A Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó Bonafarm-csoport és a Nyerges Zsolthoz köthető Mezort–csoport 28-28 ezer hektárt bérel. Ők lennének hát azok a „kérges tenyerű” gazdák…
 

Kedves Barátaim! Hölgyeim és Uraim!

A Szentírás szerint, ha testvéred vétkezik, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vidd az ügyet a közösség nyilvánossága elé.

Nos, azért jöttem ma magánemberként e szándéknyilvánító összejövetelre, mert eddig sikertelen volt a közvetlen figyelmeztetés, hogy súlyos bűn és a nemzet, a jövő generációk elleni merénylet az, amit a kormány az állami kezelésbe adott, közös nemzeti vagyonunkkal, a stratégiai jelentőségű földkészleteinkkel tett, tesz, továbbá amire most szétrablásának lebonyolításával készül, és hogy egyszer majd felelniük kell ezért az ebben részt vevőknek.

Nem maradt hát más számomra, mint aláírni azt az állampolgári nyilatkozatot, amelyben a közös földvagyonunk társtulajdonosaiként kinyilvánítjuk, hogy nem járulunk hozzá annak „csókos” földspekulánsok kezére játszásához, és ezt a szándékot most nyilvánosan, a közösség előtt is megerősítsem.

Azt szeretném először is tudatosítani, hogy a termőföld nemzeti vagyon, mindannyiunk közös tulajdona, amelynek kezelését bíztuk csupán rá az államunkra, hogy annak bölcs használatával a közjót szolgálja. Nélkülünk, a tényleges tulajdonosok felhatalmazása nélkül nem idegeníthetné tehát el, nem használhatná fel a magánvagyonok gyarapítására, és ha mégis ezt tenné, akkor nemcsak a bizalmunkat, de a tulajdonunkat is visszavehetjük tőle.

Másrészt emlékeztetni szeretnék arra is, hogy kísértetiesen ugyanúgy történnek a dolgok, mint 2001-ben, a „piszkos tizenkettőként” emlegetett állami gazdaságok privatizációjakor. Megint nyáron, a szabadságolások és a figyelemlankasztó kánikula idején, megint szinte titokban és megint statáriális gyorsasággal zajlik a nemzeti vagyon széthordása. Most a hírek szerint 400 ezer hektár állami kezelésű földről van szó, amit nélkülünk, a tényleges tulajdonosok felhatalmazása nélkül minden bizonnyal nem fiatal párok vagy helyben élő családok kapnak majd meg, ahogyan azt a Nemzeti vidékstratégia előirányozza, hanem a spekuláns tőke képviselői.

Harmadrészt jelezni szeretném, hogy félrevezető és a közvélemény megtévesztését szolgálja az az indok, hogy a kormány a külföldiektől igyekszik ily módon megvédeni a magyar földet, hiszen még az Európai Unió sem kényszeríthetné arra az államot, hogy adja el a közös nemzeti tulajdonunk részét képező földjeinket, ha ez nem áll szándékában. Ha azt feltételezzük, hogy az állam jó gazda, és a rábízott vagyont a közjó érdekében használja, akkor a hektár százezrek éppen most vannak a legnagyobb biztonságban, és végveszélybe éppen akkor kerülnek, ha a spekuláns tőke szerzi meg azokat.

Érdemes azt is megnézni, hogy kik is azok a kormányzat által előszeretettel emlegetett „helyi gazdák, kis/közepes családi gazdaságok”, akiknek a földalapját állítólag a földeladásokkal akarják megerősíteni. A tény az, hogy ma nagyvállalkozókhoz köthető cégek bérlik az állami földek nagy részét. Csak a Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó Bonafarm-csoport és a Nyerges Zsolthoz köthető Mezort–csoport önmagában 28-28 ezer hektárt bérel. Ők lennének hát azok a „kérges tenyerű” gazdák, akik az eddigi bérleményüket szinte ingyen megszerezhetnék?

Szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy szemfényvesztés a földszerzés maximuma is: az állami földeket jelenleg bérlő vállalkozások részvényesei, vezetői és rokonaik „földművesként” saját jogon ugyan 300-300 hektárt tulajdonolhatnak, ám együtt jelentős területekhez juthatnak hozzá. Mindezt államilag támogatott, minimális kamatterhű, a jelenlegi földbérleti díjakat nem meghaladó törlesztő részletű, a támogatásokból finanszírozható tartós hitelekkel, azaz gyakorlatilag ingyen. Ezt követően a most már saját tulajdonú földjeiket bérbe adhatják saját cégüknek. Ráadásul a földforgalmi törvény szerint, ha egy cég saját tulajdonosaitól vagy azok rokonaitól bérli a területet, még csak bejelentési kötelezettsége sincs, és az így használt terület nem számít be a birtok méretébe sem. Azaz formálisan eltűnnek a nagybirtokok, és az 1200 hektáros birtokmaximumot, ami felett elvonnák a területalapú támogatásokat, nem érik majd el.

Kedves Barátaim!  Ne szépítsük a dolgot: itt közös nemzeti vagyonunk szemérmetlen, erkölcstelen szétrablása, a közjó helyett a magánérdekek durva érvényesítése zajlik tudatos állami, kormányzati asszisztenciával és a közvélemény megtévesztésével. Ez önmagában is jelzi egy velejéig romlott, félfeudális, hűbéri birtokadományozó, korrupt rendszer kiépülését és annak gátlástalanságát.

Végezetül köszönöm, hogy aláírták a mindezt elutasító szándéknyilatkozatot, hogy személyesen is eljöttek és nemet mondtak erre a folyamatra. Külön köszönöm, hogy velünk együtt hősiesen kitartanak ebben a szimbolikusnak is vehető, a helyzetnek egyfajta metaforájaként is felfogható, elképesztő zivatarban, amely nem csak a szó fizikai, hanem átvitt értelmében is megtisztulást kell, hogy hozzon. Hiszem, és remélem, hogy nem felejtjük, amire a történelem is számos figyelmeztető példával szolgál: még a legnagyobb államalakzatnak, legyőzhetetlennek tűnő rendszernek is buknia kell, ha elveszíti erkölcsi talapzatát, emberi, közösségi értékeit, és mindenen átgázol a kufár szellemű, mohó zsákmányszerzés, a profitvezérelt önzés.  Bár ne így lenne, ám ha ebben nem lesz változás, akkor ennek a rendszernek buknia kell.

Köszönöm, hogy meghallgattak, és az elemekkel folytatott, már-már reménytelennek tűnő harcban is kitartottak. Az az érzésem, hogy erre a kitartásra még nagy szükségünk lesz viszonyaink megváltoztatásához. Segítsen bennünket ebben a Gondviselés!