Forrás: 444.hu | Magyari Péter | 2021.11.14.

Didier Reynders az EU jogérvényesülésért felelős biztosa, és ilyen minőségében egyik kulcsfigurája a Magyarország elleni, jogállamisági témákat érintő uniós eljárásoknak.

A belga politikus húsz évig volt hazájában miniszter, vezette a pénzügyi, a külügyi és a védelmi tárcát is, összesen hat miniszterelnök kormányaiban.

Az ő felügyeletével készíti tavaly óta a Bizottság az úgynevezett jogállamisági jelentéseket, amelyeket minden tagállam megkap, benne az igazságügyi rendszer, a sajtószabadság, a korrupció elleni küzdelem, és a fékek és ellensúlyok intézményi helyzetének értékelésével.

A második jelentés megállapításairól tárgyalt két napon át Budapesten. Találkozott a magyar bíróságok vezetőivel, Varga Judit igazságügyi miniszterrel, Karácsony Gergely főpolgármesterrel, kormánypárti és ellenzéki képviselőkkel, kormánypárti és független civil szervezetekkel, és együtt vacsorázott csütörtökön Márki-Zay Péterrel, az ellenzék miniszterelnök-jelöltjével.

Péntek délután, nem sokkal elutazása előtt beszélgettünk vele a Bizottság jogállamiságot illető küzdelméről. Elmondta, hogy miben különbözik a lengyelekkel folytatott vita a magyarokkal vívotthoz képest, hogy mikor jut el a Bizottság odáig, hogy pénzbírságot kérjen egy kormány ellen, és hogy miért nem hagyták jóvá a magyar újjáépítési tervet eddig Brüsszelben.

Pénteken bejelentette az Európai Bizottság, hogy pénzbüntetés kiszabását kéri az EU Bíróságától a magyar kormányra, mert nem hajtott végre egy tavalyi ítéletet, ami alapján a menekültügyi törvényt kellett volna módosítani. Sőt, Varga Judit igazságügyi miniszter az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy megtudja, tényleg végre kell-e hajtani az EU-s bíróság döntését. Ön csütörtökön tárgyalt a magyar Alkotmánybíróság elnökével, és Varga Judit miniszterrel is. Ha a megbeszélései jobban sikerülnek, akkor másnap nem megy bíróságra a Bitottság?

Minden esetben a párbeszédet részesítjük előnyben, amikor az EU szerződéseinek betartását igyekszünk elérni. Úgyhogy nemcsak tegnap tárgyaltam erről (az interjú pénteken készült - szerk.), hanem már előtte is, számos alkalommal. Azt tegnap is világossá tettem, hogy a Bizottság számára elfogadhatatlan, hogy az EU Bíróságának döntéseit figyelmen kívül hagyják. Mindenképpen módosítani kell a törvényt, ha ezt írta elő az EU Bírósága. Ezt semmilyen nemzeti bíróság sem írhatja felül. Később azon vitatkozhatunk még, hogy a módosítás megfelelő volt-e.

Úgyhogy világossá tettem, ha nem történik semmi, akkor a Bizottság lépni fog, hiszen ez egy kötelezően végrehajtandó ítélet volt.

Ez a lépés most azt jelentette, hogy az EU Bíróságához fordultunk, hogy vessen ki naponta fizetendő pénzbüntetést. Ez az utolsó lehetőségünk, ha a tárgyalások teljesen eredménytelenek.

Nemrégiben ugyanerre jutottunk Lengyelország esetében is, hasonló helyzetben, és az EU Bírósága napi egymillió euró bírságot szabott ki akkor a lengyel kormányra.

Didier Reynders, az Európai Bizottság jogérvényesülésért felelős biztosa.
Fotó: botost/444.hu

Egy nappal ezelőtt ez még nyitott volt a pénzbüntetés kérdése? Mondhatott volna önnek olyat Varga Judit, aminek nyomán nem kérte volna a Bizottság pénzbüntetés kiszabását?

Természetesen. Ha a magyar kormány azt mondja, hogy teljesíti a Bíróság korábbi döntését, akkor nem kellene kérnünk a büntetés kiszabását. Nem azért vagyunk, hogy szankciókat vessünk ki, vagy hogy bíróságra járkáljunk, nem azért csináljuk, mert annyira akarjuk.

Van azonban két elv, amit mindenképpen be kell tartatnunk: az EU-s jog elsőbbségének elismertetése; illetve annak elismertetése, hogy az EU-s jog értelmezése kizárólag az EU bíróságának a kompetenciájába tartozik. Vagyis ha az EU Bírósága kimond valamit, akkor azt végre kell hajtani.

Tárgyaltunk tegnap az úgynevezett "gyermekvédelmi törvényről" is, amelyről meggyőződésünk, hogy egy diszkriminatív törvény, mert egyeseket szexuális oreintációjuk alapján hátrányosan megkülönbeztet. De elmondtam, hogy szerintünk lehetséges volna a törvényt úgy módosítani, hogy ne legyen kirekesztő, ha például a könyvekhez és bizonyos szolgáltatásokhoz való hozzáférést nem korlátoznák benne. Elmondtam, hogyha a szükséges módosítások megtörténnek, akkor ezzel a törvénnyel nem megyünk a bíróságra.

Ön szerint a lengyel és a magyar kormányok általában vívnak háborút az Európai Bizottsággal, amikor nem hajtják végre az EU Bíróságának a határozatait, vagy pedig ezek a konkrét ügyek tényleg annyira fontosak a számukra, hogy napi egymillió eurót is megér nekik az ellenállás?

Lengyelország esetében egy nagyon jól körülhatárolható, speciális témáról van szó: az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségéről. Ez a vita a lengyel kormánnyal már az előző (2019 előtti - szerk.) Bizottság idején megkezdődött, számos eljárás indult az ügyben már akkor, többek között a hetes cikkely szerinti eljárás is.

A lengyel bíróságok függetlenségének védelmében több esetben is az EU Bíróságához fordultunk már, számos per indult, amelyek végső soron mind ugyanerről szólnak. A problémát egyébként nemcsak mi érzékeljük, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága is kimondta már, hogy Lengyelországban sérül a bírák függetlensége.

Ez a vita nemrégiben újabb fordulatot vett, amikor a lengyel alkotmánybíróság kihívást intézett az EU alapszerződése ellen. Korábban sosem fordult elő, hogy egy bíróság kimondja, hogy a nemzeti jog a szerződés felett áll.

A többi tagállammal viszont, így Magyarországgal is, különféle törvényekről vannak vitáink, amelyeket ha nem sikerül megoldanunk, akkor az EU Bíróságához fordulunk. Ezek egy része a jogállamisági ügyekhez kapcsolódik. Ilyen volt a civil szervezetek külföldi támogatásának korlátozása, vagy a külföldi egyetemek alapításának korlátozása (lex CEU - szerk.). Ezekben az ügyekben sikerült valamiféle megoldást találnunk. Az említett két példa esetében az EU bíróságának a döntése nyomán a magyar parlament módosította a kifogásolt törvényeket, és most elemezzük, hogy e módosítások megfelelnek-e az EU-s jognak, illetve a bírósági határozatnak. Összességében ezeket az eseteket pozitív kimenetelűnek tartjuk. Csak akkor kell tovább mennünk a büntetés irányába, ha nem történik semmilyen előrelépés sem, mint most a menekültügyi törvény esetében.

Didier Reynders az Európai Bizottság jogérvényesülésért felelős biztosa.
Fotó: botost/444.hu

Jogállamisági ügyekben az összes tagállamban előfordulnak problémák. Az igazi gondot az jelenti, ha teljes ellenállásba ütközünk, és nem tudjuk elismertetni a fent említett, az EU-s jog elsőbbségét rögzítő két alapelvet.

Amikor tavaly kiadtuk az első jogállamisági jelentésünket, akkor a tagállamok nagy többsége javaslatokat, akcióterveket, reformokat készített, hogy javítsanak a feltárt problémákon. Csak akkor keresünk más eszközöket a beavatkozáshoz, ha a párbeszéd semmit sem halad.

Sok szó van mostanában Magyarországon a Pegasus-ügyről. Ön arról beszélt a budapesti sajtótájékoztatóján, hogy tudnak arról, hogy a magyar kormány használta a kémszoftvert. Honnan tudtak erről?

Láttuk az interjút, amit a magyar parlamentben adott erről egy kormánypárti képviselő. Azt mondta, hogy a belügyminisztérium teljesen törvényesen használta a programot. Úgyhogy mi arról tárgyaltunk mindegyik oldal képviselőivel, hogy most meg kell várnunk a magyar adatvédelmi hatóság vizsgálatát. Ezt, mint a GDPR-t felügyelő biztos, magam is érdeklődéssel várom. Úgy tudom, hogy már augusztus elején elindult ez a vizsgálat, úgyhogy jöhetnének már az eredmények, hogy kiderüljön, hogy valóban törvényes volt-e a szoftver használata.

Hogyan értékeli a jogállamisághoz kötődő, úgynevezett feltételességi mechanizmus történetét? Tavaly nyáron a Tanácsban eldőlt, hogy lesz ilyen, elvehetik a támogatást attól az országtól, ahol sérül a demokrácia. Aztán a német elnökség készített egy konkrét javaslatot, amit az EP nagyon gyengének talált, úgyhogy lett őszre egy szigorúbb változat, amit aztán magyar-lengyel nyomásra megint gyengítettek, sőt elhalasztották a bevezetését. De közben most a magyar kormány azt mondja, hogy mégis használják ellenünk, mert nem jön pénz az EU újjáépítési alapjából. Mit gondol erről a folyamatról?

Először is, szögezzük le, hogy a mechanizmus ötlete még 2018-ból, a Bizottságtól származik. A mostani Bizottság megalakulása óta két eszközt tettünk hozzá a jogállamisági eljárásokhoz:

Az egyik, a minden tagállamról évente készülő jogállamisági jelentés, aminek a második kiadásának megbeszélése végett vagyok éppen Magyarországon. Ez egy nagyon hatékony eszköz, és fontos párbeszédeket indított el.

A másik pedig a feltételességi mechanizmus. Utóbbi létrejöttéhez szükség volt az Európai Parlament és az Európai Tanács megegyezésére 2020 végén. A döntés értelmében a mechanizmus érinti az újjáépítési alapot, és minden további kifizetést is.

Hogy gyengébb lett, mint az eredeti javaslat? Szerintem csak egyetlen tekintetben gyengült, a minősített többség használatának módjában. A Bizottság és a Parlament azt javasolták, hogy mechanizmus során kivetett szankciókat a Tanácsban a tagállamok minősített többséggel blokkolhassák, ha akarják. Ehelyett azonban a szankció kivetéséhez kell a minősített többség. De ez még így is jobb, mint a hetes cikkely szerinti eljárás (ahol a szankcióhoz teljes egyetértés kell - szerk), könnyebb így döntésre jutni.

A mechanizmus hatályba lépett idén január elsején. Azóta vizsgáljuk, hogy a költségvetéshez kapcsolódóan szükséges-e intézkednünk jogállamisági problémák miatt. Ugyanakkor a tavaly decemberi tanácsülésen az is eldőlt, hogy intézkedés nem történik, amíg az EU Bírósága el nem bírálja a mechanizmus jogszerűségét.

Az szerintem egy nagyon fontos fejlemény, hogy a magyar és a lengyel kormány kikérte ebben az ügyben az EU Bíróságának a véleményét, mert ez azt mutatja, hogy bíznak a Bíróságban. A mechanizmusról szóló döntést éppen úgy be kell majd tartania minden EU-s intézménynek, ahogy Magyarországnak is be kell tartania a menekültügyi törvényről hozott döntését.

Az újjáépítési alap jelenlegi helyzete egy másik történet azonban. Ott eleve az a döntés született, hogy a tagállamoknak terveket kell benyújtaniuk a pénz elköltéséről, és e terveknek 11 kritériumnak kell megfelelniük. Ezek között van, hogy a pénzből mennyit kell klímavédelmi célokra, vagy éppen digitalizációra költeni, és az a feltételek között van még, hogy olyan reformokra is költeni kell belőle, amelyek az országspecifikus ajánlásokban szerepelnek. Ezeket az ajánlásokat minden tagállam minden évben megkapja.

Didier Reynders Fotó: botost/444.hu

Sőt, a tervek jóváhagyása után mérföldköveket fektetünk le, minden ország esetében, amelyeket el kell érniük ahhoz, hogy az alapból történő kifizetések folytatódjanak. Így mérjük, hogy a megígért reformok haladnak-e.

A múlt héten Olaszországban jártam, ahol komoly vitánk van a kormánnyal, hogyan állnak a bíróságok hatékonyságának növelését célzó mérföldkő elérésével. Ott már a tervet jóváhagytuk, előleghez is hozzájutottak, de folyamatosan vizsgáljuk a kifizetések folytatásának lehetőségeit.

Magyarország esetén ott tartunk, hogy szeretnénk, ha a tervbe bekerülnének azok a reformok, amelyeket az OLAF javasolt a korrupció-ellenes fellépés érdekében, és az EU-s alapok rossz felhasználásak elkerülésére. Ilyen értelemben az alap kifizetéseinek és a jogállamisági kritériumoknak van közük egymáshoz Magyarország esetében, de ez nem az új mechanizmus miatt van, hanem ez egy évek óta tartó folyamatból következik, ami kiolvasható a korábbi, Magyarország felé megfogalmazott országspecifikus ajánlásokból. Ez is mutatja, hogy az Európai Bizottság milyen sokféleképpen foglalkozik a jogállamisággal, az új mechanizmuson kívül is.

A mechanizmus alkalmazásához ráadásul nem lenne elég az EU Bíróságának jóváhagyása sem, hiszen ha szankciót akarnánk kivetni, akkor ahhoz az Európai Tanács minősített többségének támogatása is kellene. Ha ott nincs támogatás, akkor úgy járunk, mint a hetes cikkely szerinti eljárással, hogy csak politikai nyomást tudnánk kifejteni. Éppen ezért nagyon szilárd bizonyítékokat kell felmutatnunk, hogy ha úgy véljük, hogy egy tagállammal szemben fel kell lépnünk, főleg annak tudatában, hogy az EU intézményei közül éppen a Tanácsot a legnehezebb rávenni arra, hogy fordítson figyelmet a jogállamisági ügyekre.

Miért ilyen fontos a Bizottságnak a jogállamisági téma, hogy újabb eszközöket kell kitalálnia, jelentéseket írnia, bizonyítékokat gyűjtenie az utóbbi években? Kifejezetten a magyar és a lengyel kormány miatt lett ez ennyire fontos?

Nem kifejezetten miattuk, sok megoldandó ügyet látunk számos tagállamban.

Sok figyelmet szenteltünk eddig a tagállami költségvetések helyzetére, a strukturális reformjaikra, de az uniós szerződések őreként a gazdasági szempontokon túl a politikaiakra is figyelnünk kell. Nem elég csak a maastrichti szerződést betartatni, a koppenhágait is be kell (előbbi 1992-ben elsősorban gazdasági, utóbbi 1993-ban jogállamisági kritériumokat írt elő a tagállamoknak - szerk.).

Az utóbbi években láttunk bizonyos feszültségeket a jogállamiság körül, és ez felerősítette a törekvésünket, hogy védjük meg a polgáraink alapvető jogait.
A jogállamiság érvényesülésének első és legfontosabb kritériuma az igazságszolgáltatási rendszer függetlensége. Ez konkrétan benne van az EU alapszerződésében, azaz ezt a tagállamok maguk nyilvánították ki. Az EU-ba való belépés feltétele volt ennek elfogadása.

A szabadságjogokat csak akkor lehet érvényesíteni, ha minden állampolgárnak egyforma lehetősége van elfogulatlan bíró elé kerülni. Ha egy másik polgárral, üzleti partnerrel vagy egy hatósággal problémád van, és nem bízol a bíróságban, akkor tehetetlenné válsz. A független igazságszolgáltatás a legfontosabb értéke Európának, és ezért ennyire fontos számunkra a lengyel ügy megoldása. A jövő héten Varsóba utazom, és nagyon remélem, hogy sikerül előre lépnünk, bár ennek egyelőre csak halvány jeleit látom.

El tudja képzelni, hogy az EU fejlődése új irányt vegyen, úgy, ahogy azt Orbán Viktor idén nyáron javasolta, hogy oszlassák fel az Európai Parlamentet, illetve csökkentsék az Európai Bizottság hatalmát?

Teljesen megértem, hogy sok probléma van a szabályozások elfogadtatásával kapcsolatban. Például látszik, hogy mennyire nehéz közös szabályokat alkotni a migrációról, nagyon nehezen haladunk ezzel, és más ügyekkel is. De nem tisztességes e nehézségek miatt a Bizottságot hibáztatni, hiszen mi csak a meglévő szabályokat tartatjuk be. Ha valaki ezeket a szabályokat szeretné megváltoztatni, az forduljon a kollégáihoz a Tanácsban és a Parlamentben.

De hogy mit hoz a jövő, azt nem tudhatjuk. Nemrégiben indítottuk az Európa jövöjéről szóló konferencia-sorozatot, ahol nagyon sokféleképpen lehet alakítani az EU jövőjét. Felszólítottuk tehát az európai polgárokat, hogy álljanak elő a javaslataikkal.

Egyelőre azt látjuk, hogy őket kevésbé foglalkoztatják az intézményi reformok, és inkább a klímaváltozás, a közös értékek, és persze a járvány elleni védekezés érdekli a többséget. De természetesen Orbán úr is megteheti a javaslatait, és próbálhat többséget teremteni melléjük, bár úgy látom, hogy éppen az ellenkező irányba tartó javaslatok is szép számmal érkeznek, amelyek éppen az Európai Parlament megerősítésének igényével fogalmazódtak meg. Van például olyan elképzelés is, ami valódi föderációvá alakítaná az EU-t, ahol a közvetlenül választott Európai Parlament töltené be az alsóház, míg a tagállamok kormányait tömörítő Tanács a szenátus szerepét. Szóval sokféle javaslat van, kérdés az, hogy a többség melyiket támogatja majd.