Forrás: !!!444!!! | kasnyikm | 2017.02.20.

Folytatta szokását Tarsoly Csaba, és újabb, a sajtóban éppen futó üggyel kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg a Quaestor-ügy bírósági tárgyalásán. Most a moszkvai vízumgyárról beszélt, amiről másfél hete jelent meg az Indexen egy cikksorozat. Ebből kiderült többek között, hogy a Quaestor és Tarsoly Csaba bizalmasa, Kiss Szilárd cége – a Monte Tokaj Kft. – közös orosz projektjeként működő VisaWorld Center ezrével bocsátotta ki a schengeni vízumokat bármiféle ellenőrzés nélkül, mielőtt a Quaestor 2014-ben átvette volna ezt az üzletet.

A Külügyminisztérium 2013-as belső vizsgálata szerint "tisztázatlan anyagi hátterű és foglalkozású orosz állampolgárok" kapták meg "minden látható, dokumentált ellenőrzés nélkül", köztük orosz prostituáltak is. Még a lakcímüket sem kellett megadniuk. A konzulokkal szemben "rendszeres volt a tisztességtelen befolyásszerzés, nyomásgyakorlás, akár fenyegetés". Arról nem is beszélve, hogy az állam minden ok nélkül lemondott a vízumbevételekről.

Tarsoly így beszélt most a tárgyaláson erről:

„Engem Szijjártó úr keresett meg, hogy kiszervezzék a vízumkiadást, hogy ne a követségen döntsék el, ki kaphat. Ez egy 40 ablakos központ lett, 15 eurót kerestünk vízumonként. Ez az orosz kereskedőház része lett volna.”

Tarsoly azt is elmondta, szóba került Szijjártóval, hogy Azerbajdzsánban, Egyiptomban és Fehéroroszországban is létesítenek hasonló központot. (A Quaestoron belüli pletykák szerint Tarsolyék az akkoriban felfutó letelepedési kötvényes üzletbe is beléptek volna.)

Szijjártó és Tarsoly 2014 novemberében – néhány hónappal a Quaestor bukása előtt – nyitották meg a moszkvai vízumközpontot. Biztos, ami biztos, Kiss Szilárd orosz titkosszolgálati kapcsolatokkal bíró élettársa, Jelena Cvetkozva is ott volt az ünnepélyes avatón:

Szijjártó Péter külügyminiszter és a quasetoros Tarsoly Csaba Moszkvában. Köztük Kiss Szilárd élettársa, a kiváló orosz titkosszolgálati kapcsolatokkal bíró Jelena Cvetkova.

A vízumközpont elég zsíros üzletnek tűnt, jó nagy profitkulccsal. Itt van a fapados üzleti terv, amit a projektet vezető quaestoros dobott össze 2014. márciusban.

Forrás: lefoglalt Quaestor-levelezés.

A 90 milliós beruházással évi 400 milliós tiszta nyereséget értek volna el, csak úgy, hogy nem növelik a vízumigénylők számát a korábbi évek 70 ezres számáról. Azt is ki lehet számolni a táblázat alapján, hogy a vízumközpontnak 45 alkalmazottja lett volna.

Korábban egyébként már volt szó a vízumgyárról a Quaestor-ügy tárgyalásán. A negyedrendű vádlott, a Quaestor stratégiai irányításáért felelős Kárpáti Péter beszélt a vízumüzletről. Ő azt mondta, hogy a projekten dolgozó munkatársával úgy látták, több millió euró bevételt fognak csinálni ebből.

„Mi ebben az üzlet? Ebben az az üzlet, hogy van az államnak egyébként egy vízumkiadási bevétele, de a vízumban eljáró közvetítő cégnek is van bevétele, és kihez mennek az ügyfelek vízumot kérni, aki jó szolgáltatást nyújt. Mi felépítettünk egy olyan online kvázi foglalási rendszert, ahol oroszok elő tudták magukat azonosítani, weben keresztül a vízumigénylésükhöz, ezeket az adatokat utána a nemzetbiztonság által jóváhagyott formulában a követségek előre fel tudták dolgozni, tehát felgyorsítottuk az egész ügyintézést, informatika segítségével és elindult az üzlet”

– mondta Kárpáti az egyik tavaly őszi bírósági tárgyaláson. Érezhetően átsiklott afelett, hogy ez a felgyorsított ügyintézés orosz bűnözőknek és kémeknek könnyítette meg schengeni belépést (persze ez nem az ő feladata lett volna, hanem a Külügyminisztériumé).

A quaestoros vezető sajnálkozott, „jellemző válasz miközben ez egy működő, alkalmazottakkal, profittal, vállalti támogatással rendelkező cég és vállalat volt Oroszországban, a Külügyminisztérium csak azért, hogy szabaduljon a QUAESTOR nevétől bezárta. Ezzel kukába dobott mindent, ami ott tőke, pénz és bármi benne állt. Ezt is felháborítónak találom” – mondta.

Tarsoly nem most utal először a bíróságon az erős politikai kapcsolataira. Ősszel többek között szóba hozta, hogy az akkor éppen a hírekben szereplő szaúdi üzletember-bűnözővel, Ghaith Pharaonnal tárgyaltak a DunaCity eladásáról, és azt is, hogy "megfelelő politikai helyről" jött az ötlet, hogy ha feldobja magát a pénzügyi felügyeletnél, akkor egyben tarthatja cégcsoportját. A bíróságon az eleje óta arról beszél, hogy azt gyanítja, valamiért a politika irányából hátba szúrták őt.