Tekintsünk el attól, hogy Vona tutira úgy nyilatkozott, mint egy kormányzó párt miniszterelnöke, ami azért, lássuk be, eléggé rémálom lenne Európa közepén, de ne hagyjuk figyelmen kívül: hogyan vitelezné ki? Se szakemberei, se anyagi forrásai nincsenek, hacsak ezek a daliák nem dobnak össze nekik valamit…

Most jön a legjobb, a turulban születettek újmagyar idiómája: eurázsianizmus, mint követendő politika, mi szerint mi nem csak híd lehetünk kelet és nyugat közt – figyelitek a sorrendet? – de bástya is! Honnan ismerős ez a fogalom, bástyának lenni? Mert hát, a fő cél: Oroszország, Törökország és Azerbajdzsán (?!) háromszögében az egyensúly szerepét betölteni, ez a mi jövőképünk! szerinte Törökországgal és Iránnal egyaránt jóban kell lenni, mint ahogy Németországgal és Lengyelországgal, dacára a köztük levő ellentéteknek. Csoda kis pávatánc ez, nem igaz? Hozzá itt a tánckar:

A belbiztonsággal kapcsolatosan szólván – mikoron a halálbüntetés visszaállításáról (ha golyó általi, gondolom, a golyó árát és az executio költségeit is kiszámlázzák a delikvens családjának), a csendőrség felállításáról, a kémiai kasztrációról (semmiség, észre sem veszik, nem barbár eljárás – csacsogja. De minek ez a felhajtás? Nyissz, és annyi!) előjött egy kis orbáni félszájas mosoly, meg nyelvöltögetés és szájnyalogatás, ami nem is csoda: tudatmódosító szerek nélkül még a lánglelkű Vona Gábor se nyomhatta volna le ilyen tartalommal a közel másfél órás programbeszédét!

Meg a szokásos jópofizás: mivel annyira szégyenlősek vagyunk szólni a cigánykérdésről, lehet, hogy az fog következni, hogy a cigánypecsenye=romasült, a cigánykerék=etnikai fordulat? Ez az idiótaság a hozzá hasonlóan jópofi hallgatóinak bejött, mert harsány derültség fogadta.

Megígérte, hogy kormányon nem fognak különbséget tenni etnikai, vallási és faji hovatartozás szerint. Ezt a hallgatóság – érthető módon – kibírta röhögés nélkül.

A tisztességes cigánynak jobb lesz, de a tisztességtelennek rosszabb, de nem azért, mert cigány, hanem, mert tisztességtelen. Hát, Vonának, kétségtelen, nem erőssége a logika.

Azért a végére kialakultak a dolgok, őszinteségi rohamában Vona elszólta magát: neki a Jobbik nem cél, hanem eszköz!

Befejezésül megnyugtatott mindenkit: a jövendő Jobbik kormány már megalapozta diplomáciai hátterét, kapcsolatait, méghozzá olyan fontos országokban, mint Azerbajdzsán, Oroszország (hiszen ott több egyetemen is tartott előadást, ugyan, miről?) és Törökország. Valahogy kimaradt Irán, pedig anno még az iráni gárdát kívánta ez a kis huncut Magyarországra hozni, merő rendcsinálási szándékkal.

Most jött maga a katarzis: Vona eldicsekedett azzal, hogy álruhás népnemzeti búvárként alászállott az egyszerű pórok közé, analizálandó hétköznapi életüket!

Volt felszolgáló egy étteremben (az öltözete még gárdista korából megvolt hozzá), közmunkás Gyöngyöspatán (?!), piaci kofa (valami baj lehet a nemi identitásával), bolti eladó, favágó a Mátrában, beteghordó Budapesten, pizzafutár (ezt megértem, jó a jatt), kőműves segédmunkás és idősápoló – egy-egy műszak erejéig.  Mit mondjak, másnak egy emberöltő is kevés ennyi tapasztalat begyűjtéséhet, de a mi Vonánk legalább már tudja, mi is az a …micsoda?

Végül jöjjön a konklúzió: nem csak egy nemzetbe, de egy törzsbe is tartozunk! Gondolom, a turulban születettek törzsébe.

Ráadásul könnyes szemmel harsogja befejezésként: ti vagytok az én véreim!

Köszönöm, de ezt kihagynám. Nem szeretnék vérmérgezésben meghalni.

Author: Ille István Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki.