Forrás: Új Világtudat | 2017.02.27.

Az ősi, hosszúkás koponyák mindig is tudományos viták tárgyát képezték. Vajon szándékosan deformálták az emberek koponyáit, hogy az ősi, égi istenekre hasonlítsanak, vagy a régi uralkodók kúpos feje földönkívüli eredetű volt? Egy másik lehetőség az, hogy a bizarr koponyák egy ősi genetikai mutáció eredményei a különböző fajok között.

A megnyúlt koponyák rejtélye azonban még inkább elmélyül, ha figyelembe vesszük, hogy számos nagy uralkodó esetében figyelhető meg a hosszúkás koponya a világ minden szegletében. Nyilvánvaló, hogy ez a téma azért nagyon érdekes, mert a koponyák egyedülálló alakja bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az egymástól nagy távolságokra lévő kultúrák között volt bizonyos érintkezés.

Tutanhamon királyt nem csak hosszúkás koponyával ábrázolták, de a valós életben is kúp alakú volt a feje.

Eredeti neve Tutankhaten, ami azt jelenti, hogy "Aton élő képe," míg Tutanhamon "Ámon élő képét" jelenti. Tutanhamon fáraóként 10 évig uralkodott egészen 19 éves korában bekövetkezett haláláig, körülbelül időszámításunk előtt 1324-ig.

Néhányan úgy gondolják, hogy a fáraó az Antley-Bixler szindróma egyik variánsától szenvedett, ami egy genetikai mutáció, melynek eredménye a hosszúkás koponya és a fejletlen nemi szervek. Ez azonban csak egy a sok orvosi állítás közül, melyre nincs elég bizonyíték.

Ehnaton szobra és valódi koponyája

Érdekes, hogy Tutanhamon apjának Ehnatonnak, Egyiptom egyik legvitatottabb és legfigyelemreméltóbb fáraójának szintén hosszúkás volt a feje, valamint hosszú volt a nyaka, az ujjai, vastagok a combjai és nőies tulajdonságokkal és egyéb furcsa jellemzőkkel rendelkezett.

Ehnaton fáraó leginkább arról ismert, hogy átalakította Egyiptom vallási rendszerét, és a több isten imádata helyett az egy isten tiszteletét vezette be.

Ehnaton fáraó azt mondta, hogy közvetlen leszármazottja Atonnak, és isteni természetűnek tartotta magát és úgy is kezelték, mint egy isten.

A tudósok úgy vélik, hogy Ehnaton fáraónak két orvosi rendellenessége lehetett, amely megmagyarázza a róla készült ábrázolásokat a szobrászatban és a faragványokon, melyeken eltúlozták nőies megjelenését és hosszúkás fejét.

Irwin M. Braverman, a Yale Egyetem Orvosi Iskolájának bőrgyógyász professzora úgy véli, hogy Ehnaton fejének alakját egy craniosynostosis néven ismert állapot okozta, melynek során a koponyavarratoknak, a fej rostos kötéseinek idő előtti elcsontosodása megzavarja a koponya formájának kialakulását. Ez a konkrét állapot pedig dominánsan örökölhető.

A Királyok völgyében az egyik sírban 1907-ben megtalált múmiával kapcsolatban évtizedekig folyt kutatás, de végül 2010-ben a DNS vizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy Ehnaton testét találták meg. Ehnaton koponyája oldalnézetből bizonyítja, hogy a fáraó nagy és megnyúlt fejjel való ábrázolása nem csupán művészi megjelenítés volt.

Az élete során és halála után a szépségéről ismert királynő Neferti Ehnaton királyi hitvese volt (Élt kb. i.e. 1370-től i.e. 1330-ig). Bár uralkodása mindössze 12 évig tartott, ő volt talán az egyik legjelentősebb királynő, aki valaha uralkodott.

Férjének hitét támogatva megváltoztatta a nevét Nofernoferuaton-Nefertitire, ami azt jelenti, hogy "Aton a ragyogás ragyogása (mert) a szépség megérkezett."

Nefertiti, Tutanhamon és II. Ramszesz

Semmit sem tudunk a királynő gyerekkoráról és semmiféle bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy kik voltak a szülei. Egyesek úgy vélik, hogy apja Ay lehetett, a sírjában talált feliratok miatt, amelyek Mutnedzsmet nevű nővérének apjaként hirdetik őt. Fontos szerepet játszott az ókori Egyiptomban bekövetkezett változásokban, mivel segített férjének Ehnatonnak elterjeszteni a monoteizmust az egész országban.

Mint oly sok más ősi uralkodónak Egyiptomban és szerte a világon, Nefertitinek is megnyúlt feje volt.

Nefertiti

Ha viszont az amerikai kontinens felé fordítjuk figyelmünket, akkor szintén találunk példákat az ősi emberek körében, akik megnyúlt koponyával rendelkeztek.

K'inich Janaab' Pakal időszámításunk szerint 615 és 683 között uralkodott. Pakal volt a maja birodalom megalapítója és a maják első királya. Neki köszönhető Palenque legjelentősebb feliratainak és monumentális építményeinek létrehozása.

Nagyon hosszú ideig azt feltételezték, hogy Pakal nem volt több, mint egy legenda, egy mítosz. Mindez azonban megváltozott, amikor egy titokzatos sírt találtak, amely vélhetően a nagy maja király maradványait tartalmazta. Sírjának felfedezése a maja régészet egyik leglátványosabb leletévé vált.

A probléma az, hogy a régészek és más tudósok még mindig bizonytalanok, hogy a sírban talált csontok valóban Pakalé voltak-e, mert a csontváz fogainak elemzése korábbra teszi tulajdonosának halálát, ami 40 évvel fiatalabb embert jelent, mint amennyi Pakal volt a halálakor. Az epigráfusok azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy a sír feliratai szerint valóban Pakal maradványai voltak találhatók a síron belül, és hogy 80 éves korában halt meg, miután körülbelül 70 évig uralkodott. A másik probléma ezzel a figyelemre méltó felfedezéssel kapcsolatban az, hogy valamilyen okból Pakal csontvázáról nem került még nyilvánosságra egyetlen fotó sem.

Kevin Smith rádiós műsorvezető szerint az ásatások helyszínéről kiszivárgott információk szerint Pakal egy óriás volt, hat ujj volt mindkét kezén és lábán, erős arcbőre volt és megnyúlt koponyája. Mindez hivatalosan egyszer sem hangzott el.

Tény, hogy a hivatalos verzióhoz nincsenek fotók. Nincs egyetlen kép sem Pakal csontvázáról, amit nyilvánosságra hoztak volna. Bár nem lehet megmondani Pakal szobra alapján, de úgy tűnik lehetséges, hogy valóban hosszúkás koponyával rendelkezett. A kiszivárgott információk szerint Pakal csontváza mintegy 2,7 méter hosszú volt.

Továbbá az is rejtélyes tény, hogy a mexikói kormány lezárta a tájékoztatást Pakallal kapcsolatban. A hivatalos nyilatkozat a csontvázáról az volt, hogy gyorsan romlani kezdett az állapota, miután levegőre került és már csak "szemét." Ezért a legtöbben ezt el is hitték, mivel soha nem mutattak fotókat vagy videót Pakal maradványairól. Vajon miért nem?

K'inich Janaab' Pakal

A régészek, akik tanulmányozták a titokzatos Paracas kultúrát (kb. i.e. 700 - i.sz. 100) Peruban olyan csontokat tartalmazó sírokat tártak fel, melyeknek hatalmas, hosszúkás koponyájuk volt.

A tudományos neve Dolichocephalia, vagyis hosszúfejűség. A legtöbb koponya, amely ezt a jellemzőt mutatja, egyértelműen a fej nyújtásának eredménye. De hogyan érték ezt el?

"Egy nagyon fiatal gyermek koponyája születéskor nagyon könnyen formálható, és az is marad hónapokig.

Ez úgy lehetséges, ha egy kötelet tekernek a fej köré, egy deszkát helyeznek a koponya hátsó részére, hogy idővel megváltozzon a fej formája. Sok szerző azt állítja, hogy az átalakítást 6 hónap és 3 éves kor között kel elvégezni, de mivel a gyakorlatban senki sem végzett ilyet, valójában nem tudjuk.

Állítólag ilyen technikát használtak a csecsemőkön Kongóban és a Vanuatu szigeten a Csendes-óceán déli területén, ami Melanézia néven ismert, egészen a 20. századig, amit megtaláltak Egyiptomban az Amarna időszakból, valamint Szudánban, Irakban, Szíriában, Oroszországban, Málta szigetén, valamint sok helyen Peruban és Bolíviában, többek között a olmékok között Mexikóban.

Amit meg lehet tenni ezzel a technikával, hogy megváltoztatják a koponya alakját, de nem a térfogatát; az alakja megváltoztatható, de a mérete nem," - mondta Brien Foerster kutató.

Ma már tudjuk, hogy a mesterséges koponyatorzítás csecsemők esetében jelen volt számos ókori kultúrában, köztük a legnagyobbakban, mint például az Indus-völgyi, sumér, egyiptomi, olmék, maja, inka és más ókori civilizációknál. A világ számos részén fedeztek fel sírokat, melyek felnőtteket és gyermekeket tartalmaztak hosszúkás koponyával.

A legkorábbi írásos feljegyzés a koponya deformációról időszámításunk előtt 400-ra tehető, amikor Hippokrátész leírta a Makrokefáliát vagy hosszú fejet, és a legkorábbi ismert példa a szándékos emberi koponya deformációra megelőzi az írott történelmet, és időszámításunk előtt mintegy 45,000 évre nyúlik vissza a neandervölgyi koponyákig, valamint az ősi neolitikus Homo sapiensig, az iraki Shanidar barlangban.

Tehát tegyük fel, hogy az ősi emberek hasonlítani akartak az égi istenekre, és tudatosan megváltoztatták a fejük alakját. Ez egyenesen elvezet minket azokhoz a rejtélyes figurákhoz, amely az úgynevezett Ubaid időszakból származnak (i.e. 6000-4000), és amelyeket Sir Charles Leonard Woolley (1880 április 17. - 1960 február 20.) brit régész talált meg a 1920-as és 1930-as évek legismertebb ásatásain Mezopotámiában.

A figurák kígyó vagy hüllő fejű humanoidokat ábrázolnak, melyeket Ubaid temetőkben találtak Ur környékén, Irak déli részén.

A hosszúkás koponyájú uralkodók ősi asztronauták lehettek, akik jelen voltak és akikre istenként tekintettek a távoli múltban? Ha igen, akkor természetes lehetett, hogy a nagy uralkodók és az ősi emberek mesterséges koponyatorzítást végeztek, de ma már egy nagy probléma, amit a tudomány nem tud megmagyarázni. A deformáció megváltoztathatja a koponya alakját, de nem a csont térfogatát, és biztosan nem lehet kétszer akkora, mint eredeti mérete.