Kedves Barátaim!

Azért szántam rá magam az írásra, mert egy évvel a választások előtt úgy látom, hogy amennyiben továbbra is így mennek a dolgok, fennmarad az orbáni autokratikus rendszer, s velem együtt sokak számára ez nem egyszerűen ellenzéki létet jelent. Azt jelenti, hogy nem csupán a mindennapi életünk, nemegyszer megélhetésünk kerül veszélybe, hanem naponta megaláznak minket jogainkban, emberi méltóságunkban, bizonytalanná válik gyermekeink, unokáink emberi jövője. Úgy látom sokan nem értik, hogy evvel a rendszerrel az ország, s a benne élő európai gondolkodású emberek életlehetőségei szűkülnek be, a szegény még szegényebb lesz, s esélye sem lesz a felemelkedésre. Sokan vagyunk, akik magunk, családunk, barátaink, utódaink boldogulását itt a Kárpát-medencében képzeljük el, európaiként, európai magyarként.

Számomra úgy tűnik, hogy a hatalmat bitorló Fidesz úgy készül a választásokra, hogy pontos elképzelése van arról, hogyan akarja megnyerni a következő választást, s felépítette azt a képzeletbeli választót, akire hatni kíván. Talán úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy „boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa”.

A tipikus Fidesz választó:

– rasszista, cigány- és zsidóellenes
– soviniszta, szíve szerint „visszaállítaná” Nagy-Magyarországot
– rendpárti
– elvárja a hatalomtól, hogy gondoskodjon róla
– kudarcait, az ország nehézségeit szívesen magyarázza külső okokkal, ellenséges praktikákkal

A Fidesz vezetése azt gondolja, a magyar választók többsége vevő az olcsó demagógiára, megvásárolható, szívesen eszik „ingyen ebédet”, szereti a határozottságot vagy annak látszatát, szüksége van vezérre.

Persze lehetne sokkal tudományosabban is elemezni a Fidesz törekvéseit, de véleményem szerint a lényege politikai stratégiájuknak, hogy hülyének, az alattvalói létet élvezőnek tekintik a társadalom többségét, akiket goebbelsi propagandával a saját karámjukba tudnak terelni.

Hogyan lehetne Magyarország keletre sodródását, perifériára szorulását, történelmi esélyének eljátszást megakadályozni?

Milyen az ellenzék helyzete Magyarországon?

Úgy gondolom, hogy muszáj egyértelműen fogalmazni: A mai magyar ellenzék, mindenekelőtt annak meghatározó szereplői jelenleg alkalmatlanok az Orbán-rendszer felszámolására, sem azt nem tudják, hogy mi ellen kellene fellépniük, sem azt, hogyan.

Az ellenzék meghatározó politikusai, a közvéleménykutatások szerint legtámogatottabb pártjainak vezetői – az MSZP-ről és az Együtt 2014-ről van szó – nem hajlandók, vagy nem képesek szembenézni azzal a ténnyel, hogy ma Magyarországon egy antidemokratikus, egypárti, autarchikus rendszer épült, amely alapjaiban veszélyezteti az ország jövőjét. Csak a fentiekkel magyarázható, hogy mindkét párt vezetői válogatni akarnak a demokratikus erők között – Mesterházy elzárkózik Bokroséktól, Kunczééktól stb., Bajnaiék meg talán az MSZP-n kívül mindenkitől.

Amíg a fenti erők nem értik meg, hogy minden demokratikus erő összefogására van szükség, amíg válogatnak a demokraták között, amíg taktikázásból támogatnak liberálist liberálissal szemben, zöldet zölddel szemben, amíg pártokat segítenek létrejönni a saját pozíció erősítése érdekében, vagy másképp, pávatáncolnak összefogás helyett, reménytelen az ellenzék helyzete.

S valószínű, hogy amíg nem értik meg az összefogás szükségességét – ezen minden demokratikus erő összefogását értem –, addig nem lesznek képesek megfelelő stratégia kidolgozására sem a Fidesz-hatalommal szemben.

Azt látom, hogy ma az ellenzék vezetői arra a rossz hadvezérre hasonlítanak, aki elfogadja, hogy a harci terepet a vele szemben álló fél jelölje ki. Ma a Fidesz dominálja a közbeszédet, határozza meg a témákat, s így az ellenzék tehetetlen. Elfogadják a Fidesz stratégiáját, megpróbálnak versenyezni az ígéret versenyben – rezsicsökkentés –, nacionalizmusban –kettős állampolgárság.

Demagógiából vagy tudatlanságból, vagy attól való félelmükben, hogy szembehelyezkednek az általuk többséginek vélt választói akarattal, nem mernek vagy nem tudnak igazat mondani. Sumákolnak a külföldön élők választójogának kérdésében, 2006 őszének megítélésében, a multik megadóztatásában.

S a legutóbbi: hamis hazafiságból Orbánékat védik, az ország védelme jelszavával, Brüsszelben, s evvel akarva akaratlan legalizálják, valójában támogatják Orbán rendszerét.

Ezen a terepen garantált a vereség.

Úgy látom az ellenzék vezetőinek jó része nem bízik abban, hogy a társadalom többsége képes átlátni a Fidesz törekvésein, „polgáribb”, „európaibb”, mint gondolnák.

Lehet, hogy a Fidesznek van igaza. Lehet, hogy a társadalom többsége vevő a Fidesz stratégiájára.

Ám az ő terepükön szerintem nem szabad harcolni!

Az elmúlt időben két gondolkodó is – Eörsi Mátyás a Magyar Narancsban és Csepeli György a 168 órában – megfogalmazta, mit kellene tenni. Náluk jobban én nem tudom megfogalmazni, ezért hadd idézzem Csepeli György szavait:

„Nincs átitatva nyolcmillió választó a lábcsókos mentalitással! A tizenkét dühös emberben a Henry Fonda által alakított okos és becsületes esküdt tizenegy meggondolatlanul ítélkező esküdttel áll szemben, és nem azt mondja, hogy ártatlanul akarnának halálra ítélni egy embert, csak azt: gondolják meg! És a maga oldalára állítja a többieket. Ha lesz valaki, aki magára vállalja Henry Fonda szerepét, s határozottan kiáll a szabadság, az emberi jogok, a biztonság, a fenntartható gazdasági növekedés védelmében, és lesz mögötte egy tekintélyes politikai erő, akkor a milliónyi bizonytalan választó megnyerhető lesz, és elindulhatunk újra a Nyugat felé vezető úton.”

Persze ehhez ÁLLAMFÉRFIAK, nem megélhetési politikusok kellenek, olyan vezetők akik képesek saját kisszerű hatalmi törekvéseiket meghaladni.

Hát Hölgyeim és Uraim: Hic Rhodus hic salta!