A jegybank igazgatósága tavaly decemberben elfogadott egy kétpontos határozatot. Az egyik pont szerint 50 milliárd forintot költhet az MNB ingatlanok vásárlására és az oktatási programjára. A másik pont 40 milliárd forintot ad a jegybanki tulajdonba került ingatlanok felújítására – írta az Index.

A döntésről az MNB nem adott ki közleményt úgy, mint a 30 milliárdos Értéktár programról vagy a 10 milliárdos Közgondolkodási programról – a 90 milliárdos újabb költésről az Index egy jegybanki forrásától értesült. Az MNB két ingatlan megvásárlásáról már döntött is, összesen 2,35 milliárd forint értékben. Az Index információi szerint és a megismert dokumentumokból az derült ki, hogy a Collegium Budapest Szentháromság téri épületét úgy vették meg a Magyar Tudományos Akadémiától 1,85 milliárd forintért, hogy a szerződést előbb írták alá, mint ahogy a 40+50 milliárd forintos keretet felállították volna. A szerződés ugyanis 2013. december 4-én született meg, az MNB viszont csak két héttel később, december 18-án döntött a 90 milliárdos ingatlankeretről. A másik egy Kálmán Imre utcai ingatlan, amelynek 500 milliós adásvétele folyamatban van.

A most nyilvánosságra került 2013. június – 2014. márciusi MNB felügyelőbizottsági jelentés két ingatlant említ 2,3 milliárd forint értékben, tehát valószínűleg az Index által említettekről van szó. A jelentésben azonban nem ez az érdekes, hanem az, hogy még a felügyelőbizottság (fb) is csak homályosan látja a többmilliárdos költéseket. A vásárlások okát úgy fogalmazták meg, hogy "az eddigi információk alapján" a PSZÁF beolvasztására és az oktatási program oktatási bázisának létrehozására, egy új látogatóközpont kialakítására, valamint a dolgozók jóléti céljaira szolgálnak. "Részletes ingatlanstratégia, illetve felújítási stratégia még nem áll az FB rendelkezésére" – írták.

Ezután a jelentés arról ír, hogy a felügyelőbizottság a bank működési folyamatait ellenőrzi, de a feladatai között nem szerepel a stratégiai döntések szakmai kontrollja. Ennek ellenére megfogalmazták, hogy a jegybanktörvényből nem vezethetők le ezek a nagyszabású programok, és ezek kezelése munkaerőforrást is igényelhet. Javasolták, hogy az MNB alapvető feladataihoz nem kapcsolódó tevékenységekre külön szabályozásra lenne szükség.

A felügyelőbizottság egyik tagja név nélkül az Indexnek azt mondta: "Nem világos, hogy mire megy a pénz, hogy az elosztása milyen szempontok szerint történik... Úgy tűnt, az egész lényege, hogy a Parlament megkerülésével, az MNB-n keresztül a választások előtt pénzt kapjon a kormánnyal szimpatizáló holdudvar." Az Index szerint a felügyelőbizottság próbálta számon kérni a jegybanki vezetést, de erre az a válasz érkezett, hogy mindent szabad, amit a törvény nem tilt. Az egyik fb-tag azonban úgy érvelt, hogy ez csak a természetes személyekre igaz, a jogi személyiséggel rendelkező jegybank csak a törvényi keretek közt működhetne. Az Index azt írta, hogy állítólag a jegybanki jogász igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy akkor a jegybank "akár fagylaltot is árulhatna?".

A jegybank eddig is költött társadalmi felelősségvállalásra, ezen a címen a szakmai-tudományos életet, vagy épp gyermek-egészségügyi célokat támogattak. A pénzkeret azonban meg sem közelítette az új MNB-vezetés által már megszabott 100 milliárd fölötti összeget, évente csupán 30-40 milliót költött eddig a jegybank. A jegybank több forrásból is tud ilyen programokra költeni: ha például a devizatartalék német államkötvényeit cseréli festményre, de önmagában a devizatartalék csökkentése is mérsékli a költségeket. Ha a jegybanknak nyeresége van, akkor abból jótékonykodhat, ha vesztesége lenne emiatt, akkor a költségvetésnek kell kipótolnia a következő évben. Végső esetben pedig forintkibocsátásból is költekezhet, de ez az infláció kisebb-nagyobb mértékű felpörgetésével jár. Végső soron bármi is a jegybanki költekezés forrása, a magyar adófizetők pénzét költik.

Az, hogy a felügyelőbizottság sem tudja, mit hogyan csinál a jegybank ezekben a programokban, máris kétes ügyletekhez vezetett. Az MNB 16/2014-es igazgatósági határozata például a bécsi Dorotheum aukciósház kínálatában szereplő, 4 millió euró (1,2 milliárd forint) kikiáltási árú, Andrea Guarneri-hegedű megvásárlásáról szól, amelyet a hegedűművész Lajkó Félix kapna használatra. Az egy dolog, hogy a döntés körülményeiről nem csatoltak dokumentumot, így az sem derült ki, miért pont Lajkó Félixet választották ki, de a kikiáltási ár sem stimmel. A Dorotheum hangszerszakértője, Márkus-Barbarossa János ugyanis azt mondta, hogy ilyen drága hegedű náluk nincs. Valóban meghirdettek egy 330 éves Andrea Guarneri-hegedűt, de nem 4 millió euróért, mert az értékét csak 160–200 ezer euróra (50–60 millió forint) teszik. Lajkó Félix megerősítette, hogy az MNB segítségével használhatja majd a hegedűt, ha összejön a dolog.

Az MNB a Balkan Fanatik zenekart is kiválasztotta, bár a zenekar az Indextől értesült arról, hogy három éven át évi 20 millió forintot kapnak. A lapnak azt mondták, hogy az MNB-től keresték meg őket, és a Művészetek Palotájában volt egy "meghallgatásféle".