Forrás: hvg.hu | 2015.06.22.

"Riasztó állapotban van az állam", a rendszer nagy, mozgásképtelen, elnehezült, túlszabályozott, bonyolultan adózunk, az állami ügyintézés pedig akadályokat állít az emberek elé – mondta Lázár János egy szekszárdi szakmai fórumon. Egyúttal jelezte azt is, ahhoz, hogy ezeket orvosolni tudja, információra van szüksége.

A nyilatkozattal Lázár lényegében beismerte, hogy az Orbán-kormány az elmúlt öt évben az állam átalakításában kudarcot vallott. Pedig már a 2010-es kormányprogram is a bürokráciacsökkentést tűzte ki célul, és azóta szünet nélkül folyik az átalakítás. Megtörtént az önkormányzati rendszer és a területi közigazgatás átszabása, a kormányhivatalok kialakítása, a járási rendszer létrehozása, az iskolák és egészségügy államosítása. Ezzel együtt zajlott a közigazgatás újabb és újabb fejlesztése, amelynek során a Jó Állam Fórumon bárki kifejthette javaslatait. Érkezett is közel négyezer ötlet, a kormány azt írja, foglalkozott is vele, de a kezdeményezésről sokat elárul, hogy a honlap csupán pár hónapig volt elérhető 2012-ben, azóta ez a kép fogadja a konstruktív állampolgárt:

Fotó: Kormány.hu

Ezért aztán arra kértük olvasóinkat, a hvg.hu-n keresztül küldjenek ötleteket Lázár Jánosnak. Most a legérdekesebbek megállapításokból közlünk egy kis ízelítőt. Összeállításunkkal nem akarjuk azt sugallni, hogy teljes képet ad a magyar állam állapotáról, az viszont megállapítható, hogy a levelek alapján igaza van Lázárnak: a magyar állam sok területen valóban nagyon rosszul, gyakran egészen abszurd módon működik.

A bürokrácia belülről

Néhány levélíró arról számolt be, milyen az élet, milyenek a munkakörülmények a hivatalokban. Több kormánytisztviselő megírta, lenne mit mesélnie a miniszternek – ha netán őket kérdeznék meg.

Ahhoz, hogy tényleg csökkenteni lehessen a bürokráciát és hatékonyabbá tenni az ügyintézést, nem az utca emberét kellene megkérdezni, hanem azokat, akik a közigazgatási szerveknél dolgoznak, és nem azokat, akik a csókos helyeken, felülről keserítik meg a munkát.

Egy kormányhivatalnok egyetértett a Miniszterelnökséget vezető miniszterrel, hogy a legnagyobb baj a túlszabályozottság. A legapróbb részletekig le van írva, hogy egy ügyben hogyan kell eljárni, és

nincs mérlegelési lehetősége egy egyszerű ügyintézőnek arra, hogy ne pontosan kövesse az előírt pontokat, még akkor sem, ha tudja, hogy csak az idejét vagy bizonyos esetekben az állam pénzét is pazarolja.

Gyakran előírják, hogy bizonyos ügyekben meg kell keresni egy másik államigazgatási szervet, például valamilyen információért, holott nincs szükség rá. De a szabály az szabály, és általában bonyolítja az ügyintézést, nem szólva az eljárás díjáról és a postaköltségről.

Lázár János megtekint egy kormányhivatalt.
Fotó: MTI / Varga György

A dolgozók visszajelzése alapján a közigazgatásban minden a statisztikáról szól, arról, hogy egyre szebb számokat kell produkálni. Ezzel azt mutatják be, hogy a dolgozó termelékenysége napról napra nő. Még akkor is, ha egy ponton túl ez már kontraproduktív.

Az lényegtelen, hogy a költségeim is folyamatosan nőnek. A költségeimet pedig, amit az értelmetlen termelésre fordítok, máshonnan veszem el, mert több tőkét nem kapok –

írta egy tisztviselő, kerülve a részleteket, amelyek alapján a személye beazonosítható lenne. Szerinte az értelmetlen teljesítménykövetelmények duzzasztják az elvégzendő ügyek számát:

Több mint 1500 ügy van rajtam. Azt a felsőbb vezetők is belátják, hogy ez rengeteg, több mint az ötszörösével kellene naprakészen lennem annak, amit még normálisan, ésszerűen kezelni lehetne. És minden nap lehordanak mindennek, mert nem vagyok naprakész.

Többen írtak arról, hogy a vezetői és döntéshozói szinteken azok mondják meg, mit, hogyan kellene csinálni, akik nincsenek tisztában a munkafolyamatokkal.

Ezek az emberek úgy kerültek az államigazgatás vezetői posztjaira, hogy nem csak a bürokratikus működést illető érdemi és mélyreható tapasztalatuk és így tudásuk hiányzik, hanem valószínűleg semmilyen olyan munkaszervezetben nem dolgoztak korábban alsóbb, végrehajtói szinteken, ahol a munkavégzésre vonatkozó rendben, az előírt folyamatok betartásával kellett huzamosabb ideig dolgozni, és ez volt az eredményesség záloga. Kicsit másképp fogalmazva, nem bürokráciában, hanem burok-kráciában éltek eddig.

Ám ha valaki jelzi, hogy egy eljárásnak vagy a munkaszervezésnek így semmi értelme,  a válasz nagyjából annyi: „Van a helyedre száz másik”.

Ez persze nem minden esetben felelhet meg a valóságnak. Többen úgy vélik ugyanis, hogy a kormányhivatalok átszervezése következtében egyre több tisztviselő lép ki, akik pedig maradnak, két-három korábbi munkatársat helyettesítenek az osztályon belül, de időnként, kampányszerűen, más osztályok feladatait is át kell venni a létszámhiány miatt. Ha pedig sikerül pótolni a kiesett munkatársat, aki a helyére lép, csak egy-két év alatt lesz képben. Emiatt a maradó tisztviselők további munkahátralékot halmoznak fel.

A levélírók beszámolói szerint feletteseik szörnyűségesen bánnak velük. Állítólag a rendes munkaidő mellett van elvárt munkaidő is, a heti 40-en felül túlórázni kell, de nem jár érte se pénz, se szabadidő. Az egyik hivatali dolgozó azt írta, hogy az egyik hónapban körülbelül fél órával elmaradt az elvárt munkaidőtől, másnap már szóltak, hogy ez még egyszer elő ne forduljon.

A keresetek – a topot leszámítva – nem éppen imponálóak. Igaz, a közszférában lényegében 2008 óta bérstop van érvényben, az illetménytábla azóta változatlan.

A havi fizetésem 89.000 ft, 5 év közszolgálat után. Közben a köztudatban az a felfogás, milyen jól élek az adófizetők pénzéből. Már szégyellem a munkám. A külföldi munkavállalással is komolyan foglalkozom. De mindenképpen elhagyom a közszférát, mihelyt lehet. Munkát keresek már egy jó ideje. De nem csak én vagyok így, nagyon sok munkatársam menekülne ebből a káoszból.

A jelek szerint ők nem hallottak arról, hogy a közigazgatás szakmailag, erkölcsében és hivatástudatában is megerősödött, legalábbis az egyik tavalyi kormányzati nyilatkozat szerint.

A bürokrácia kívülről" [...]

Tovább a cikkre >>>