„1989. június 16-án, Nagy Imre újratemetésén ritka öröm volt végighallgatni a beszédedet, a XX. század egyik legtökéletesebb magyar politikai beszédét. »Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk – mai fiataloktól – a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik« – közölted egyebek mellett a Hősök terén (ahol akkor még nem láttam a Kerényi-féle festményről elhíresült gigantikus kaméleont, de ma már látom). Ez megrendítő és revelatív mondat volt.
Én viszont most hadd tegyek eléd egy képzeletbeli hetedik koporsót is: ebben ott fekszik a mi és gyermekeink és unokáink következő húsz vagy ki tudja, hány éve. És ez a koporsó már sajna a te műved.
Olyan rendszert hoztál létre, amely autonóm polgárok helyett szervilis kreténeket állít elő; amely államosítja a gyerekeket és a tanárokat; amely középszerű nyilasokat rak a tantervbe és antiszemitákról nevez el utcákat; amely mindent elfojt, ami kicsit is kapitalista; amely Fekete Györgyre és Kerényi Imrére bízza a kultúrát, és ezen senki nem meri elröhögni magát; amely elveszi egész generációk kreativitását, vállalkozói és életkedvét; amely külföldre küld félmillió fiatalt; amely élhetetlenné, gazdaságilag fenntarthatatlanná, félfeudálissá és – igen – gyarmattá változtatja az országot. Az iparkamarás, földbérlő, neotrafikos, békemenetes haverjaid gyarmatává. A nemzeti, »szuverén« kormányod gyarmatává.
De azért – ideiglenesen – mindennek a teteje az, hogy egy baráti konferencián közölted: amit most csináltok, azt nem 2010-ben határoztátok el, »hanem a rendszerváltás óta«.
Tényleg? Te sem ostoba, sem rövid emlékezetű ember nem vagy, úgyhogy ez a hazugság kizárólag a mai fiatal generációk totális dezinformálására szolgál, és mindazokéra, akik veled együtt át akarják írni a történelmet, a saját múltjukat.”
