rossz hírneve Kolumbusz Kristóffal kezdődött. Naplója szerint 1492. október 8-án Kolumbusz lenézett az iránytűjére, és észrevette, hogy furcsa dolgokat mutat. Először nem riasztotta a legénységet, mert egy olyan iránytű, amely nem képes a mágneses észak felé mutatni, pánikot okozhatott volna a matrózok között. Ez valószínűleg jó döntés volt a tekintetben, hogy három nappal később, amikor Kolumbusz egy furcsa fényt vett észre, a legénység azzal fenyegetőzött, hogy visszatér Spanyolországba.

Ez és más iránytűvel kapcsolatos eset vezetett ahhoz a mítoszhoz, hogy az iránytűk a háromszögben megbolondulnak, ami nem teljesen korrekt, vagy legalábbis túlzás. Ennek ellenére az amerikai parti őrség 1970-ben megpróbálta megmagyarázni a háromszögben előfordult eltűnések okát kijelentve:

"Először is, az 'Ördög háromszöge' egyike azon két helynek a Földön, ahol a mágneses iránytű a valódi észak irányába mutat. Általában a mágneses észak felé mutat, és a kettő közötti különbséget nevezik iránytű variációnak. A módosulás mértéke nem kevesebb, mint 20 fok, ahogy az ember körülhajózza a Földet. Ha ez az iránytű variáció vagy hiba nincs kompenzálva, akkor a navigátor távol találhatja magát, és persze nagy bajban."

http://indavideo.hu/video/Rny-bh

Természetesen ez magyarázatot adhat az eltűnésekre a háromszögben, amiről számos dokumentumfilm és cikk számolt be, és amelyről kiderült, hogy a hajók kapitányainak (és más felfedezőknek) tudnia kellett róla és számolnia vele, mindez továbbra is fennáll, amíg hajók és iránytűk léteznek. A mágneses deklináció tényleg csak az iránytűs navigáció során megoldandó probléma, és semmivel sem aggasztóbb vagy súlyosabb dolog, mint amit egy tapasztalt navigátor ne tudna megoldani.

2005-ben a parti őrség újra felülvizsgálta a kérdést, miután egy tévés producer érdeklődött ezzel kapcsolatban Londonban az egyik készülő programja számára.

"Sok magyarázat idéz szokatlan mágneses tulajdonságokat a háromszög határain belül. Bár a világ mágneses mezői állandó mozgásban vannak, a 'Bermuda-háromszög' viszonylag zavartalan maradt. Igaz, hogy néhány kivételes mágneses értékről számoltak be a háromszögön belül, de egyik sem tette szokatlanabbá a háromszöget, mint bármely más helyet a világon."

A Bermuda-háromszög legendája az 1950-es évekig el sem kezdődött, amikor Edward Van Winkle Jones írt egy cikket az Associated Pressnek. Jones számos hajó és repülőgép eltűnéséről számolt be a Bermuda-háromszögben, köztük öt amerikai haditengerészeti torpedó bombázóról, melyek 1945. december 5-én tűntek el, valamint a "Star Tiger" és a "Star Ariel" utasszállítókról, melyeknek 1948. január 30-án illetve 1949. január 17-én veszett nyoma.. Mindent egybevetve körülbelül 135 személy tűnt el a Bermuda-háromszög körül. Ahogy Jones írta, "nyom nélkül elnyelte őket."

M. K. Jessup 1955-ös "The Case for the UFO" című könyve volt az, amely ujjal kezdett mutogatni az idegen életformákra. Végtére is egyetlen testet vagy hajóroncsot sem találtak. 1964-ben Vincent H. Gaddis - aki megalkotta a "Bermuda-háromszög" elnevezést - írt egy cikket azt állítva, hogy már 1000 életet követelt a terület. Azt is megállapította, hogy az "események furcsa mintája vehető észre." A Bermuda-háromszög megszállottság az 1970-es években érte el a csúcspontját a témával kapcsolatos zsebkönyv kiadványok megjelenésével, köztük Charles Berlitz "A Bermuda-háromszög" című bestseller művével.

Ugyanakkor Larry Kusche kritikus, aki megjelentette "A Bermuda-háromszög rejtély: megoldva" című könyvét 1975-ben azzal érvelt, hogy más szerzők eltúlozták a számokat, és egyikük sem végzett megfelelő kutatásokat. Bemutatott néhány "rejtélyes" eltűnési esetet, melyek egyáltalán nem voltak rejtélyesek, és kiderült, hogy néhány korábban jelentett eset meg sem történt a Bermuda-háromszögben.

A kérdés alapos kutatását követően Kusche arra a következtetésre jutott, hogy a Bermuda-háromszögben történt eltűnések száma valójában nem nagyobb, mint bármely más közlekedésre használt területen az óceánon, és hogy más írók téves információkat mutattak be - például nem számoltak be arról, hogy viharok voltak ugyanazon napokon, amikor az eltűnések történtek, és néha úgy tűnik, mintha az esetek nyugodt feltételek között történtek volna meg annak érdekében, hogy szenzációsnak állítsanak be bizonyos eltűnéseket. Röviden: a korábbi Bermuda-háromszög szerzők nem végeztek kutatást, és akár tudatosan vagy véletlenül is "kitaláltak" egyes történeteket.

A könyv alapos munkát végzett a mítosz leleplezésében, ami gyakorlatilag véget vetett a legtöbb Bermuda-háromszöggel kapcsolatos felhajtásnak. Amikor az olyan szerzők, mint Berlitz és mások sem tudták megcáfolni Kusche megállapításait, még a legállhatatosabb hívők is csak nehezen bíztak a szenzációhajhász Bermuda-háromszög elbeszélésekben. Ugyanakkor továbbra is sok cikk, tévéműsor és film foglalkozik a Bermuda-háromszög "rejtélyének" bemutatásával.

Mivel az eltűnések száma a Bermuda-háromszögben semmivel sem nagyobb, mint bármely más, hasonlóan forgalmas területen a világ óceánjain, nem igazán szorul magyarázatra. De ha valakinek továbbra is az a meggyőződése, hogy a háromszög egy hajótemető a többi régióhoz képest, ahol körülbelül azonos számú utazó fordul meg, annak itt van a parti őrség néhány természetes magyarázata, melyek néhány "idegen" és más fantasztikus elmélettel állnak szemben.

A legtöbb eltűnés a terület sajátosságainak tudható be. A Golf-áramlat, egy meleg óceáni áramlat a Mexikói-öböltől a Floridai-szoroson át északkeleti irányban Európa felé rendkívül gyors és viharos. Képes nagyon gyorsan eltüntetni egy katasztrófa bizonyítékait.

A kiszámíthatatlan karibi-atlanti viharok, amelyek hatalmas hullámokat szülnek, valamint a felhőszakadások gyakran katasztrofálisak a pilóták és tengerészek számára. Nem is beszélve arról, hogy a terület egy "hurrikán átjáróház". Az óceáni aljzat topográfiájában kiterjedt zátonyok és a világ legmélyebb tengeri árkai találhatók. Az erős áramlatok kölcsönhatásban a zátonyokkal a topográfia állandó változását okozzák, ami folyamatosan új navigációs veszélyeket hordoz magában.

Nem szabad lebecsülni az emberi tényezőt sem. Számos sétahajó kel át a Floridai Aranypart (a világ legsűrűbben lakott területe) és a Bahamák között. Az átkelést gyakran túl kicsi hajóval próbálják meg, miközben nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel a terület veszélyeiről és hiányzik a jó tengeri jártasság is.