Római szarkofágok Magyarországon – Aquincum új lelete - 21 Október 2025

A római szarkofág a császárkor egyik leglátványosabb temetkezési formája volt. A városi elit, katonatisztek és jómódú polgárok kőkoporsókban temették el hozzátartozóikat, gyakran díszes domborművekkel vagy feliratokkal.
Pannóniában – a mai Magyarország területén – a 2–4. század között több tucat ilyen síremlék került elő. A márvány és mészkő faragványok a birodalmi temetkezési kultúra helyi változatait mutatják.

A pannóniai városok temetői kincsei

Savaria (Szombathely) környékén már a 20. század elején előkerültek feliratos márványszarkofágok, némelyikben bronzveretes ruhamaradványokkal és tükrökkel.
Sopianae (Pécs) temetőiben pedig a 4. században megjelentek a keresztény szimbólumokkal díszített szarkofágok – Krisztus-monogrammal, bárányokkal, halmot tartó galambbal.
Brigetio (Komárom–Szőny) területén katonai sírok közül került elő több kőszarkofág, puttókkal és akantuszlevelekkel faragott díszítéssel.
Gorsium (Tác) és Intercisa (Dunaújváros) feltárásai során pedig egyszerűbb, polgári kőkoporsók kerültek napvilágra, gyakran mellékletekkel – mécsesekkel, pénzérmékkel, gyűrűkkel.

Ezek a leletek ma a Magyar Nemzeti Múzeumban és a helyi városi múzeumokban láthatók, s együtt rajzolják meg a római Pannónia temetkezési térképét.

Aquincum, a római város, amely tovább beszél

A pannóniai szarkofágok története Aquincumban, a mai Óbudán nyitott új fejezetet. Itt, 2025 őszén, egy építkezés előtti feltárás során mintegy 1700 éves római szarkofágot tártak fel. A területen korábban vízvezetékek és házmaradványok jelezték egy 2–3. századi település nyomát, amelyet a 4. században temetővé alakítottak.

A síremlék – a beszámolók szerint – épen került elő, és eddig érintetlennek tűnt. A felnyitás pillanatát kamerák is rögzítették, így a közönség is részese lehetett a ritka régészeti eseménynek. Bár a pontos mellékleteket még nem ismertették, a források „kincsekről” számolnak be, ami arra utalhat, amennyiben szószerint értik, hogy a sír tehetős polgárhoz köthető.

A 4. századi világ lenyomata

A római birodalom utolsó századaiban Pannónia városai átalakulóban voltak: a katonai és polgári központok elnéptelenedtek, a települések egy része temetővé vált. A római szarkofág ebben a korszakban nemcsak a halál emléke, hanem a társadalmi státusz és a hit szimbóluma is volt.

Az aquincumi lelet ezért különösen értékes: segíthet megérteni, hogyan éltek, temetkeztek és emlékeztek a pannóniai rómaiak a birodalom utolsó évtizedeiben. A restaurálás után a kutatók reményei szerint részletes vizsgálatok – antropológiai és anyagvizsgálati elemzések – adhatnak majd választ arra, ki nyugodott a sírládában.

Az élő múlt

A 2025-ös óbudai feltárás nemcsak tudományos, hanem közösségi esemény is lett. A római múlt iránti érdeklődés azt mutatja, hogy Aquincum még ma is része Budapest kulturális identitásának. A szarkofág története azt üzeni: a múlt nem zárult le, újabb rétegei várnak feltárásra.

A római szarkofágok Magyarországon egyszerre jelképezik a birodalmi hagyományt és a helyi kultúra folytonosságát. Savaria, Sopianae, Brigetio és Aquincum temetkezései révén Pannónia nem pusztán határvidék volt – hanem a római világ szerves, élő része. Az óbudai felfedezés ezt az örökséget viszi tovább: a 1700 éve eltemetett sír újra megnyitotta a kaput Aquincum elfeledett lakói felé