Forrás: Új Világtudat | 2016.09.18.

Manapság sokakat lenyűgöznek a kristályok, a gyémántot többen szent jelképnek tartják, és rengeteg "gyógyító" drágakő található a boltokban. Azt azonban csak elképzelni tudjuk, hogy vajon hogyan tekintettek az ősi emberek ezekre a csodás szerkezetű átlátszó kövekre.

Hogy milyen becsben tartották őket, arra tökéletes bizonyítékok azok a "kristály fegyverek", melyeket Spanyolország délnyugati részén megalitikus sírokban találtak. A Valencina de la Concepción helyszínen régészek kristály nyílhegyeket, egy gyönyörű tőrpengét és olyan eszközöket fedeztek fel, melyekkel létrehozták ezeket a tárgyakat, melyeket az időszámításunk előtti 3. évezredre datálnak.

A Montelirio tholoszt (1) 2007 és 2010 között tárták fel, egy nagy megalitikus szerkezetet, amelynek 43,75 méter a teljes hosszúsága, és nagy palatáblákból építették ki. Legalább 25 személyt temettek el a szerkezeten belül rendkívül fényűző tárgyakkal együtt. A leginkább figyelemre méltó az a meghatározatlan számú lepel vagy ruha, melyek több tízezer perforált gyöngyből készültek és borostyán kövekkel díszítették őket. Emellett azonban számos kristály nyílhegyet is találtak, ami rituális áldozatra utal. A kutatók szerint komoly készségekkel kellett rendelkezniük azoknak, akik hegyikristályokból készítették el ezeket a tárgyakat. (2)

Egy másik nagy két rekeszes, palatáblákból készült megalitikus szerkezet második kamrájában a régészek egy 17 és 25 év közötti fiatal férfi testét találták meg fekvő magzati helyzetben egy sor sír lelettel együtt. Volt közöttük egy díszítetlen elefánt agyar a fiatalember feje mellett, 23 kovakő penge, és számos elefántcsontból készült tárgy. Továbbá cinóberből készült vörös pigment volt szétpermetezve a test és a tárgyak körül. A figyelemre méltó kristály tőrpenge azonban nem ezekkel a leletekkel együtt került elő, hanem a kamra felső szintjén.

A hegyikristály pengét egy elefántcsont markolattal és hüvellyel együtt találták meg, amely kivételes tárgy lehetett a késő őskori Európában. A penge 214 mm hosszú, a legnagyobb szélessége 59 mm és 13 mm vastag. Alakja nem ismeretlen az Ibériai-félszigeten, bár az összes feljegyzett lelet kovakőből készült, és nem hegyikristályból.

A hegyikristályok megmunkálásának komoly tapasztalati tudáson kellett alapulnia, melyet a mesterek egymásnak adhattak át, és gyakorlati készségeken, melyet a kovakő pengék készítése során szereztek meg. Tekintettel arra, hogy ezek a kristályok hatszög alakúak, a tengelye mentén mindenhol hasonló szélességgel kellett, hogy rendelkezzen.

Az elemzés azt sugallja, hogy a fegyverek elkészítéséhez Valenciától több száz kilométerre található forrásból szerezhették be a kristályt.

Mindezek alapján ésszerűnek tűnik, hogy a hegyikristályoknak kettős jelentősége lehetett Valencia kőrézkori társadalmában. Egyrészt társadalmi jelentőséggel bírhatott az anyag egzotikuma és azon tény miatt, hogy a kialakítása nagyon speciális készségeket és valószínűleg bizonyos fokú műszaki sepcializációt igényelt. Ezek a tárgyak "értéktöbblettel" rendelkezhettek a nyersanyag egzotikuma és ritkasága, előállításuk során a műszaki-gazdasági befektetés miatt (csak kevesen rendelkezhettek ezzel a szakértelemmel), és a használatukhoz kapcsolódó hiedelemvilág és a temetkezési gyakorlat okán. Valószínűleg kegyeleti kellék jelentéssel bírtak, ami csak az elit számára volt elérhető ezen időszak alatt.

Másrészt a hegyikristálynak volt egy szimbolikus jelentősége, nyersanyagként különleges és másodlagos jelentéssel rendelkezett. A szakirodalom példákat sorol olyan társadalmakról, ahol a hegyikristály és a kvarc, mint alapanyag a vitalitást, mágikus erőt és az ősökkel való kapcsolatot szimbolizálja. Az európai neolitikumi vallás összekapcsolódik a fehér kvarc rituális használatával, mint a halál és a regeneráció szimbólumával, amely gyakran társult temetkezési helyekkel. A kvarc és hegyikristályokat nagy természetfeletti erővel rendelkező tárgyaknak festették le az európai Keresztény hagyományban. X. Alfonz király, a Bölcs Kasztíliai kőtárában azon erejét hangsúlyozta, hogy képes összekötni az emberi lényeket a szellemi világgal, valamint azt a képességét, hogy megvédi őket a veszélytől.

Érdekes, hogy míg viszonylag gyakran megtalálták az i.e. 4. és 3. évezredből származó sírokban, a kristály eszközök eltűntek a későbbi síremlékekből, kezdve a kora bronzkortól (1.e. 2. évezred eleje). A kutatók szerint ez egy valóban feltűnő fejlemény, mivel úgy tűnik, hogy ennek a nyersanyagnak a használatával teljesen felhagytak a temetkezések során, melynek oka továbbra is rejtély.

(1) - https://hu.wikipedia.org/wiki/Tholosz
(2) - https://www.researchgate.net/publication/283897457_The_allure_of_rock_crystal